Szerződési szabadság a magyar és az angol jogban
A szerződések joga a polgári és kereskedelmi jog egyik legdinamikusabban fejlődő jogterülete napjainkban.A jogterület fejlődésének és népszerűségének alapköve a római jogban gyökerező szerződési szabadság mai napig fenntartott tétele.
A szerződési szabadság fő aspektusai (szerződéskötés szabadsága, partnerválasztás szabadsága, típusszabadság, tartalom szabadsága) biztosítja, hogy a szerződések jogának szabályai könnyen alkalmazkodnak a társadalmi, gazdasági változásokhoz.A szerződések jogának alapelvének értelmezése, azonban jogrendszerenként változik. Lássuk tehát, hogyan értelmezik az alapelvet a kontinentális jogrendszerhez tartozó magyar jogban, illetve az angolszász szerződési jogban.
Szerződési szabadság a magyar jogban
Az új Ptk. kötelmi jogi könyve a szerződési jog alapelvei között nevesíti a szerződési szabadságot. A konkrét rendelkezés szerint a felek szabadon köthetnek szerződést, szabadon választhatják meg a másik szerződő felet, valamint szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződési szabadság tehát három, egymástól elkülönülő rendelkezési, alakító jogot foglal magában:
• a szerződés megkötésének szabadságát,
• az alany-választás szabadságát, valamint
• a típus választás szabadságát.
Ez utóbbi szabadság értelmében felek szabadon választhatnak a Ptk.-ban nevesített szerződés típusok közül, továbbá az önállóan nevesített szerződés típusok elemeit is vegyíthetik, de lehetőségük van arra is, hogy a Ptk-ban nem nevesített és nem szabályozott, ún. atipikus szerződéseket hozzanak létre. Tudvalevő ugyanakkor, hogy a szerződések alapján keletkező jogvitában a bíróságok a felek szerződéseit nem elnevezésük, hanem tartalmuk alapján minősíti, tehát a típusválasztási szabadság nem jelenti azt, hogy a felek a szerződés tartalmától és céljától eltérően is minősíthetik a szerződést.
A három alapszabadságon túl a szerződési szabadság elvének érvényesülését biztosítja az is, hogy a szerződési jogi szabályok többsége eltérést engedő, vagyis diszpozitív norma. A Ptk. ugyanis kimondja, hogy aszerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. A diszpozitivitás értelmében a felek a kötelmi jogi szabályoktól részben és egészben is eltérhetnek, de megállapodhatnak olyan kérdésekben is, amelyek a törvényben egyáltalában nem kerültek szabályozásra. Ezekben az esetekbena Ptk. szabályai csak akkor és annyiban alkalmazhatóak, amennyiben a felek ezektől eltérően nem állapodtak meg.
A diszpozitivitás elve alól ugyanakkor jogszabály kivételt tehet, a Ptk. ugyanis kimondja, hogy ha jogszabály a szerződés valamely tartalmi elemét kötelezően meghatározza, a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre. A felek szerződési szabadságának korlátját képezik tehát az eltérést nem engedő, ún. kógens normák, e rendelkezések jelölik ki azt a keretet, amelyen belül a felek a jogviszony tartalmát alakíthatják. A Ptk. valamely szabály kógens jellegét úgy juttatja kifejezésre, hogy semmissé nyilvánítja a feleknek az adott előírásba ütköző rendelkezését. Így például semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek (Ptk. 6:95. §) továbbá az is, amely nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik (Ptk. 6:96. §).Szintén semmis a szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés.A semmis szerződés megkötésének időpontjától érvénytelen, melyet a bíróság hivatalból vesz figyelembe. Ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek csak erre a részére kell alkalmazni.
Freedom of contract az angol jogban
Az Egyesült Királyság common law rendszerében – magánjogi kódex hiányában – a szerződési jog tételes szabályrendszere, fogalmainak formális meghatározása nem létezik, a törvényi definíciók hiányát a bírói esetjog és a jogirodalom tölti ki tartalommal.
A szerződéses jogviszonyok értelmezésében az angol esetjogban is a felek magán autonómiájának legszélesebb körű érvényesülése az elvi kiindulási alap. Ezzel szoros okozati összefüggésben áll, hogy a szerződések alapvetően – hasonlóan a kontinentális jogrendszerhez- diszpozitívak, és a pacta sunt servanda elve alapján ítélhetőek meg. Erre tekintettel az angol bírói gyakorlatban a jogviták eldöntése során az elsődleges szempont, hogy a szerződéseket a felek akaratának megfelelően értelmezzék.
Fontos különbség azonban, hogy míg a kontinentális jogrendszerekben a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozat elégséges a szerződések létrejöttéhez, addig az angol jogban ezeken túlmenően még az ellenértéknek, az alkutárgynak is fenn kell állnia. A bíró gyakorlat ebben a körben alakította ki a consideration fogalmát, melynek valóságosnak és értékkel bírónak kell lennie. A bíróságok nem vizsgálják, hogy a megállapodás üzletileg tisztességes, arányos volt-e, hogy megfelelő ellenértékűek-e a kölcsönös szolgáltatások. E helyett annak a vizsgálata döntő a bírói gyakorlatban, hogy a felek szerződéskötési szabadságukat gyakorolva megfontolhatták-e ígéretüket illetve a másik fél ígéretét.
Ugyanakkor a tilos szerződések megítélését illetően az angol jog az egyik legszigorúbb megoldást követi Európában. Az angol jogban ugyanis tilos szerződésnek minősülnek és emiatt semmisek azok a szerződések, amelyek akár az írott jog tilalmába, akár egy esetjogi (common law) tilalomba ütköznek. Tilos szerződésnek tekintendőek a jogszabályba vagy az esetjogba ütköző szerződések mellett azok is, amelyek a “zavartalan kormányzást” (injurious to good government) vagy a “zavartalan igazságszolgáltatást” akadályozzák pl. a közigazgatási (büntetőjogi) normák megsértésén keresztül, továbbá amelyek a gazdasági közérdek ellen hatnak.
Amennyiben Önnek gazdasági joggal, polgári joggal, ingatlanjoggal kapcsolatos kérdése van, úgy a Kapcsolatok menüpont alatt fel tudja venni munkatársunkkal a kapcsolatot.