A speciális szakértelmet igénylő szoftverfejlesztés, az ötlet megszületésétől a kódoláson át a tesztelésig, igen hosszadalmas folyamat eredménye. Nyilvánvaló, hogy ezt a terméket védeni kell a jogosulatlan felhasználás és terjesztés, valamint a szellemi tulajdon bitorlása ellen.

A szoftverek használatára vonatkozó általános szabályokat a szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény; a továbbiakban: Szjt.) tartalmazza, míg a konkrét felhasználói jogviszonyt a legtöbb esetben egyedi licencszerződések szabályozzák. A védelmi rendszer kiterjed a fejlesztő és a felhasználó viszonyára, valamint a konkurens fejlesztők egymás közötti kapcsolataira. Tekintettel arra, hogy a védelem eszközei között a jogi szabályozási megoldások központi szerepet játszanak, ezért az alábbiakban a szoftver fejlesztésével és felhasználásával kapcsolatos jogi szabályok kerülnek részletesebb bemutatásra.

A szoftver szerzői jogi védelmének alapja

A szoftverek szerzői jogi védelem alatt állnak. Az Szjt. 1. § (2) bekezdés c) pontja szerint: „Szerzői jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen: a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is”. A védelem nem függ a szoftver lajstromba vételétől, hanem a törvény erejénél fogva automatikusan keletkezik a szerzői mű színvonalát elérő szoftverek esetében. Az Szjt. 1. § (3) bekezdése szerint: „A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől”. A szerzői jogi védelem feltétele tehát, hogy a szoftver egyéni, eredeti jellegű alkotás legyen.

Milyen szerződéstípusnak minősül a szoftverfejlesztési szerződés?

A szerzői jogi szerződések fajtái között két csoportot különíthetünk el: licencia (felhasználási) szerződés vagy jogátruházási szerződés. Az IT szerződések általában atipikus és komplex szerződések, a megbízási, vállalkozási, adásvételi elemek keverednek benne. Ebből kifolyólag a gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a felek tévesen nem a fent nevezett két szerződéstípus valamelyikét kötik meg, hanem megbízási, vállalkozási vagy adásvételi szerződés keretében rendelkeznek a szoftver fejlesztéséről és felhasználásáról. A szerződési szabadság, még pontosabban a típusszabadság elve alapján a felek szabadon választhatják meg, hogy milyen szerződéssel kívánják megvalósítani céljaikat, azonban a szerződést minden esetben annak tartalma szerint kell minősíteni. Az elhatárolás szempontjából különösen fontos kiemelni, hogy a felhasználási szerződés esetén a jogosult (szerző) kizárólagos joga alapján engedélyt ad a szoftver felhasználására és rendelkezik annak terjedelméről, míg a jogátruházási szerződések esetén a felek rendelkeznek a szoftver szerzői vagyoni jogainak átruházásáról. Érdemes azonban különbséget tenni a szerzői jogi szerződések között aszerint is, hogy egy meglévő vagy egy most fejlesztendő szoftverre irányul a szerződés megkötése.

Az Szjt. 16. § (1) bekezdése alapján szoftver felhasználására engedély kizárólag felhasználási szerződéssel szerezhető: „A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető”.

A szerződéstípusok elhatárolását lásd az alábbi táblázatban:

 

Megbízás	Vállalkozás	Felhasználási szerződés	Adásvétel	Jogátruházási szerződések
fejlesztés, mint munkavégzés	szoftver, mint eredmény létrehozása	szoftver, mint eredmény létrehozása	szoftver tulajdonjogának átruházása	szoftver tulajdonjogának átruházása
		+ felhasználási engedély!		+ szoftver szerzői vagyoni jogainak átruházása!
+ díjazás		+ díjazás	+ díjazás	+ díjazás
+ átadás		+ átadás	+ átadás	+ átadás

A felhasználási szerződés általános szabályai

A felhasználási szerződés a szerző, szerzői jogosult és a felhasználó közötti jogviszonyt szabályozza. Az Szjt. 42. §-a szerint: „(1) Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. (2) A felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja.” A felek az Szjt. vagy más jogszabály kógens szabályainak kivételével az Szjt.-ben foglalt bármely szabálytól eltérhetnek, ha ehhez mindegyik fél hozzájárul.

Az Szjt.-ben nincsenek kötelező szerződési kellékek, e tekintetben a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai az irányadóak. Alapvető a szerződő feleknek, a szerződés tárgyának (szoftver), a felhasználás módjának és a felhasználás ellenértékének a meghatározása. Az egyéb járulékos kérdéseket – például kizárólagosság, felhasználás engedélyezésének joga – akkor célszerű szabályozni, ha a felek az Szjt. diszpozitív szabályaitól el kívánnak térni. A szerzői érdekeket számos garanciális szabály védi, melyek közül az egyik legfontosabb a felhasználási szerződés nem egyértelmű részeinek kötelezően a szerző számára kedvezőbb módon történő értelmezése az Szjt. 42. § (3) bekezdése alapján: „Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni”. Elsősorban a felhasználó szempontjából igen fontos tehát, hogy a felhasználási szerződés megkötése előtt a felek lehetőleg minden kérdést rendezzenek és azt – tekintve hogy az írásbeli alak szinte mindig kötelező – írásban rögzítsék.

A felhasználási szerződés alanyai

A szerződő felek a fejlesztő és a megrendelő, akiket azonosítható módon kell megjelölni. Fejlesztői oldalon különbséget kell tenni a szerző, illetve a szerzői jogosult között. Szerzőnek az a magánszemély minősül, aki a szoftvert, mint művet megalkotta, azaz a kódot, dokumentációt írta és megtervezte. Szerzői jogosultnak minősül az, aki a szerzőtől a jogokat megszerezte, így különösképpen a munkáltató, megbízó, megrendelő, örökös vagy jogutód. Érdemes kiemelni, hogy a fejlesztő magánszemély szerzőként, gazdasági társasága útján, egyéni vállalkozóként vagy fejlesztő cégként is szerződhet a megrendelővel.

