„Aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol…” – feltehetően nem erre a válaszra számítunk, ha bűncselekmény sértettjeként feljelentést teszünk a rendőrségen.

Fontos azonban tudnunk, hogy ha nem vagyunk kellően körültekintőek a feljelentés megtételekor, azon túl, hogy a feljelentés nem ér célt, a fentihez hasonló kellemetlen meglepetésben lehet részünk. Kétféleképpen lehet valakit hamisan vádolni: az első eset a szó hétköznapi értelmében vett hamis vád (mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol), a második a koholt bizonyíték (más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására).

Hamis vád esetén fontos tudnunk, hogy a törvény a vád szó alatt nem szigorún a vádiratot érti, hanem bármely olyan, büntetőeljárás megindítására alkalmas tényállítást, amely szerint meghatározott személy konkrétan megjelölt bűncselekményt követett el – ezen kritériumnak pedig a feljelentés is megfelel. Nem valósul meg hamis vád azonban, ha például a feljelentést tevő abban a hitben van, hogy a cselekmény bűncselekmény, pedig nem az. Ugyanígy nem hamis vád, ha az ittas járművezetéssel gyanúsított terhelt azt állítja, hogy más, józan személy vezette a gépjárművet a kérdéses időben – hiszen józanon vezetni nem bűncselekmény. Megvalósul azonban a hamis vád, ha a feljelentésben egy megvalósult bűncselekményt a feljelentő olyan személyt jelöl meg elkövetőként, aki a bűncselekményt nem követte el, és azt is a hatóság tudomására hozza, hogy milyen adatok alapján alakította ki ezt a véleményét. Ugyanilyen elbírálás alá esik az az eset is, ha a tetten ért terhelt más személynek adja ki magát a hatóságok előtt, és így azt a másik személyt keveri gyanúba.

Koholt bizonyíték esetén a bizonyítékot mint egészet hamisították vagy egyes részeit változtatták meg. Itt meg kell említeni, hogy csak tárgy bizonyítási eszközt (és okiratot) lehet koholni, az úgynevezett „személyi bizonyíték koholása” hamis tanúzásra felhívás vagy hamis tanúzásra felbujtásként értékelhető. A létrehozás szót a jogalkotó tágan értelmezi: a vádolni kívánt személy pulóverének elhelyezése a tett helyszínén (amely arra utal, hogy a vádolni kívánt személy ott járt) bizonyíték koholásának minősül, noha a pulóvert valószínűsíthetően nem az elhelyezője készítette. Az elkövetési magatartás ugyanis a hatóság tudomására hozatala, amelybe beletartozik az is, hogy a koholt bizonyítékot úgy helyezi el az illető, hogy arra a hatóság rátaláljon (a fenti esetből kiindulva: nem szükséges kifejezetten az eljáró rendőr kezébe adni a pulóvert azzal a megjegyzéssel, hogy az elkövetés helyszínén volt, elég, ha a tett helyszínén hagyni, hogy arra a rendőrök rátaláljanak).

Elképzelhető az az eset is, amikor valaki saját magát vádolja hamisan bűncselekmény elkövetésével (például azért, mert az igazi elkövetőt szeretné megóvni a büntetőjogi felelősségrevonástól). Ez az eset nem a hamis vádat, hanem a hatóság félrevezetését valósítja meg, ugyanis a feljelentő a hatóságnál eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan – viszont hiányzik a hamis vád elengedhetetlen feltétele: más vádolása. Ugyanez az eset áll fenn, ha a feljelentő fiktív személyt vádol meg, bár erre jóval gyorsabban fény derül, mint arra, hogy nem a megvádolt személy követte el a bűncselekményt. Elhunyt személy vádolása kegyeletsértést valósít meg – ettől azonban eltér az az eset, amikor az illető követte el a bűncselekményt, azonban utóbb elhunyt, hiszen ebben az esetben a vád nem hamis.

Fontos tudni, hogy a hamis vád bűncselekményének elkövetését a törvény nem köt formai feltételekhez: megvalósulhat akár írásban, akár szóban is – erre való tekintettel javasoljuk a feljelentés írásbeli megtételét, és a megfogalmazás során a jogi képviselővel való konzultációt.

Nem hamis vád azonban a jogszerűen tett, tényeket tartalmazó feljelentés megtétele akkor sem, ha téves, tehát pusztán a hamis vád büntetendősége ne tartsa vissza a sértettet a feljelentés megtételétől – azonban kiemelten felhívjuk a figyelmet a körültekintés és a szakértelem fontosságára, hiszen így elkerülhetőek az utóbb kellemetlenné váló félreértések.