A környezet védelme, a természeti értékek megőrzése napjainkra a társadalmi, gazdasági élet meghatározó részévé vált. Ennek oka az, hogy az emberiség kezdi felismerni, hogy a természet erőforrásait a nem megfelelő gazdálkodás következtében túl gyorsan használja fel, a gazdasági tevékenységek hatásaként kibocsátott szennyező anyagok mértéke pedig már átlépi a kritikus értéket.

A szennyezés következtében a természeti elemek állapota jelentős mértékben romlott, ami kihatással van a természet erőforrásainak felhasználásának korlátozására is.

A jelenleg hatályos környezetvédelmi törvény általános fogalmat használ a környezetvédelem definiálására, amely alapján a környezetvédelem olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelynek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszűntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása. Ezek alapján napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a környezeti problémákat nem lehet egymástól elkülönülten kezelni és egy átfogó problémakezelésre van szükség.

Ezen cikk célja a környezetvédelmi szabályozás megvilágítása a talajszennyezés vonatkozásában, melyet főképp a termőföldről szóló törvény, valamint a környezetvédelemről szóló törvény aspektusából fogok vizsgálni.

I. A környezetvédelem általános szabályozása

Magyarországon az első környezetvédelmi szabályozás az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény, mely egy nagyon előremutató jogszabály volt. Ezen törvény megalkotására nagy hatással volt az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi világkonferencia, melyen habár a résztvevő államok jelentős részében már létezett valamilyen környezetvédelmi szabályozás, de megfogalmazásra került a környezetvédelem követelményének elve, mely eredményeként a szabályozási terület jelentősen erősödött. Az 1976-os törvény alapján, immár társadalmi problémaként került megfogalmazásra a környezetvédelem. Habár az 1976-os törvény nem tekinthető igazi végrehajtási normának és nem tartalmazott garanciális szabályokat az ellenőrzés számára, mégis jelentős, mert megteremti az elvi megközelítés elvét, habár még tényleges jogkövetkezmények nélkül.

Időközben a környezet nemzetközi védelme is jelentős fejlődésen ment keresztül és az ENSZ égisze alatt kidolgozásra kerültek azok a nemzetközi egyezmények, melyek a fejlett országokban a környezethasználat módját, értékét szabályozták és a szennyezésekre határértékek közé szorították. A rendszerváltás után hazánk jogi szabályozásának is illeszkedni kellett a megváltozott nemzetközi jogi környezetbe és olyan szabályozást kellett alkotni, mely a megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között is képes érvényre juttatni a környezetvédelem érdekeit.

A modern állam egyik alapvető funkciója a környezetvédelem, melynek szoros összhangban kell állnia a többi jogterület szabályozásával. Ennek tükrében hosszas előkészítő munka után fogadta el az Országgyűlés a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt (Ktv.). Egy olyan kerettörvény született, ami nem tartalmazza a környezetvédelem részletszabályait, csak olyan általános elveket, követelményeket, eljárásjogi elveket tisztáz, melyek lényegesek a környezetvédelem fejlődéséhez, a részletes kidolgozását pedig a számos szakterületi törvény és alacsonyabb szintű norma szabályaira bízza. Ahogyan a törvény címe is utal rá a törvény jobbára elveket, elvi szintű követelményeket, fontosabb jogintézményeket és néhány eljárási szabályt tartalmaz. A törvény három kiemelt fontosságú fogalmat állított fel, így a nemzeti vagyon fogalmát, a harmonikus fejlesztés elvét és a jövő generációinak védelmét.

A „törvény hatálya” fejezet alatt található 18 szabályozási terület, melyek közül cikkünk szempontjából a termőföld és vízgazdálkodás (Ktv. 3.§) a kiemelten fontos.

II. A talajszennyezés jogi szabályozása

Magyarország területének legnagyobb része, mintegy 85%-a mező- és erdőgazdálkodási célú hasznosításra alkalmas. Tekintve, hogy hazánk ásványkincsekből nem megfelelően ellátott, így a legfontosabb természeti kincs Magyarország számára a termőtalaj, melynek védelme kiemelt figyelmet érdemel.

Magyarország területének jelentős részét a mezőgazdaság használja, hasznosítja. A talajvédelmi intézkedések kiemelten fontosak a termőföldek termelékenységének, minőségének fenntartása érdekében. Egyes területeken a termőföldek minősége olyan mértékben romlott, hogy veszélyeztette a mezőgazdasági tevékenység folytatását.