Megrendelői oldalon a felhasználó áll. Felhasználó bárki lehet, aki cselekvő- és jogképességében nem korlátozott, így tipikusan magánszemély, egyéni vállalkozó, cég, cégcsoport vagy egyéb jogi személy. Amennyiben a megrendelő nem a saját nevében jár el, úgy köteles képviseleti jogosultságát teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással igazolni. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a szerződést aláíró személynek nincs aláírási joga, úgy a szerződés nem jön létre, vagyis mindig ellenőrizzük a felek aláírási, képviseleti jogának terjedelmét.

A szerzői mű, azaz a fejlesztendő szoftver meghatározása (a szerződés tárgya)

A szerzői jog a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtáját, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is védi (Szjt. 1. § (2) bek. c) pont). Az Szjt. 1. § (6) bekezdése szerint: „Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek”. Tehát az algoritmusokat, matematikai műveleteket, szoftver funkciókat, adatbázis adatokat, adatsorrendeket nem védi a szerzői jog, így azokra nem is lehet felhasználási szerződést kötni.

A szoftver fejlesztésére megkötött szerződésben mindenképp helyet kell kapnia a specifikációnak, illetve az arra történő hivatkozásnak. A teljesítés szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír a specifikáció pontos meghatározása, amely a fejlesztőt és a megrendelőt egyaránt védi. Érdemes ezért különös figyelmet fordítani a specifikáció, követelmény leírás vagy műszaki dokumentáció meghatározására, amely általában a felhasználási szerződés külön mellékletében kap helyet. Amennyiben a felek nem rendelkeznek külön arról, hogy a specifikáció elkészítése kinek a kötelezettsége, úgy a fennálló bírósági gyakorlat alapján ez a megrendelő (felhasználó) feladata. Semmilyen akadálya nem áll fenn a felek azon megállapodásának, hogy a fejlesztő – mint hozzáértő szakember – készítse el a specifikációt is.

Amennyiben nincs specifikáció és a felek szerződéskötést megelőző levelezéséből, egyeztetéseiből sem lehet megállapítani, hogy mi a szerződés tárgya (elkészítendő szoftver), úgy a szerződés nem jön létre. Abban az esetben, ha pontatlanul történik a specifikáció meghatározása: a megrendelő nem tud hibás teljesítés miatt fellépni, kijavítást kérni, szavatossági igényt érvényesíteni, hiszen nem tudja bizonyítani azt, hogy mit kellett volna kifejleszteni; a fejlesztő azonban követelheti a fejlesztésért járó díjat, hiszen elvégezte azt, amit a megrendelő kért (még ha ez nem is teljesen egyértelmű). Érdemes a szerződésben rendelkezni arról, hogy a fejlesztő mikor jogosult plusz díjazásra, ha a megrendelő a fejlesztés során módosítja a specifikációt, mivel szerződéses szabály hiányában a Ptk. többletmunkára és pótmunkára vonatkozó szabályai lesznek irányadók.

A szoftverdokumentáció

Tekintettel arra, hogy minden emberi használatra előállított terméket dokumentálni kell, a szoftverdokumentáció a szoftver fejlesztéséhez szervesen kapcsolódó elem. A dokumentáció célja, hogy a szoftver tervezésére, gyártására, értékesítésére, felhasználására és karbantartására vonatkozóan a szükséges információkat tartalmazza. A dokumentáció egyik legfontosabb minőségi követelménye annak olvashatósága, ugyanis alapvető szempont, hogy azt ne csupán a fejlesztő tudja elolvasni. Különbséget kell tenni felhasználói és fejlesztői dokumentáció között.

A felhasználói dokumentáció célja, hogy a szoftver rendeltetésszerű használatához szükséges valamennyi információt tartalmazza. A különböző felhasználói csoportok és a felhasználói szakértelem különböző szintjeinek kielégítése érdekében a szoftverrel együtt legalább öt dokumentumot kell elkészíteni. Ezek a funkcionális leírás (leírja a rendszer által biztosított szolgáltatásokat), a telepítési dokumentum (részletezi a rendszer telepítésének menetét), a bevezető kézikönyv (leírja a rendszer „szabályos” használatát), a referencia kézikönyv (megadja a rendszer használatát, leírja a hibaüzenetek listáját, azok lehetséges okait és megoldását) és az adminisztrátori kézikönyv (leírja a rendszernek egy másik rendszerrel kölcsönhatásba lépésekor létrejövő üzeneteket).

Fejlesztői dokumentációnak nevezik a szoftver fejlesztését végigkísérő dokumentációk összességét. A fejlesztői dokumentáció részét képezi a feladatspecifikáció, a programterv, a forrásprogram, a kész program és a tesztadatok listája. Ezeket a dokumentációkat meg kell őrizni, hiszen csak annak segítségével lehet változásokat eszközölni a szoftveren.

A szoftverdokumentációk összefoglalását lásd az alábbi táblázatban:

 

Felhasználói dokumentáció	Fejlesztői dokumentáció
–          funkcionális leírás-          telepítési útmutató-          leírás a rendszerhasználat elkezdéséhez (bevezető kézikönyv) –          referencia kézikönyv –          adminisztrátori kézikönyv	–          feladatspecifikáció-          programterv (szoftver design)-          koncepcióterv –          forrásprogram (forráskód) –          tesztesetek és tesztadatok listája –          teszteredmények –          kockázat analízis –          felhasználási esetek (user case)

A felhasználási engedély

A felhasználási engedély a szoftverfejlesztési szerződések kötelező eleme. Ha a felhasználási engedély nincs benne a szerződésben, a megrendelő nem szerez jogot a szoftver felhasználására. Fontos kiemelni, hogy a szoftver tulajdonjogának átruházására vagy a szoftver létrehozatalára vonatkozó megbízás, illetve megrendelés nem jelenti a szerzői vagyoni jogok átadását a megrendelőnek. Az engedélyben a fejlesztő meghatározhatja, hogy a megrendelő meddig, hol és hogyan jogosult a megrendelt és kifejlesztett szoftver használatára, vagyis a felhasználási engedély pontos szabályozása mindkét fél érdekét szolgálja.

