Attól függően, hogy milyen részletességgel vizsgáljuk, a büntetőeljárásnak kettő, illetve három szakaszát szokás megkülönböztetni.

Jelen írásunkban nem foglalkozunk a mindkét felosztáshoz képest „plusz egy” szakasszal, a büntetés-végrehajtással, ez ugyanis a klasszikus felfogásban nem a büntetőeljárás része. Az első szakasz mindkét elmélet szerint a nyomozási szakasz, míg az utolsó a tárgyalási vagy bírósági szakasz. A három szakaszos felosztás szerint a kettő között helyezkedik el a vádemelési szakasz – a két felosztás különbsége azonban nem azt jelenti, hogy elmarad a vádemelés, csupán a három szakaszra bontás alapján a vádemelés önálló egységet képez és nem tagozódik be a nyomozási vagy a tárgyalási szakaszba.

A nyomozási szakasz a büntetőeljárás első szakasza: ekkor zajlik a bűncselekmény körülményeinek felderítése, amelyet leggyakrabban a rendőrség, kivételes esetben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végez. Egyes különleges esetekben nyomozó hatóságként jár el a hajó, illetve a légi jármű parancsnoka is. A nyomozási szakaszban történnek az amerikai krimisorozatok leglátványosabb részei: ide tartozik például az őrizetbe vétel, a házkutatás, a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás is. Ekkor hallgatja a ki a nyomozó hatóság a gyanúsítottat, valamint a tanúkat.

Az eljárás következő szakasza a vádemelés. Az ügyész a nyomozást követően a törvény keretei között dönthet akként, hogy további nyomozási cselekményt rendel el, felfüggeszti vagy megszünteti az eljárást, az ügyet közvetítői eljárásra utalja vagy a vádemelést elhalasztja, vagy vádat emel (esetlegesen a vád részbeni mellőzésével). Amennyiben a vádemelés mellett dönt, benyújtja a bírósághoz a vádiratot. A vádirat kulcsfontosságú az eljárás szempontjából, ez tartalmazza ugyanis a cselekmény leírását, annak Btk. szerinti minősítését, a büntetés kiszabására vonatkozó indítványt, valamint a bizonyítási eszközök felsorolását is.

A vádirat bírósághoz megérkezésével veszi kezdetét a harmadik, úgynevezett tárgyalási szakasz (a törvény a „bírósági eljárás” kifejezést használja, amely precízebben fogalmazza meg, hogy mi a szakasz jellemzője). A tárgyaláson főszabály szerint a jegyzőkönyvvezető, a terhelt, az ügyész és a védő van jelen. A tárgyalás rendjének fenntartása és a résztvevők biztonsága szempontjából fontos, hogy a tárgyalóterembe fegyverrel vagy rendbontásra alkalmas eszközzel – a büntetés-végrehajtási testület és a rendőrség szolgálatot ellátó tagjain kívül – senki nem léphet be, valamint a bíróság a tárgyalás rendjét megzavarókat az erre vonatkozó szabályok szerint rendre utasíthatja, kiutasíthatja vagy kivezettetheti a tárgyalásról, továbbá rendbírsággal sújthatja. A tárgyaláson történik továbbá a terhelt kihallgatása is.

A tárgyalási szakasz bíróság ítélethozatalával zárul (előfordulhat az az eset is, amikor a bíróság nem ítéletet hoz, ezt azonban részletesen nem tárgyaljuk). Ha azt állítottuk, ha vádirat kulcsfontosságú az eljárás szempontjából, nyilvánvaló, hogy az ügyet lezáró ítélet a legfontosabb irat az eljárásban, ugyanis ebben rendelkezik a bíróság arról, hogy a terhelt bűnös, vagy felmenti őt a vád alól, esetleg megszünteti az eljárást, továbbá az első esetben az ítéletben szerepel a kiszabott büntetés is.

Az ítélet jogerőre emelkedését követően, amennyiben büntetés kiszabására került sor, megkezdődik a büntetés-végrehajtás, amely azonban – mint fentebb jeleztük – már nem tartozik szorosan véve a büntetőeljáráshoz.