Fellebbezés büntetőügyben az elsőfokú bíróság ítélete ellen

A fellebbezés a büntetőeljárásban kimeríthetetlenül nagy téma, hiszen számos határozat ellen enged (illetve néhánnyal szemben nem enged) a törvény fellebbezést, és minden esetben változik, hogy ki fellebbezheti meg a támadott határozatot, milyen indokokra való hivatkozással. A terhelti jogok áttekintése és a büntetőeljárás szakaszai áttekintése után jelen írásunkban így csak az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni fellebbezés jellemzőivel foglalkozunk.

Ki fellebbezhet?

Az ítélettel szemben fellebbezésre jogosult a vádlott, az ügyész, a pótmagánvádló, a védő, a vádlott örököse, a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa, a magánfél, továbbá az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz (a rá vonatkozó rendelkezéssel szemben). A jogosultak körével kapcsolatban vannak olyan érdekességek, amelyekre mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet. A védő és a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa, élettársa a vádlott hozzájárulása nélkül is jogosult fellebbezni – azonban az utóbbi három csak a kényszergyógykezelés elrendelése ellen fellebbezhet, míg a védő fellebbezési joga ebből a szempontból nem korlátozott. A vádlott örököse és a magánfél a polgári jogi igényt elbíráló rendelkezés ellen fellebbezhet, viszont az örökös csak az igénynek helyt adó rendelkezéssel szemben (aminek az a magyarázata, hogy az igény az ő szempontjából hagyatéki teherként jelenik meg). A fellebbezés irányát tekintve fontos, hogy az ügyész a vádlott terhére és javára is fellebbezhet, míg a pótmagánvádló csak a terhére: ezen kívül a törvény nem rögzíti, de értelemszerű, hogy a vádlott és a védő csak a vádlott javára fellebbezhet. Az ügyész jogain kívül az eljárásban részt vevők szempontjából nyilvánvaló, hogy ki milyen céllal fellebbezhet, az ügyész „kétirányú” fellebbezési jogosultságát pedig a közvádlói szerep indokolja: vagyis az ő feladatkörébe tartozik a terheltre néző súlyosító és enyhítő körülmények feltárása is, valamint a téves bírói döntés következményeinek elkerülése is.

Mikor fellebbezhet?

Az ítélet kihirdetése után a tanács elnöke megkérdezi a jelen lévő fellebbezésre jogosultakat, hogy kívánnak-e fellebbezni. A törvényben meghatározott sorrend szerint előbb az ügyész, majd a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekeltek, végül a vádlott és a védő jelenthet be fellebbezést. A fellebbezést a jelenlévők bejelenthetik nyomban, vagy erre három napi határidőt tarthatnak fenn. Ugyan a három napos határidő jó lehetőség a taktika átgondolására, azonban fontos tudni, hogy az elmulasztásával szemben nincs helye igazolásnak, tehát ha három napon belül nem nyújtják be a fellebbezést, akkor nem lesz rá lehetőségük. A kézbesítés útján közölt (tehát például elpostázott) ítélettel szemben a kézhezvételtől számított nyolc napon belül lehet fellebbezni.
Az ítélet kihirdetésekor fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi, és a fellebbezés mire irányul (például a bíróság nem vett figyelembe büntetési tételt enyhítő szakaszt, és erre való tekintettel kérik az ítélet enyhítését). Mivel az azonnal bejelentett fellebbezés természeténél fogva kevésbé összeszedett, a törvény lehetőséget ad a fellebbezés írásbeli indokolására.

Mi fog történni a fellebbezés benyújtását követően?

A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, illetve az elkésett fellebbezést a bíróság elutasítja. A kizárt vagy a nem jogosulttól származó fellebbezést elutasító végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek. A bírói gyakorlat alapján törvényben kizárt például a vádlottnak a saját terhére bejelentett fellebbezése.
Ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra nézve lejárt, tehát nem várható további fellebbezés beérkezése, az elsőfokú bíróság az ügy iratait továbbítja a másodfokú bíróságnak.