Itt érdemes kitérni a szerzői vagyoni jogok és a személyhez fűződő jogok elhatárolására. Az Szjt. 9. § (1) bekezdés szerint: „A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége”. A szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem is mondhat le róluk. A személyhez fűződő jogok: a mű nyilvánosságra hozatala, a név feltüntetése, a mű egységének védelme. A vagyoni jogok örökölhetők, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző – a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában – a vagyoni jogokkal a továbbiakban is rendelkezhet, vagyis főszabályként a nem kizárólagos felhasználási jog alapítása érvényesül. A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére (Szjt. 16. § (1) bek.), azaz a vagyoni jogosultságok révén a mű felhasználására fő esetekben csak a szerző engedélyével kerülhet sor. Az Szjt. 17. §-a alapján: „A mű felhasználásának minősül különösen: a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, a kiállítás”. A szoftver esetén tehát a szerzői vagyoni jogok átruházhatók, átszállhatnak, örökölhetők és azokra felhasználási engedély adható, míg a személyhez fűződő jogok nem ruházhatók át, nem szállhatnak át, engedély nem adható rájuk és lemondani sem lehet róluk. Tekintettel arra, hogy a személyhez fűződő jogokról való lemondás semmis, a felhasználási engedély csak a szerzői vagyoni (felhasználási) jogokra vonatkozhat.

A szerzői jogok csoportosítását lásd az alábbi táblázatban:

 

Személyhez fűződő jogok	Vagyoni jogok
–          nyilvánosságra hozatal joga-          névfeltüntetés joga-          szerzőként történő elismerés joga –          integritásvédelem –          kegyeleti jog	–          többszörözés-          terjesztés-          nyilvános előadás –          nyilvánossághoz közvetítés –          átdolgozás –          kiállítás

Az Szjt. 43. § (1) bekezdése szerint: „A felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték”. Következésképpen a szerződés csak akkor biztosít kizárólagos jogot a megrendelőnek, ha azt a felek kifejezetten kikötötték. Érdemes megemlíteni, hogy a kizárólagosság kikötése esetén a fejlesztő csak akkor marad jogosult a szoftver saját felhasználására, ha ezt kikötötte a szerződésben. Amennyiben a felek nem rendelkeznek a kizárólagosságról, úgy a fejlesztő a szoftvert saját maga felhasználhatja és használatát is engedélyezheti. Az Szjt. 43. § (2) bekezdése a következőképpen rendezi ezt az esetet: „A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződés megkötése előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerző és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerző felhasználó közötti szerződés eltérően rendelkezik”. Azaz amennyiben a fejlesztő a kizárólagos szerződés előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedélyt másnak, úgy a korábbi szerződés is fennmarad, azonban a felek rendelkezhetnek másként. Kizárólagos szerződés esetén a fejlesztő nem adhat engedélyt másnak a szoftver felhasználására és saját maga sem használhatja fel a szoftvert más fejlesztésében.

Az Szjt. 43. §-a szabályozza a felhasználási engedély korlátozásának módját: „(3) A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére. (4) Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a felhasználási engedély Magyarország területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik”. A feleknek a szerződésben meg kell határoznia a felhasználási engedély időtartamát, amely lehet határozatlan, a szoftver teljes védelmi idejére vagy határozott időre szóló. Amennyiben a felek nem határozták meg a felhasználási engedély időtartamát, úgy az engedély a szoftverek körében szokásosan alkalmazott időre jön létre, végső esetben pedig a bíróság állapítja meg. További lehetséges korlátozások: a területi korlátozás, a példányszám vagy felhasználószám korlátozása és a nyelvi korlátozás. A feleknek meg kell jelölnie a szerződésben a felhasználási engedély területi hatályát, ahol a megrendelő a szoftvert felhasználhatja, például országlista készítésével. Amennyiben a felek nem rendelkeznek a felhasználási engedély területi hatályáról, úgy főszabály szerint a szoftvert a megrendelő csak Magyarország területén használhatja.

A szoftver felhasználási módok és jogok

Főszabály szerint a megrendelő arra használhatja a kifejlesztett szoftvert, amire a felek a szerződésben megállapodtak, ezért lényeges rögzíteni a szerzői vagyoni (felhasználási) jogok listáját egy taxatív felsorolás keretében. Fontos kihangsúlyozni, hogy a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra adott felhasználási engedély semmis.

A szoftver lehetséges felhasználási módjai: a többszörözés, a terjesztés, a nyilvánossághoz közvetítés és az átdolgozás. Többszörözésnek minősül különösen a betáplálás, a telepítés, a tárolás, a futtatás, a képernyőn történő megjelenítés, a rögzítés, a nyomtatás, a másolás és a képfelvétel készítése. A terjesztés történhet bármely hordozón (pl. CD-n, DVD-n) rögzített szoftverpéldány forgalomba hozatala, felkínálása, tulajdonjogának átruházása, bérbeadása és importja útján. A nyilvánossághoz közvetítés elsősorban az internetes felhasználást, az online elérhetővé tételt (feltöltés) és a felhőből való elérést jelenti. Az átdolgozás a szoftver olyan mértékben történő módosítása, amely eredményeképpen új szoftver jön létre (derivative works), például a szoftver eltérő programnyelvre történő átírása révén. Az átdolgozás csak kifejezett kikötés esetén illeti meg a megrendelőt.

