A gazdasági szaknyelvben, illetve köznyelvben használt „holding” kifejezés alatt a jog számos eltérő jogintézményt és esetet szabályoz.

I. Az európai jog szintjén említhető az Európai holding fogalma:

Az európai részvénytársaság (nemzetközileg használt neve: Societas Europaea kifejezés, röviden SE) egy választható cégforma az EU-ban működő gazdasági társaságok számára. Legalább kettő, az uniós tagállamok területén bejegyzett gazdasági társaság alapíthatja. Alapítására a székhely szerinti nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályok vonatkoznak. Jegyzett tőkéjének el kell érnie 120.000 eurót.

Az európai részvénytársaságot gyakran nevezik Európai holdingnak is a köznyelvben.

Jogforrások:
2157/2001/EK rendelet: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:l26016
2004. évi XLV. törvény

II. A kapcsolt vállalkozások bizonyos esetei is holdingnak minősülnek:

A kapcsolt vállalkozás fogalmát a Tao. törvény (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról) tartalmazza. Az a) és a b) pont szintén megfelel a gazdasági szóhasználatban elterjedt „holding” fogalmának.

II.1. Kapcsolt vállalkozások fogalma:

A 4. § (fogalmak) 23. pontja szerint kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni,
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll,
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll,
f) az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg;

II.2. A kapcsolt vállalkozási jogviszony adójogi és árérvényesítéssel kapcsolatos szabályai:

Az Art. (2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről )1. § (8) általános érvényű szabálya szerint: A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.
A Tao törvény 18. §-a fő szabály szerint az alkalmazott árak módosítását írja előkimondva, hogy ha a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének, vagyis az ár magasabb vagy alacsonyabb a szokásos piaci árnál, akkor a a felek – a törvényben meghatározott további feltételek fennállása esetén – a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel kötelesek csökkenteni vagy növelni adózás előtti eredményüket.
A szokásos piaci árat az összehasonlító árak, a viszonteladási árak, a költség és jövedelem, az ügyleti nettó nyereségen alapuló vagy a nyereség-megosztásos módszerrel lehet meghatározni. Ha ezek egyike sem alkalmazható, a szokásos piaci ár egyéb módszerrel is megállapítható.

Jogforrások:
Tao. törvény (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)
Art. (2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről )

III. Vállalatcsoportok:

Szintén a „holding” általános fogalmába illeszkedhetnek azon cégcsoportok, amelyek elismert vagy tényleges vállalatcsoportként működnek. A Ptk. 3:49 § szerint: Elismert vállalatcsoport az összevont, konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezett, legalább egy uralkodó tag és legalább három, az uralkodó tag által ellenőrzött tag által kötött uralmi szerződésben meghatározott, egységes üzletpolitikán alapuló együttműködés.
Az uralmi szerződés határozza meg a vállalatcsoport egészének egységes üzletpolitikáját.
Az uralkodó tag ügyvezetése az uralmi szerződésben meghatározottak szerint az ellenőrzött tag ügyvezetését utasíthatja és az ellenőrzött tag működésére kötelező határozatokat hozhat. Ha az uralkodó tag eljárása megfelel az uralmi szerződésnek, nem alkalmazhatók az ellenőrzött tagnál e törvénynek a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörére és az ügyvezetés önállóságára vonatkozó rendelkezései. Az ellenőrzött tag vezető tisztségviselője az ellenőrzött tag ügyvezetését az uralmi szerződésnek megfelelően, az uralkodó tag irányítása alatt, a vállalatcsoport egésze üzletpolitikájának elsődlegessége alapján köteles ellátni. Mentesül a vezető tisztségviselőket a taggal szemben terhelő felelősség alól, ha tevékenysége megfelel a jogszabályoknak és az uralmi szerződésnek.

Jogforrás:
Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény