Egyre gyakoribb jelenség az, hogy a Munkavállaló a munkabérének kifizetését nem készpénzben vagy bankszámlára utalással kéri, hanem egyéb fizetési számlára, úgynevezett alternatív fizetési számlára történő utalással.

Ilyen esetben kérdésként merülhet fel az, hogy a munkáltató köteles-e ezen fizetési számlára teljesíteni az utalást, tehát, hogy a munkavállaló döntési szabadsága kiterjed-e ezen alternatív fizetési számlákra, továbbá kérdés, hogy a Munkáltató megtilthatja-e azt, hogy munkavállaló ilyen fizetési számlára kérje a munkabérének utalását.

Az első kérdésre a választ Mt. 158. §(1)bekezdése adja meg. E bekezdés szerint ugyanis „a munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott fizetési számlára utalással kell kifizetni.”Az Mt. szándékosan nem a bankszámla szót használja, ugyanis a törvény ki szeretné bővíteni a munkavállaló azon lehetőségét, hogy milyen módon, milyen számlára utalással kérhesse a munkabérének kifizetését.

A munkavállalóra hátrányos megoldás lenne az, ha nem kérhetné a bankszámlán kívül egyéb fizetési számlára a munkabérének kifizetését, hiszen az egyéb fizetési számlával rendelkező, vagy azt használni kívánó munkavállónak kellene a további átutalási költségeket viselnie. Mivel az alternatív fizetési számlák beleesnek a fizetési számla kategóriába, az Mt. alapján a munkavállalót megilleti azon jog, hogy alternatív fizetési számlára utalással kérje a munkabérének kifizetését.

A Munkáltatók nem feltétlenül repesnek az örömtől, ha a Munkavállalóik alternatív fizetési számlára kérik a munkabérük kifizetését. Erre tekintettel kérdésként merül fel, hogy a Munkáltató köteles-e a Munkavállaló ezen kérését teljesítenie, esetleg ki lehet-e zárni ennek lehetőségét egy belső szabályzatban, akár a munkáltató egyoldalú nyilatkozatában, esetleg a munkaszerződésben?

Az Mt. alapján a munkaszerződésben, egyoldalú munkáltató nyilatkozatban, sem egyéb szabályzatban nem lehet kötelezővé tenni azt, hogy a munkavállaló részére a munkáltató választása szerinti formában történjen a kifizetés. E körben legfeljebb annyit enged meg az Mt., hogy amennyiben a Munkáltató egységesen szeretné a bankszámlára utalásos kifizetési módot alkalmazni (készpénz helyett), akkor ezt kollektív szerződésben előírhatja, azonban viselnie kell a munkavállalók számlanyitással járó költségeit. Ebben az esetben tehát készpénz helyett bankszámlára történő utalást írhat elő a Munkáltató.

Olyat azonban nem lehet kikötni, illetve előírni, hogy a munkabér kifizetése kizárólag bankszámlára utalással – és így egyéb fizetési számlára történő utalással nem – történhet, ugyanis ez a munkavállaló számára hátrányos lenne. Márpedig az Mt. a felek megállapodása útján a munkavállaló hátrányára történő eltérést csak nagyon szűk körben engedi meg, akkor, ha ezt az Mt. kifejezetten nevesíti.

Felmerül a kérdés, hogy vajon kollektív szerződésben lehetőség van-e a Munkavállaló választási lehetőségeinek korlátozására. Kollektív szerződés akár rendelkezhetne arról, hogy a munkabér kifizetése csakis bankszámlára utalással történhet, ugyanis az Mt. nem tiltja azt, hogy a felek a munkabér fizetési módjai közti választási lehetőségre vonatkozó szabálytól kollektív szerződésben eltérjenek, sőt akár a munkavállaló hátrányára történő eltérés is lehetséges. Azonban ez a megoldás nem ajánlatos, hiszen ilyen szabály megalkotása és alkalmazása során felmerülhet az egyenlő bánásmód problematikája.

Ugyanis az egyenlő bánásmód követelményének megfelelően a Munkáltató nem tehetne, legfeljebb csak nyomós indokkal különbséget a bankszámlával rendelkező és a bankszámlával nem, de alternatív fizetési számlával rendelkező munkavállalók között. Nehéz feladat lenne a munkáltatónak megindokolnia azt, hogy alappal tesz különbséget a fizetési számlára és az alternatív fizetési számlára utalást kérő munkavállalók között.

Fontos megemlíteni, hogy amennyiben a Munkavállaló alternatív fizetési számlára kéri a munkabérének kifizetését, akkor az ezzel járó kezelési, utalási költségeket a Munkáltató nem köteles viselni, azt átháríthatja a Munkavállalóra. AzMt. 158. § (3) bekezdés szerint ugyanis „a munkabér kifizetése – ide nem értve a nem magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő átutalást – a munkavállaló részére költséget nem okozhat.” A gyakran igénybe vett alternatív fizetési szolgáltatók (például a Revolut, illetve a Transferwise) magyarországi székhellyel, illetve fiókteleppel nem rendelkeznek, így az utalás költségeit – a hivatkozott Mt. szabálynak megfelelően – a Munkavállalónak kell megfizetnie.

A fentiek alapján látható, hogy amennyiben a Munkavállaló munkabérének kifizetését alternatív fizetési számlára kéri utalni, e kérésében, döntési szabadáságban a Munkáltató őt nem korlátozhatja. Kérdésként merülhet fel, hogy érdemes-e ezt, kiváltképp a munkavállaló költségviselési kötelezettségét megjeleníteni a munkaviszonnyal összefüggő nyilatkozatokban, így például a Munkáltatónál alkalmazott belső szabályzatban, esetleg a munkaszerződésben.

Az előbbi kérdésre válaszolva a következőket fontos kiemelni: egyrészt az Mt. 158. § (3) szakasza világosan tartalmazza azon rendelkezést, miszerint a nem magyarországi fizetési szolgáltató igénybevétele esetén az utalás költségei a munkavállalót terhelik. Másrészt a munkaszerződésekben szinte kivétel nélkül megjelenik az a szabály, hogy a szerződésben nem rendezett kérdésekben az Mt. szabályai az irányadók. A fenti rendelkezésekből egyértelműen következik az, hogy a munkavállaló viseli a külföldi székhelyű szolgáltató utalási költségeit.

A fentiekre tekintettel kiemelendő, hogy amennyiben a jelenlegi munkaszerződésben az szerepel, hogy „a munkabér bankszámlára utalással történik”, de az adott munkavállaló alternatív számlára kéri a munkabérének kifizetését, akkor a munkaszerződés előbbi rendelkezését módosítani szükséges „a munkabér fizetési számlára utalással történik” tartalomra. Ilyenkor a módosított szerződésbe érdemes belefoglalni a költségviselésre vonatkozó Mt. rendelkezést (158. § (3) bekezdés) is.

dr. Dobos István ügyvéd / Rakonczai Kitti

Polgári joggal, munkajoggal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére! dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151