A franchise szerződés több évtizedes gyakorlattal rendelkező szerződéses konstrukció, amely hosszú időn keresztül atipikus szerződésként élt a kereskedelem világában. Annak ellenére, hogy az üzleti életben már sok-sok éve széles körben alkalmazott és kedvelt szerződéses konstrukciónak minősült, e szerződés kódexben történő szabályozására egészen 2014-ig, az új Polgári Törvénykönyvünk hatálybalépéséig kellett várni.

Az új Ptk. a franchise szerződést a forgalmazási szerződéssel egy cím alatt, a hatodik könyv XIX. cím alatt szabályozza, bonyolult és összetett jogviszonyához képest meglehetősen röviden. A Ptk. forgalmazási szerződésre és franchise (jogbérleti) szerződésre vonatkozó szabályozását számos kritika érte, amely kritikák támadták ezen szerződések túlságosan leegyszerűsítő módon történő szabályozási módját. Bár e kritikus vélemények sok szempontból oszthatók, nem szabad elfelejteni, hogy a magyar tételes szabályozás szerint a franchise szerződésre vonatkozó szabályok diszpozitívak, azaz azoktól el lehet térni, azok alkalmazását ki lehet zárni. Az üzleti élet szereplői a szerződési szabadság és diszpozitivitás adta előnyöket ki is használják, hiszen mindennapos jelenség, hogy a franchise jogviszony szereplői egymással sok oldalas és részletes kikötésekből álló, a Ptk. franchise szerződésre vonatkozó szabályaitól meglehetősen eltérő szerződést alkotnak.

Bár a franchise szerződés a modern kereskedelem világában világszerte, mindennaposan előforduló szerződéses konstrukció, az e szerződésre vonatkozó Ptk.-n kívüli, esetleg nemzetközi jellegű szabályozás (amely a magyar jogban is teret nyer) nem túl gazdag.

Melyek azok a szabályok, instrumentumok, amelyek hatással lehetnek a franchise szerződés megkötésére, az abban foglaltak érvényességére, valamint a jogalkalmazásra?

1. Franchising Etikai Kódex

Az Európai Franchise Szövetség egy önkéntes, érdek-képviseleti szervezet, amelynek tagjai az egyes európai államok franchise szövetségei. E szövetség 1991-ben megalkotta a Franchising Európai Etikai Kódexet. Ezen kódexben összegyűjtött, etikai jellegű normákat az egyes tagállamok szövetségei a saját gyakorlatukon keresztül, üzleti szokásaikkal, gyakorlataikkal kitöltve érvényesítik. Az európai szövetségnek a Magyar Franchise Szövetség is tagja, így a magyar üzleti életben e szövetség gyakorlatán keresztül élnek az etikai szabályok. A Magyar Franchise Szövetségben felvételt lehet nyerni, amennyiben a jelentkező olyan franchise csoport, amely alapításkor, valamint működésekor figyelembe veszi és alkalmazza az Etikai Kódexben lefektetett szabályokat. A Magyar Franchise Szövetségben való tagság annak igazolása, hogy az adott franchise rendszer működése megfelel a franchise üzleti világában támasztott etikai követelményeknek.

Értelemszerűen sem az európai, sem a Magyar Franchise Szövetség nem minősül jogalkotó, valamint jogalkalmazó szervnek, így jogvitákat sem dönthet el, ugyanakkor a jogalkalmazók által is figyelembe veendő véleményt alkothat a franchise rendszer etikus működéséről. A magyar bírói gyakorlatban nem egyszer fordult már elő, hogy a peres eljárásban Magyar Franchise Szövetség Szakértőként járt el, amely eredményeként a Szövetség állásfoglalása perben döntő jelentőséggel bírt.

Fontos hangsúlyozni, hogy bár normatív kötőerővel a szövetség alkotta etikai szabályok nem bírnak, mégis hatnak a jogalkalmazásra, hiszen ezen etikai szabályok az üzleti életben gyakran alkalmazott gyakorlatokká, szokásokká váltak, így egyfajta minimumkövetelményként érvényesülnek a franchise üzleti világában. Például a felek által megkötött szerződések értelmezésében, így bizonyos alapelvek, valamint a felek által lényegesnek tartott körülmények értelmezésében, tartalommal való kitöltésében fontos szerepet játszanak. [1]

2. Versenyjog

A franchise jogviszony szabályozásával összefüggésben elengedhetetlen megemlíteni a versenyjogot, annak bizonyos szabályait. Ugyanis a szerződési szabadság, valamint diszpozitivitás ellenére a felek nem köthetnek akármilyen tartalmú szerződést, a szerződéskötéskor ugyanis a fent említett etikai normákon kívül a versenyjog szabályait is figyelembe kell venniük. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) mint a magyar versenytörvény szinte kivétel nélkül valamennyi versenykorlátozó magatartást tilt. Vannak azonban olyan magatartások, valamint szerződéses megoldások, illetve együttműködési formák amelyek a versenykorlátozó hatás látszatának ellenére több hasznot hajtanak, mint ártanak a verseny számára.