A megrendelőt az alábbi jogok csak abban az esetben illetik meg, amennyiben azt a szerződésben kifejezetten kikötötték (Szjt. 47. § (1) bek.):

–          átdolgozási jog;

–          képfelvétel készítési jog;

–          számítógéppel történő másolás joga;

–          elektronikus adathordozóra történő másolás joga;

–          terjesztési jog (importjog).

A megrendelőt az alábbi jogok megilletik, amennyiben azt a felek a szerződésben nem zárják ki:

–          interoperabilitási célú többszörözés vagy fordítás (dekompiláció);

–          hibajavítási célú többszörözés, módosítás, átdolgozás, fordítás joga;

–          szoftver működésének megfigyelése, tanulmányozása, kipróbálása.

Az Szjt. 47. § (4) bekezdés alapján: „A mű többszörözésére adott engedély – kétség esetén – kiterjed a többszörözött műpéldányok terjesztésére is”, vagyis a többszörözési jog ellenkező kikötés hiányában a terjesztési jogot is magában foglalja. A biztonsági másolat készítésének joga nem zárható ki érvényesen a szerződésben. A szoftverre a magáncélú másolás nem vonatkozik, mivel az nem tartozik a szabad felhasználás esetei közé.

Az Szjt. 43. § (5) bekezdése értelmében: „Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik”.

A díjazás, mint a szoftverfejlesztés ellenértéke

A felhasználási szerződés főszabályként visszterhes szerződés. Az Szjt. 16. § (4) bekezdése a szerző díjazásáról: „Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, amelynek – eltérő megállapodás hiányában – a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha a törvény a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes”. Az Szjt. szinte kivétel nélkül a szerző írásban előterjesztett, kifejezetten lemondásra irányuló nyilatkozatához köti a díjazásról való lemondást, vagyis a szerződés csak akkor ingyenes, ha a fejlesztő a díjáról írásban kifejezetten lemondott (visszterhesség vélelme).

A díj két elemből tevődik össze: a munkadíjból (20-30%) és a jogdíjból (90-70%), de ezek aránya a felek megállapodása szerint változhat. A munkadíj meghatározása tipikusan mérnöknapokban vagy óradíjban történik. Különösen az adó- és járulék-szabályok szempontjából van annak jelentősége, hogy a kétféle (munkadíj/felhasználási jog átruházása fejében járó díj) díjazás milyen arányban áll egymással. A díjazás történhet egyösszegű díj, havi fix díj, felhasználónkénti díj vagy százalékos díj formájában, utóbbi azonban a szoftverek esetén nem jellemző. A díj mértékét befolyásoló körülmények különösen: jogátruházás vagy licenc (felhasználási engedély) adása történik, a felhasználási engedély terjedelme, a kizárólagosság és egyéb korlátozások.

A jogszabály a felhasználásból származó bevétellel arányos díjazáshoz való jogosultságot is kimondja. Bár a díj mértéke a felek megállapodásától függ, főszabály szerint a fejlesztőt a bevétellel arányos díjazás illeti meg. Az arányos díjazás az egyes felhasználási módok bizonyos százalékában mérhető, de a felhasználási szerződés megkötésekor gyakran meg sem becsülhető, hogy mely hasznosítás milyen eredményre vezet a későbbiekben. Fontos kihangsúlyozni, hogy a felhasználót semmilyen szabály nem szankcionálja, ha esetleg nem ér el bevételt a mű hasznosításából. A hatályos szabályozás abból a feltételezésből indul ki, hogy a felhasználó bevételt realizál és azt ki is mutatja, mint a jogdíj alapját. A jogdíj százalékos formában történő megállapításánál, tekintettel a közös kockázatvállalás tényére, nehezen képzelhető el az arányosság utólagos korrigálása, hacsak már eleve nem feltűnően alacsony százalékban állapodtak meg a felek. Célszerű tehát az általános szabályt a szerződésben pontosítani, meghatározva a felhasználó által elért bruttó bevétel fogalmát, az azzal szembeállítható és elszámolható költségek körét, ilyen módon eljutva a jogdíj alapját képező összeg meghatározásáig. A gyakorlatban megválaszolandó kérdés, hogy a felhasználói láncolatra épülő hasznosításnál ki tekinthető felhasználónak, azaz a láncolat mely pontján keletkező bevétel tekintendő a jogdíj alapjának.

Amennyiben a felhasználó engedély nélkül, vagy díjfizetés nélkül használja fel a szoftvert az Szjt. XIII. fejezetében foglalt joghátrányok alkalmazhatók vele szemben, és ha ezzel vagyoni hátrányt okoz, a Btk. 385. §-ában megjelölt bűncselekményt is megvalósítja.

A díjazáshoz szorosan kapcsolódik a felhasználó tájékoztatási kötelezettsége a felhasználás módjáról és mértékéről. A felhasználás jogszerűségének és a bevétellel arányos díjazásnak az ellenőrzését szolgálja az Szjt. 16. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezés, ami a polgári jogi jogviszonyra vonatkozó általános alapelveknek (együttműködési, tájékoztatási kötelezettség stb.) a felhasználási szerződésekre vonatkoztatott speciális szabálya. Ha az Szjt. eltérően nem rendelkezik, a felhasználó nem tagadhatja meg a tájékoztatást a szerzőtől, a védelmi időn belül annak jogutódjától és a közös jogkezelő szervezettől. Főként a felhasználás módja érinti a személyhez fűződő jogok gyakorlását, ezért az Szjt. 14. §-ának megfelelően a tájékoztatási kötelezettség e tekintetben is releváns. Amennyiben a tájékoztatási kötelezettségét a felhasználó megsérti, a jogosultak számadási kötelezettségének megállapítása iránt indíthatnak pert.

