A szerződéskötések körében fontos és a mindennapi ügyletek létesítése során rendszeresen felmerülő kérdés, mely cselekedetek, jogi tények vezetnek azon állapothoz, amely esetén egy megállapodásból érvényesen és hatályosan követelhetőek jogok, illetve származnak kötelezettségek, vagy másképpen, mikor jön létre maga a szerződés.

Ezen esetkörnek fontos részei azon szerződéskötésre irányuló nyilatkozatok, melyeket a jogi terminológia, így a hatályos polgári törvénykönyvünk az „ajánlat”, illetve az „ajánlati kötöttség” jogintézményeivel jár körbe.

1. Az ajánlat, mint jogintézmény jelentősége:

A szerződéskötési ajánlatnak a legfőbb jelentősége abban áll, hogy a szerződés létrejön, amennyiben a másik fél az ajánlatot annak minden lényeges kérdésével egyetemben elfogadja, tehát hacsak joginszabály nem köti írásbeliséghez az adott szerződés létrejöttét (mint pl. egy ingatlan adásvétel esetén) akkor érvényes és hatályos szerződés jöhet létre pusztán az ajánlattal és az arra adott egyetértést kifejező jognyilatkozattal. Összefoglalva és leegyszerűsítve tehát, a szerződés egy olyan ajánlat, amelyet a másik szerződő fél elfogadott.

2. Az ajánlat fogalma:

A Ptk. ezzel kapcsolatban pontosan megfogalmazza az ajánlat fogalmát, mely nem más, mint a szerződés megkötésére irányuló szándékot egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozat. Azon jognyilatkozat, mely e feltételeknek eleget tesz, ajánlati kötöttséget vált ki, azaz a nyilatkozatot tevő fél kötve marad a jognyilatkozatához, attól az időponttól kezdve, amikor az ajánlatot a másik féllel közli.

3. Miért fontos az ajánlati kötöttség?

A gyakorlatban az ajánlat megtétele és annak elfogadása között hosszabb idő is eltelhet, ami alatt változhatnak mind a szerződésre hatással levő jogszabályok (pl. adózás), mind a piaci árviszonyok, melyek könnyedén előidézhetik azt a helyzetet, hogy az ajánlattevő félnek még sem áll szándékában és érdekében megkötni az adott megállapodást. Meddig tart az ajánlathoz való kötöttségünk? Erre vonatkozóan a Ptk. több szabályt is tartalmaz. Ajánlattevőként lehetőségünk van saját magunk által meghatározni kötöttségünk idejét, azonban a törvény azon eseteket is szabályozza, amikor erre nem kerül sor. Így ebben az esetben megszűnik az ajánlati kötöttség jelenlévők között, ha a másik fél az ajánlatot késedelem nélkül el nem fogadja, távollevők között annak az időnek az elteltével, amelyen belül az ajánlattevő a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta, illetve a másik fél általi visszautasítással. Jellemzően az ajánlattételre jelenlévők között kerül sor, így ebből kifolyólag az ajánlati kötöttség, mivel arról a másik fél nyomban tudomást szerez, azonnal megkezdődik, azonban távollevők között tett ajánlat esetén bővül az ajánlati kötöttség megszűnésének lehetősége. Ebben az esetben megszűnik az ajánlati kötöttség, amennyiben az ajánlattevő ajánlatát még azelőtt visszavonja, mielőtt a másik fél az elfogadó nyilatkozatát megküldte volna. Amennyiben az ajánlat még nem hatályosult és ebből következően lehetőség van visszavonni, fontos ügyelni arra az alaki szabályra, mely szerint amennyiben írásban tettük az ajánlatot úgy csak is írásban vonhatjuk vissza.

4. Ajánlat visszavonása

Emellett fontos önkorlátozó szabályt tartalmaz a Ptk. az ajánlat visszavonására amennyiben rögzíti, hogy a hatályossá vált ajánlat nem vonható vissza, ha az tartalmazza, hogy az visszavonhatatlan vagy az elfogadásra határidőt állapít meg.

5. Indikatív ajánlat

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy amennyiben egy ajánlat esetén, annak elfogadásával mind ajánlattevőként, mind az ajánlat címzettjeként kötelezettségünk keletkezik, van-e arra egyáltalán lehetőség, hogy bármiféle kötelezettségvállalás nélkül tegyünk másnak ajánlatot, azzal a céllal, hogy egyáltalán felmérjük „szóba akarunk-e állni egymással”, van-e egymással szemben szerződéskötési hajlandóságunk. Természetesen igen, mint oly sok esetben, melyekre nincs konkrét szabályozás, a joggyakorlat itt is kialakította a maga módját ezen élethelyzetek kezelésére. Az üzleti életben igen gyakran megjelenő ilyesfajta ajánlatokat a gyakorlat indikatív ajánlatnak nevezi, melynek nevéből adódóan előzetes, jelzés értékű jellege van. A felek gyakran abban az esetben élnek indikatív ajánlattal, mikor az adott piaci lehetőségeket, vagy a várható költségeket nem ismerik teljesen és az elérhető árat kívánják ilyen módon kötelezettség nélkül tesztelni, avagy felmérni bizonyos kondíciók mentén van-e egyáltalán szerződéskötési szándék a másik fél részéről, aminek mentén el lehet kezdeni a konkrét megállapodás részleteiről tárgyalni. Az indikatív ajánlat tehát nem egy jognyilatkozat, mely joghatás kiváltása irányul, hanem csupán egy szándéknyilatkozat, mely nem hoz létre az ajánlathoz hasonló kötöttséget. Ezt erősíti meg a a Ptk. 2013-as kiadású Vékás Lajos által írt kommentárja is, mely szerint diszpozitivitásából fakadóan a törvény nem tiltja az ajánlati kötöttség kizárását és lehetővé teszi az elkötelezést nem eredményező, szerződéskötésre irányuló nyilatkozatok tételét, s az ilyen, dogmatikai értelemben nem is minősül ajánlattételnek, hanem ajánlattételre felhívásnak, mely alapján az ajánlattevő fél szabadon dönthet az ajánlat elfogadásáról. Írásban kötött szerződés esetén, indikatív ajánlat megtétele során azonban mindenképpen érdemes kifejezetten utalni az ajánlat kötelezettséget nem keltető jellegére, melynek keretein belül kifejezetten fenntartjuk a jogot, hogy bármiféle jogi és/vagy anyagi következmény nélkül elálljunk a szerződéskötési szándékunktól, illetve az ajánlatunkat módosítsuk, visszavonjuk.

Az ajánlattétellel, szerződéssel vagy szerződéskötési tárgyalásokkal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd / Schwartz Dániel

e-mail: dobos@doboslegal.eu

+36 30 308 8151