A környezetvédelmi törvény nem határozza meg közvetlenül a föld fogalmát a talajvédelmi szabályozás kapcsán. A törvény 14. §-a értelmében a föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a talajra, a kőzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira. A védelem körébe tartozik a talaj termőképességének, szerkezetének, víz és levegőháztartásnak, valamint az élővilág védelme.

A törvény a földet, mint a védendő környezeti tárgyak egyikét általános védelem alá helyezi. Ez alapján a földhasználatot úgy kell végezni és szabályozni, hogy az a legkisebb terhelést és igénybevételt idézze elő és kizárja és megakadályozza a károsítást.

A környezetvédelmi törvény jellegzetességéből fakadóan a talajvédelem jogi szabályozása is kettős lábakon áll, egyrészt a Környezetvédelmi törvény, másrészt a szakterületi törvény, mely jelen esetben a termőfölről szóló 1994. évi LV. törvény. A Környezetvédelmi törvény 13.§-a előírja, hogy a környezetei elemeket egységesen és kölcsönhatásukban kell védeni, vagyis a földet nem önmagában, hanem a többi elemmel egységben, a kölcsönhatások figyelembevételével szükséges oltalmazni.

A Kvt.15. §-a előírja, hogy csak olyan tevékenység végezhető mind a földfelszínen, mind a földben, illetve olyan anyagok helyezhetők el ott, amelyek a mennyiséget, minőséget, azok folyamatait nem veszélyeztetik, szennyezik, károsítják.

A környezetvédelmi törvény alapvetése, hogy amennyiben valaki a magatartásával a környezet minőségének romlását idézi elő, köteles azért helyt állni. A szennyező fizet elve ismert a nemzetközi és uniós dokumentumokból, ami alapján a szennyezés előidézője felel az eredeti állapot helyreállításáért. A komplexitás elve alapján a jogrendszer különböző területeinek szabályai kombinálhatók, így pl. egy környezetszennyezés esetén a szennyezővel szemben közigazgatási, polgári jogi, büntetőjogi szankció is alkalmazható.

A környezetvédelmi törvény 16.§-a alapján beruházás megkezdése előtt gondoskodni kell a termőréteg megfelelő letermeléséről és termőtalajként való felhasználásáról. Ezen szakasz megvalósulása rendszerint nem történik meg a magas költségek miatt. A 17.§ a kőzetek és ásványok bányászata esetén igénybevételi határérték meghatározását teszi kötelezővé.

A termőföldről szóló törvény (Tftv.) megalkotását a rendszerváltás után lezajló privatizációs folyamat indokolta, ugyanis a termőföldek tulajdoni viszonyai teljesen megváltoztak és az új törvénynek már a magántulajdonú földek túlsúlyát kellett alapul vennie. A törvény célja a mezőgazdaság védelme, vagyis, hogy minél több és minél jobb minőségű termőföld álljon a mezőgazdaság rendelkezésére.

Amíg a Környezetvédelmi törvény szabályai a talaj egészét védik, a felszín alatti rétegeket, a talajvizet stb. addig a termőföldvédelem szabályai csak a termőföldekre, illetve a más célra hasznosított területekre vonatkoznak, valamint kiterjednek még a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földekre is. A termőföldtörvény alapján a védelem szabályait a termőföldön kívül alkalmazni kell az építmény elhelyezésére szolgáló, különleges rendeltetésű vagy hasznosításra alkalmatlan földekre is, illetve a termőföldnek nem minősülő földekre is

A talaj törvényi fogalma a 3. § e) pontjában található: „a Föld szilárd felszínének közege, amelynek a legfontosabb tulajdonsága a termékenység, feltételesen megújuló természeti erőforrás”.

A termőföld törvényi fogalma a 3. § a) pont szerint „az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván”

Ezen kívül a törvény megkülönböztet még mező-, erdőgazdasági hasznosítású földet, mely: „a föld fekvésétől függetlenül valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdő és fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve”.

Ezek alapján a szántó, gyep, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő, fásított terület művelési ágként kerül bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Minőségük megállapítása céljából egytől nyolcig terjedő minőségi osztályokba sorolják a termőföldeket. Minden termőföldnek meg kell állapítani az aranykorona értékét, vagyis a kataszteri tiszta jövedelmét, melyet a minőségi osztály, a jövedelmi fokozat és a területnagyság alapján számítanak ki.