A szoftverfejlesztési módszerek és határidők meghatározása

A legegyszerűbb szoftverfejlesztési modell a vízesés (waterfall) modell, amelyben az egyes fázisok, mérföldkövek lineárisan követik egymást. Winston W. Royce 1970-ben írta le tanulmányában, miszerint a fejlesztés folyamata több, egymás után lezajló részkomponensből tevődik össze és minden fázis megkezdésének feltétele az előző fázis befejezése. A vízesés modell jellemzői: az előre megtervezett projekt időtartam és ráfordítás, a fázisok megfelelő dokumentálása azok eredményeivel együtt. Előnye, hogy egy jól strukturált és dokumentált folyamatot biztosít. Hátránya, hogy nem teszi lehetővé a követelmények megváltoztatását, nem készül fel az esetleges nehézségekre, nincs kockázatkezelés. A vízesés modellt és az arra épülő klasszikus módszertanokat jellemző túlzott szabályozottságra, lassúságra és mikro menedzsmentre adott válaszként jelent meg az agilis szoftverfejlesztési megközelítés az 1990-es években.

Az agilis szoftverfejlesztés (agile software development) célja a gyors alkalmazásfejlesztés megvalósítása. Az agilis fejlesztés jellemzői: a szoftver folyamatos fejlesztése és kiadása, a változtatások minden lépésben beépíthetők, a működő szoftver az előrehaladás mérőeszköze odafigyelve a megfelelő tervezésre, a fejlesztést általában önszervező, kis csapatok végzik folytonos interakcióval. Az agilis fejlesztés előnye, hogy könnyedén alkalmazkodik a változtatásokhoz és hatékonyabbá teszi a fejlesztési folyamatot. Hátránya, hogy egyes tényezői nehezen megvalósíthatók, különösen nagyobb szoftverek esetén jelentkező probléma, hogy a megvalósításhoz képzett fejlesztők kellenek, illetve a dokumentáció hiánya megnehezíti a szoftver későbbi továbbfejlesztését. 2001 februárjában 17 szoftverfejlesztő Utah-ban megalkotta a Kiáltványt az agilis szoftverfejlesztésért (Agile Manifesto):

Azzal leplezzük le a szoftverfejlesztés jobb módjait, hogy csináljuk és segítünk másoknak is csinálni. Ezen a munkán keresztül következő értékekhez jutottunk el:

Egyének és kölcsönhatások előnyben részesítése a folyamatokkal és eszközökkel szemben

Működő szoftver előnyben részesítése az átfogó dokumentációval szemben

Ügyféllel való együttműködés előnyben részesítése a szerződéses megállapodással szemben

Változásokra adandó válasz előnyben részesítése egy terv követésével szemben

Habár a jobb oldali elemekben is van érték, mi sokkal értékesebbnek tartjuk a bal oldali elemeket.

Az agilis szoftverfejlesztés elvei:

1)      Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az ügyfél elégedettségét a működő szoftver mielőbbi és folyamatos szállításával vívjuk ki.

2)      Elfogadjuk, hogy a követelmények változhatnak akár a fejlesztés vége felé is. Az agilis eljárások a változásból versenyelőnyt kovácsolnak az ügyfél számára.

3)      Szállíts működő szoftvert gyakran, azaz néhány hetenként vagy havonként, lehetőség szerint a gyakoribb szállítást választva.

4)      Az üzleti szakértők és a szoftverfejlesztők dolgozzanak együtt minden nap, a projekt teljes időtartamában.

5)      Építsd a projektet sikerorientált egyénekre. Biztosítsd számukra a szükséges környezetet és támogatást, és bízz meg bennük, hogy elvégzik a munkát.

6)      A leghatásosabb és leghatékonyabb módszer az információ átadásának a fejlesztési csapaton belül, a személyes beszélgetés.

7)      A működő szoftver az elsődleges mércéje az előrehaladásnak.

8)      Az agilis eljárások a fenntartható fejlesztést pártolják. Fontos, hogy a szponzorok, a fejlesztők és a felhasználók folytonosan képesek legyenek tartani egy állandó ütemet.

9)      A műszaki kiválóság és a jó terv folyamatos szem előtt tartása fokozza az agilitást.

10)  Elengedhetetlen az egyszerűség, azaz az elvégezetlen munkamennyiség maximalizálásának művészete.

11)  A legjobb architektúrák, követelmények és rendszertervek az önszerveződő csapatoktól származnak.

12)  A csapat rendszeresen mérlegeli, hogy miképpen lehet emelni a hatékonyságot, és ehhez hangolja és igazítja az működését.

Fentiek alapján tehát célszerű az agilis megközelítést választani, ha az ügyfél (megrendelő) igényei gyakran módosulnak, míg ha a szoftver fejlesztése előzetes specifikáció és tervezés alapján, változásoktól mentesen történik, úgy a klasszikus megközelítés kerül előtérbe. A gyakorlatban azonban leginkább a fejlesztő és a feladat típusa befolyásolja a választott módszert, így azok gyakran vegyítve jelennek meg.