A Tpvt. meghatároz konstrukciókat, amelyek mentesülnek a versenytörvényben meghatározott bizonyos tilalmak alól. A törvényben van egy csoportos mentesülési rendszerekre vonatkozó szabályozás, amibe a franchise is beletartozik, valamint a Tpvt. felhatalmazása alapján születettek különböző Korm.rendeletek is, amelyek közül az egyik tárgya a vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítése (205/2011. (X. 7.) Korm. rendelet). Az említett Korm.rendelet egyik legmeghatározóbb kivetülése a franchise szerződés időtartamában keresendő. A Ptk. ugyan nem határozza meg, hogy a franchise szerződést határozott vagy határozatlan időre lehet-e megkötni, azonban a Korm.rendelet e kérdést lezárja azzal, hogy csak határozott időre és legfeljebb öt évre lehet úgy megkötni vertikális kartellelemeket is magában foglaló franchise szerződéseket, ahhoz hogy azok mentesüljenek a tilalom alól. Ezért a gyakorlatban elterjedt az öt éves, határozott időre kötött franchise szerződés.

Tipikusan kritikus szerződési kikötésnek minősül a versenyjog szempontjából a franchise esetén (forgalmazási szerződésnél is) a (viszont)eladási ár rögzítése, hiszen ez behatárolja az átvevő üzleti szabadságát, a termék árát, amely hat a fogyasztók döntéseire is, végsősoron pedig korlátozhatja a versenyt. Ezért az árrögzítés főszabály szerint tilos.

A fentiek alapján jól látható, hogy a magyar franchise jogi szabályozására a versenyjogi jogszabályok erős hatással vannak.

3. PEL CAFDC és DCFR mint nemzetközi soft law eszközök és próbálkozások

Soft law eszközként iránymutatásként szolgál az európai jogtudomány által kimunkált, 2006-ban közzétett Principles of European Law on Commercial Agency, Franchise and Distribution Agreements (a továbbiakban: PAL CAFDC). E szabálytervezet megemlítése elengedhetetlen, hiszen a magyar Ptk. franchise szabályainak megalkotásánál is szerepet kapott. E szabályzat harmadik fejezete a franchise-ra vonatkozó szabályokat tartalmazza. E szabályzat azonban nem ért el osztatlan sikert (a Ptk. szabályozáshoz hasonlóan), ugyanis erős kritika érte az európai jogász társadalom felől.

Az európai jogalkotás másik, mindenképpen említésre méltó instrumentuma a Draft Common Frame of Reference (a továbbiakban: DCFR), amely alkotásban egy lehetséges európai polgári és kereskedelmi törvényi szabályozás alapjai kerültek megfogalmazásra. E kódex jellegű szabályzat viszonylag nagy részletességgel szabályozza a franchise szerződést. Ezen instrumentum már melegebb fogadtatásban részesült az európai jogászközösség által. Annak ellenére, hogy a DCFR sem minősül jogszabálynak, így kötelező erővel nem bír, mégis inspirálója lehet mind az uniós, mind a tagállami jogalkotóknak is, illetve értelmezési kérdésekben is iránymutatónak mutatkozik.

4. UNIDROIT előzetes tájékoztatásra vonatkozó 2002-es mintatörvénye

A franchise jogviszonyban a felek együttműködését szabályozó kikötéseknek, háttérszabályoknak meghatározó szerepük van, hiszen e jogviszony hosszabb, gyakran határozatlan ideig áll fenn és a felek egymás kölcsönös és szoros együttműködésén alapszik. A Ptk. a franchise szerződésre vonatkozó résznél nem szabályozza a szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséget, az erre vonatkozó rendelkezések a szerződés általános szabályai között találhatók. A szerződéskötést megelőző tájékoztatás tartalmát néhány nemzeti jog mellett a fentiekben említett franchise szövetségek, illetve az egyéb nemzetközi jogegységesítést célzó a nemzetközi puha eszközök is megfogalmazzák. Ezek közül kiemelkedik az UNIDROIT előzetes tájékoztatásra vonatkozó 2002-es mintatörvénye, amely a tagállamok számára hasznos és célravezető ötleteket, illetve szabályozási megoldásokat nyújt a franchise szabályainak megalkotásához.[2]

Összegzés

A fentiek alapján látható, hogy a magyar jogban külön, egzakt franchise jogi szabályozás nem létezik, így a franchise jogi szabályozására a Ptk. szabályain kívül versenyjogi szabályok, az üzleti életben alkalmazott gyakorlatok, szokások, illetve az etikai előírások is hatással vannak. A franchise területén hiányzik továbbá az egységes európai jogi szabályozás is, illetve egyéb, normatív erővel bíró nemzetközi instrumentum sem létezik, ami közelítené egymáshoz a különböző országok franchise szerződéseit. Azonban fellelhetők a fent is említett „puha” eszközök, amelyek a különböző tagállami szabályozást közelíthetik egymáshoz, ezzel elősegítve a határon átnyúló franchise működését és szabályozását.

 

Dobos István ügyvéd / Rakonczai Kitti

 

[1] Polgári Jog I-IV. – új Ptk. – Kommentár a gyakorlat számára

[2] Csehi Zoltán: A közvetítői szerződések a magyar jog fejlődésében és az uniós jog környezetében, in Polgári jog, 2019/3-4.

 

Franchise szerződéssel kapcsolatos kérdése van? Ügyvédi irodánk szívesen áll rendelkezésére!

Kapcsolat

 

Dobos István ügyvéd /dobos@doboslegal.eu/ +36 30 308 8151