A termőföldtörvény értelmében Magyarországon a termőföldek tulajdonjogának megszerezhetősége korlátozott. Magyar magánszemély legfeljebb 300 hektár föld tulajdonjogát szerezheti meg, maximum 600 aranykorona értéken. Belföldi jogi személy termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg, kivéve a Magyar Államot, önkormányzatokat, közalapítványokat és egyházi szervezeteket. Külföldi jogi személy vagy magánszemély termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg.

A termőföld használója köteles azt az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett művelési ágnak megfelelően hasznosítani, hasznosítás hiányában is a talajvédelmi előírásokat betartani, illetve termelékenység fenntartásáról és esetleges növeléséről gondoskodni.

Az államnak jogában áll korlátozni a termőföld hasznosítását. Ideiglenes hasznosítás kötelezettség a mezőgazdasági termelésből kivont föld használatára vonatkozik és mezőgazdasági művelést kell végezni az ilyen földön. Mellékhasznosítási kötelezettsége van a használónak, ha különleges rendeltetésű földet használ, vagy építményt helyezel a telken. Ebben az esetben akkor köteles mezőgazdasági tevékenységet végezni, ha az a rendeltetésszerű használatot nem akadályozza. Újrahasznosítási kötelezettség esetén a használó köteles az eredeti használati módra alkalmassá tenni a földet. A művelési kötelezettségek ellenőrzését a földhivatalok látják el, amelyek szankcionálási joggal is rendelkeznek.

A termőföldek olyan használata, amely a mezőgazdasági használattól eltér és ideiglenesen vagy véglegesen alkalmatlanná válik a mezőgazdasági hasznosításra tilos. Tilos továbbá a külterületi föld belterületbe vonása, valamint mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld ingatlan céljára való használata. A más célú használatot kérelem alapján lehet engedélyezni, az engedélyt az illetékes földhivatal adja ki. Más célú hasznosítás esetén az engedély csak határozott időre, maximum 5 évre adható meg. A más célú hasznosítás után a területet alkalmassá kell tenni mezőgazdasági művelésre vagy az eredeti állapotot helyre kell állítani.

Beruházás céljára nem lehet igénybe venni szőlőst, gyümölcsöst, szokásosnál jobb minőségű földet. Hulladéktároló kialakítására csak mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy gyenge minőségű talaj alkalmas.

III. Talajszennyezés szankciórendszere

Talajszennyezés esetén különböző szankciók alkalmazhatók. Földvédelmi és környezetvédelmi jellegű bírság létezik. Mindkét bírság közigazgatási jellegű és kiszabásukhoz az szükséges, hogy a szennyező túllépje a külön jogszabályban meghatározott szennyezőanyag-koncentráció határértéket. A földvédelmi bírság kiszabásához felróható magatartás is szükséges a jogellenességen kívül.  Sajnos konkrét normákat az első 1976-os környezetvédelmi törvény óta nem sikerült kidolgozni, így az a módszer alakult ki, hogy szennyvízbírság kerül kiszabásra talajszennyezés esetén is amennyiben a szennyezés veszélyezteti a talajvizet (ez az esetek többségében egymásból következik).

A bírság kiszabásának eseteit a Tftv. 55.§-a szabályozza:

• Hasznosítási kötelezettség elmulasztása;
• Időleges hasznosítás esetén, ha a földet alacsonyabb minőségi osztályba bocsájtják vissza;
• Természetvédelmi terület művelési ágának engedély nélküli, vagy attól eltérő megváltoztatása;
• Más célú hasznosítás engedély nélkül, vagy attól eltérően;

Bírság ismételten is kiszabható, megfizetése alól nem adható felmentés és befizetésére a jogerőre emelkedéstől 30 nap áll rendelkezésre.

A Tftv. 77.-78.§-a alapján a talajvédelmi bírság talajvédelmi kötelezettség, követelmények felróható, súlyos megsértése esetén fizetendő. Egyébiránt a talajvédelmi bírság esetén is a földvédelmi bírságra alkalmazandók az irányadók.

dr. Dobos István ügyvéd / Barazutti Bálint

Környezetvédelmi joggal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd
e-mail: dobos@doboslegal.eu
+3630-3088151