A felek az ütemtervben határozzák meg az egyes részfeladatokhoz igazodó határidőket. A projekt aktuális állapotának és előrehaladásának pontos követése érdekében érdemes mérföldköveket definiálni, amelyek a fejlesztendő rendszer egyes funkcióinak, részfunkcióinak megfelelő munkálatok előrehaladását mutatják. Az agilis módszertanon belüli jegyvezérelt fejlesztés (Feature Driven Development, FDD) hat mérföldkövet határoz meg a jegyek (funkciók) fejlesztésében. Az előrehaladás mértékének nyomonkövetése érdekében minden mérföldkőhöz egy százalékos készültségi fok kerül hozzárendelésre:

 

Szakterületi áttekintés	Szoftver tervezés	Terv ellenőrzés	Kódolás	Kód ellenőrzés	Szoftver összeállítás
1%	40%	3%	45%	10%	1%

 

Az agilis szoftverfejlesztésen belül alkalmazott eszköz, módszer a Scrum, amelynek főbb jellemzői: nagyfokú adaptivitás, a megrendelő a fejlesztő csapat részévé válik, gyakoriak a köztes szállítások működő funkcionalitással, a köztes állapotok ellenőrzése, kockázatelemzés, átlátható tervezés. Ezt a módszert Hirotaka Takeuchi és Ikujiro Nonaka írták le 1986-ban, amely nagymértékben felgyorsította és flexibilisebbé tette az új termékek fejlesztését. Minden futam (sprint) során, amely egy 2-4 hét közötti időtartamot jelent, a fejlesztő egy működő szoftveregységet hoz létre. A futam során megvalósítandó funkciók (sprint backlog) a termékek teendőlistájából (product backlog) kerülnek meghatározásra. A teendőlista pedig nem más, mint az elvégzendő munka magas szintű követelményeinek fontossági sorrendbe állítása. A megrendelő (product owner) tehát meghatározhatja, hogy a listából melyek azok a teendők, amik elsőbbséget élveznek a megvalósítás során. A futam során elvégzendő tevékenységek a felek által rögzítettek, és amint a futam a végéhez ér, a fejlesztő bemutatja az elkészült funkciókat (demo).

Az elkészült szoftver tesztelése, átadása, kijavítása

A szoftver akkor minősül késznek, ha minden – a szerződésben és a specifikációban – meghatározott szoftver elem és funkció, valamint a hozzá kapcsolódó dokumentáció elkészült, ha a szoftver megfelel a szerződésben és a specifikációban foglalt követelményeknek, a rendeltetésszerű használatra alkalmas és működik. Egyebekben a Ptk. teljesítésre vonatkozó általános szabályai irányadók.

A Ptk. szerint a művet átadás-átvételi eljárás keretében kell átadni, amely során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos mindazon vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek. A hatályos jogszabályok értelmében az átadás-átvételt követően a megrendelőnek kell elvégeznie a szükséges próbákat és teszteket, ezért amennyiben a felek a fejlesztőt akarják kötelezni a tesztek elvégzésére, úgy ezt külön ki kell kötni a szerződésben. A szoftverfejlesztéssel kapcsolatos piaci gyakorlat szerint elfogadott, hogy a fejlesztő vagy a felek közösen tesztelnek. Célszerű azonban, ha a fejlesztő – mint hozzáértő szakember – tesztel először, majd átadja a megrendelőnek a tesztelési jegyzőkönyvet, amelyet a megrendelő is teszt keretében ellenőriz. Lényeges, hogy a tesztelés eredményét a felek mindig írásban, jegyzőkönyvben rögzítsék. A teszteléssel kapcsolatos tesztkörnyezetet általában a megrendelő saját költségén biztosítja. A szerződésben fontos meghatározni a tesztelésre nyitvaálló határidőt és minimum sikerességi kritériumokat.

A szoftver minőségét az általa nyújtott funkciókon túl számos egyéb tényező, nem funkcionális tulajdonság is jelentősen befolyásolja. A szoftver minőségi jellemzői többek között: biztonságosság, megbízhatóság (a program működése megfelel a specifikációban foglaltaknak), rugalmasság, robusztusság, érthetőség, tesztelhetőség, alkalmazhatóság, modularitás, komplexitás, hordozhatóság (a program más fizikai környezethez, operációs rendszerhez történő átalakítása), felhasználhatóság (logikus és egyszerű adatbevitel, áttekinthető eredmények), újrafelhasználhatóság (egészben vagy részben újra felhasználható más alkalmazás fejlesztésében), hatékonyság (a futási idővel és a felhasznált memória méretével arányosan), megtanulhatóság.

A tesztelést, próbaüzemet követően a fejlesztő kezdeményezésére történik az átadás-átvétel. A feleknek célszerű írásbeli jegyzőkönyvet felvenni az átadásról. Az Szjt. 49. § (1) bekezdése szerint: „A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a művet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidő a kijavított mű átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni”. A törvény 60. § (4) bekezdése alapján ez a határidő szoftver esetében négy hónap, azaz az átvételt követően a megrendelőnek maximum 4 hónap áll rendelkezésére a teljesítés elfogadására. A felek az elfogadásra megállapodhatnak 4 hónapnál rövidebb határidőben is, hosszabban azonban nem. Fontos kiemelni, hogy amennyiben a felhasználó nem nyilatkozik határidőn belül, úgy a szoftvert elfogadottnak kell tekinteni.

A szerződésben érdemes részletesen szabályozni az átadás-átvételi eljárást, azzal kapcsolatosan a felek feladatait, a visszajelzésre megállapított határidőt. Az Szjt. 49. § (2) bekezdése rendelkezik az ismételt visszaadás lehetőségéről: „Ha a szerződés jövőben megalkotandó műre szól, a felhasználó jogosult az elkészült művet indokolt esetben – megfelelő határidő tűzésével – a szerzőnek kijavítás végett ismételten is visszaadni”. Vagyis ha a szoftver az átvételkor nem működik rendeltetésszerűen, a megrendelő többször is visszaadhatja kijavításra a szoftvert. A kijavításért a fejlesztő plusz díjazást nem követelhet, ha annak célja a specifikációnak való megfelelés. A megrendelő a hibalistát és kifogásokat köteles bizonyítható módon átadni a fejlesztőnek, így célszerű azt írásban, de legalább e-mail kommunikáció útján előírni.

Az Szjt. 49. §-a tartalmazza a hibajavítással kapcsolatos elállás és mérsékelt díjfizetés szabályait: „(3) Ha a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidőre nem végzi el, a felhasználó a szerződéstől díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat. (4) Ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg”. Amennyiben a fejlesztő jogellenesen megtagadja a kijavítást vagy nem végzi el határidőre, úgy a megrendelő díjfizetés nélkül elállhat a szerződéstől. Abban az esetben, ha a fejlesztő rosszul javítja ki a hibát és a szoftver a kijavítás után sem alkalmas a felhasználásra, a fejlesztőt csak mérsékelt díjazás illeti meg. A megrendelő csak akkor jogosult más fejlesztővel kijavíttatni a hibákat, ha ezt külön kikötötték a szerződésben.

A felmondás szabályai

A fejlesztőt törvényi felmondási jog illeti meg, de a felek szerződésben eltekinthetnek annak gyakorlásától. A fejlesztő felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha a felhasználó nem kezdi meg a szoftver felhasználását a szerződésben meghatározott vagy az adott helyzetben általában elvárható időn belül, vagy a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja (Szjt. 51. § (1) bek.). Különös jelentősége van e szabálynak akkor, ha a fejlesztő díjazása vagy annak egy része a felhasználó bevételéhez közvetlenül kapcsolódik. A felhasználó gondossági kötelmére vonatkozó felmondási oknak köszönhetően a fejlesztő nem válik kiszolgáltatottá és nem ad lehetőséget a felhasználás elmulasztásában megnyilvánuló esetleges visszaélésekre sem. Előfordulhat ugyanis olyan helyzet, amikor egy felhasználó versenykorlátozó szándékkal egy esetleges konkurencia elkerülése végett köt felhasználási szerződést, ám korántsem azzal a céllal, hogy a művet fel is használja.

Amennyiben a felhasználó határozatlan időre vagy öt évnél hosszabb időre szerezte meg a felhasználási jogokat, erre tekintettel a felhasználási díj is magasabb általában és a felhasználás is hosszabb távú üzletpolitika keretében valósítható meg. Mindezekre tekintettel indokolt az Szjt.-ben foglalt mindkét felmondási jogot korlátozni: ha a felhasználási szerződést határozatlan vagy öt évnél hosszabb időtartamra kötötték, a fejlesztő felmondási jogát csak a szerződés megkötésétől számított két év eltelte után gyakorolhatja.

A felhasználó érdekének védelmében álló garanciális szabály, hogy a felmondási jog csak azt követően gyakorolható jogszerűen, ha a teljesítésre a fejlesztő előzetesen megfelelő határidőt szabott és ez nem vezetett eredményre. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztőnek fel kell szólítania a felhasználót az egyik esetben a felhasználási jog gyakorlására, a másik esetben pedig a szerződés céljának megvalósítására alkalmas, illetve rendeltetésszerű gyakorlására.

A fejlesztő felmondási jogáról érvényesen nem mondhat le előzetesen, annak viszont nincs akadálya, hogy gyakorlását a felhasználási szerződés korlátozza. Ilyenkor viszont garanciális szabály védi a fejlesztőt, amennyiben e jog gyakorlása legfeljebb a szerződéskötést vagy a mű átadását követő öt évre zárható ki. A határozatlan vagy öt évnél hosszabb szerződésnél e jogát a fejlesztő csak a szerződéskötést követő két év után gyakorolhatja. E joggyakorlásról való lemondás jelentősen megnöveli a felhasználó szabadságát.

Ha a fejlesztő felmondási jogát nem kívánja gyakorolni, választása szerint megszüntetheti a szerződés kizárólagosságát, ilyenkor azonban a felhasználási díj csökkenésével kell számolnia. Ha a felmondási jog gyakorlására még nem jogosult a szerző vagy azt szerződésben korlátozta, a kizárólagos engedély megszüntetésére sem jogosult, hiszen utóbbi a felmondási jog helyett alkalmazható.

A szerződésszegés esetén alkalmazható szankciók

Az Szjt. 94. § (1) bekezdése határozza meg a szerzői jog megsértésének következményeit: „Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben – az eset körülményeihez képest – a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

c) követelheti, hogy a jogsértő – nyilatkozattal vagy más megfelelő módon – adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;

e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;

f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését”.

A szerzői jog megsértése esetén a fejlesztő a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Az Szjt.-ben szabályozott személyhez fűződő joga megsértése esetén a fejlesztő a polgári jog általános szabályai szerint sérelemdíjat is követelhet (Szjt. 94. § (2) bek.).

A felhasználási engedély esetén alkalmazható jogkövetkezmények között különbséget kell tenni a felhasználási engedély terjedelme szempontjából (Szjt. 98. § (1-2) bek.). A fejlesztő vagyoni jogainak megsértése esetén a kizárólagos felhasználási engedélyt megszerző személy felhívhatja a fejlesztőt, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ha a fejlesztő a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedik, a jogszerző saját nevében is felléphet a jogsértés miatt. A nem kizárólagos felhasználási engedély esetében a jogszerző csak a felhasználási szerződés kifejezett rendelkezése alapján léphet fel.

Itt érdemes megemlíteni a Ptk. szerződést biztosító mellékkötelezettségei között szabályozott kötbért, amelynek célja, hogy a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre szorítsa. A kötbér a kötelezettnek felróható okból bekövetkező szerződésszegés lehetséges jogkövetkezménye. A szerződésben mindig pontosan meg kell határozni a kötbér összegét, ami történhet konkrét összegben vagy alapjának és mértékének meghatározásával, valamint rögzíteni kell annak esedékességét is. A túlzott mértékű, indokolatlanul magas kötbér összegét azonban a bíróság mérsékelheti. A sikeres igényérvényesítéshez elegendő a felróhatóság és az okozatos szerződésszegés bizonyítása, annak nem feltétele, hogy a jogosultnak kára is keletkezzen, valamint a kötbér kárátalány jellegéből fakadóan szükségtelen a kár összegszerűségének bizonyítása. Lényeges, hogy a kötbért csak írásban köthetik ki érvényesen a felek. A kötbér típusai: késedelmi, hibás teljesítési, nem teljesítési (meghiúsulási). Késedelmi kötbért a felek bármely szerződésben meghatározott kötelezettség késedelmes teljesítésének esetére köthetik ki. Hibás teljesítési kötbér kikötése történhet, ha a teljesítés nem szerződésszerű (pl. a szoftver nem felel meg a specifikációnak), vagy nem felel meg az esetleges kötelező jogszabályi előírásoknak. A nemteljesítési vagy meghiúsulási kötbért arra az esetre köthetik ki a felek, ha a kötelezett bármilyen okból egyáltalán nem tud (lehetetlenülés) vagy nem akar teljesíteni (teljesítés megtagadása). Amennyiben a kár összege meghaladja a kötbér mértékét, úgy a jogosult a kötbért és az azt meghaladó kárát is érvényesítheti. Kártérítés követelése esetén a kötbér összege a kár összegébe beszámít, valamint a kár összegszerűségének bizonyítása is szükséges. A kötbérigény érvényesítése nem feltétele a kártérítés követelésének, azaz a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése akkor is követelhető, ha a jogosult valamilyen oknál fogva kötbérigényét nem érvényesítette, de a kártérítés feltételei fennállnak.

Alaki követelmények

Az egyéni szoftver fejlesztésére és felhasználására vonatkozó szerződést mindig írásba kell foglalni. Az Szjt. 45. § (1) bekezdése szerint: „A felhasználási szerződést – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – írásba kell foglalni”. Az Szjt. 60. § (5) bekezdése tartalmazza a kivételt: „Nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén”, vagyis kereskedelmi forgalomban történő dobozos szoftver vásárlása esetén. Az írásbeliség követelménye vonatkozik az interneten vásárolt és onnan letöltött szoftverekre is, ha a licencre a magyar jog alkalmazandó.

Az írásbeli alakhoz kötött szerződést okiratba kell foglalni. Okirat alatt nemcsak papíralapú, hanem elektronikus okirat is értendő, utóbbi azonban csak akkor tesz eleget az írásbeliség kritériumának, ha fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel van ellátva. Következésképpen egy írásbeli alakhoz kötött szerződést nem lehet érvényesen pl. e-mail váltás útján, SMS-ben, szkennelt szerződés elektronikus megküldésével, online klikkeléssel, szóbeli vagy ráutaló magatartással megkötni. Ha a szerződés írásbeli alakhoz kötött, akkor legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni és a szerződő feleknek az okiratot alá kell írniuk.

Az írásba foglalás elmaradása érvénytelenséget, semmisséget eredményez, vagyis a megrendelő nem szerzi meg a szoftver felhasználási jogait. A semmis szerződés megkötésének időpontjától érvénytelen, azaz nem vált ki joghatást. Az elmaradt írásbeliséget – mint orvosolható érvénytelenségi okot – célszerű a szerződés utólagos írásbeli megerősítésével pótolni.

A szoftver jogátruházási szerződések

 Az Szjt. 55. § (1) bekezdése alapján: „A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésre”.

A szoftverre vonatkozó szerzői vagyoni jogok átruházhatók, a jogok átruházása területenként, országonként más-más személyre is lehetséges. Teljes jogátruházás esetén az átruházás valamennyi vagyoni jogra vonatkozik, valamint az átruházás kiterjed a továbbruházhatóságra is. Az átruházás fogalmilag kizárólagos és a mű teljes védelmi idejére (örökre) szól. Fontos kiemelni, hogy a fejlesztőnek csak a jogátruházási szerződésnél van jogszabályi kötelezettsége a jogszavatosságra, licencia szerződés esetén – ha a felek nem kötötték ki – nincs ilyen.

Mire figyeljünk oda a szoftverfejlesztési szerződés megkötésekor:

–          jogátruházás vagy licenc (felhasználási engedély) adása, megfelelő szerződéstípus kiválasztása;

–          a specifikáció, követelmény, műszaki dokumentáció lehető legpontosabb meghatározása;

–          a felhasználási engedély terjedelme (kizárólagosság), korlátozása;

–          a szoftver felhasználási módok és jogok (taxatív lista);

–          felhasználói kör pontos meghatározása;

–          díjazás mértéke (arányosság);

–          a felhasználó tájékoztatási kötelezettsége (felhasználás módja és mértéke);

–          határidők meghatározása (ütemterv, mérföldkövek, sprintek);

–          titoktartási megállapodás és esetleges versenykorlátozás;

–          átadás-átvételi eljárás meghatározása, tesztelésre nyitvaálló időtartam meghatározása, kijavítás szabályai (elállás, mérsékelt díjfizetés);

–          a fejlesztőt megillető törvényi felmondási jog és annak korlátozása;

–          késedelmi, hibás teljesítési, nemteljesítési (meghiúsulási) kötbérfizetési kötelezettség kikötése;

–          a felhasználási szerződés írásbeli alakhoz kötöttsége.

–          Three biggest software lies: The program’s fully tested and bug-free. We’re working on the documentation. Of course we can modify it.

Irodánk szoftverjoggal kapcsolatos szolgáltatásai:

– egyedi szoftverfejlesztési és szoftverfelhasználási szerződések szerkesztése, véleményezése;

– képviselet polgári bíróság előtt szoftverjogi perekben;

– képviselet a szoftver jogosulatlan használata miatt indult jogvitás, peres helyzetekben.

 

Ha szoftverfejlesztési szerződéssel kapcsolatos kérdése van, szívesen állunk rendelkezésére.