A gazdasági verseny tisztasága és szabadsága olyan állam által szabályozott jogi tézisek, melyek tiszteletben tartása – mind a fogyasztók, mind pedig az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások érdekeire figyelemmel – elengedhetetlen. A társadalmi felemelkedést és gazdasági hatékonyságot előmozdító piaci verseny fenntartásához fűződő jelentős közérdek tovább indokolja mindennek deklarálását, méghozzá oly módon, hogy törvény által tilalmazott a gazdasági versenyt korlátozó, tisztességes verseny követelményeibe ütköző piaci magatartás.

A hazai gazdasági élet jól példázza annak szükségességét, hogy a már meglévő, illetve újonnan piacra lépő vállalkozások védelme, a piaci szereplők számára történő viselkedési normák megalkotása nélkülözhetetlen. Különösképp igaz mindez az FMCG (Fast Moving Consumer Goods) szektor termékeire, vagyis azokra a mindennapi fogyasztási cikkekre, amelyek általános fogyasztói szükségleteket elégítenek ki.  Adódhatnak azonban olyan szituációk, amikor is adott gazdasági erőfölénnyel bíró piaci szereplő – például egy beszállító – különböző árkedvezményeket alkalmaz, vagy – bizonyos körülmények fennállása esetén – évről évre progresszívan növekvő forgalmi cél meghatározásával áll szemben. Vajon mennyiben minősülnek mindezek versenykorlátozónak? A következőkben tekintsük át ennek a kérdéskörnek a sajátosságait, az Európai Unió Bírósága által Intel v. Bizottság ügyben hozott ítélet tükrében. 

I. Bevezető gondolatok

A gazdasági élet szereplőinek számos törvényi előírásra kell figyelemmel lenniük annak érdekében, hogy magatartásuk ne minősüljön versenykorlátozónak, illetőleg ne valósítson meg tisztességtelen piaci magatartást. Jelen esetben olyan piaci szereplők köré összpontosul a vizsgálódásunk, akik gazdasági erőfölénnyel rendelkeznek, vagyis piaci jelenlétük különösen meghatározó. Az egyszerűbb értelmezés kedvéért vegyünk alapul egy jelentős piaci erővel rendelkező beszállítót, aki például sebtapaszt, mint az FMCG szektor egyik tipikus termékét értékesíti. Egy ilyen vállalkozás számára azonban – tekintettel a gazdasági erőfölényére – tilos lehet minden olyan eszköz, esetleges (ár)kedvezmény meghatározása, amely a többi versenytárs piacról történő kiszorítását eredményezi,vagy erre potenciálisan alkalmas, továbbá a versenytársak számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet idézne elő. Egyszóval tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. Az minden bizonnyal már most kiviláglik, hogy egy ilyen vállalkozásnak – sajátos helyzetéből adódóan – kiemelt figyelemmel kell lennie a normatív szabályozásokra. Vajon hogy tud mindezek ellenére megfelelni a törvényi előírásoknak?

II. A gazdasági erőfölény meghatározása

A kérdés megválaszolásához elsősorban azt szükséges tisztáznunk, hogy mit is értünk gazdasági erőfölény alatt. Ehhez tisztában kell lennünk az érintett piac fogalmával, amely alatt a megállapodás tárgyát képező áru- és földrajzi piacot értjük. Nagyon fontos, hogy az árukat az érintett piacon értelmezzük, ugyanis előfordulhat, hogy egy adott vállalkozás által értékesített termék esetében megvalósul az erőfölényes helyzet, míg bizonyos más jellegű termékek vonatkozásában ez nem mondható el. Ebből kifolyólag adott termékek vonatkozásában eltérő magatartási normák lesznek irányadóak, a tilalmak és lehetőségek köre is eltérően alakul.

Ezek értelmében tehát az érintett piacon gazdasági erőfölényben van az, aki gazdasági tevékenységet közel önállóan, a piac többi résztvevőjétől jelentős mértékben függetlenül végez. Az talán kevéssé igényel magyarázatot, hogy gazdasági erőfölényben vállalkozás vagy vállalkozáscsoport lehet, az erőfölényes helyzet megítéléséhez szükséges körülmények meghatározása viszont már annál inkább. E tekintetben vizsgálni kell különösen a vállalkozás, vállalkozáscsoport vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét és annak alakulását, továbbá azt is, hogy adott piacra történő be- és kilépés milyen kockázatokat rejt magában, milyen költségekkel jár, valamint mérlegelni kell a szükséges gazdasági, jogi és műszaki feltételek megvalósítását. Figyelembe kell venni az érintett piaci szerkezetet, a piaci résztvevők magatartását, illetve a piaci részesedések arányát is.

A piaci részesedés tekintetében nem kerül számszerűsítésre a határérték, annyi azonban a kialakult joggyakorlat alapján bizonyos, hogy egy közel 80%-os piaci részesedéssel bíró vállalkozás már erőfölényes helyzetben van, míg amely vállalkozás a 40%-os részesedést nem éri el, épp ellenkezőleg.

Fontos leszögezni, hogy önmagában az erőfölény léte nem tilos, ez még nem meríti ki a versenykorlátozó magatartás fogalmi elemeit. A hangsúly a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésen van. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról (továbbiakban: Tpvt.) szóló törvény példálózó felsoroláson keresztül rögzíti azokat az eseteket, amelyek erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek, így többek között tilos a másik fél gazdasági döntéseinek befolyásolása indokolatlan előnyszerzés céljából.

Az uniós és a magyar joggyakorlat alapján azonban a törvényben nem rögzített, más magatartások is visszaélésszerűnek minősülhetnek, így különösen az eladási vagy vételi feltételek indokolatlan meghatározása, amelyek alkalmasak arra, hogy az erőfölénnyel nem rendelkező másik versenytársat a piacról kiszorítsák. Gyakorlati megvalósulása ennek az esetnek különböző árkedvezmények, engedmények formájában képzelhető el, mely révén azonban a már egyébként is erőfölényben lévő vállalkozás piaci részesedése növekszik tovább, ellenben a „gyengébb” féllel, aki ez által könnyen elveszítheti versenyképességét.

Azt fontos hangsúlyozni, hogy ahogyan az erőfölényes helyzet léte, úgy önmagában a versenyre irányuló tevékenység sem tilos, csupán akkor minősül visszaélésszerűnek, ha indokolatlan. Indokolatlan akkor, ha sokkal inkább alkalmas a másik fél piacról való kiszorítására és az erőfölényes vállalkozás piaci részesedésének növelésére, mintsem az egészséges versenyhelyzet fenntartására, vagyis a szokásos piaci magatartástól jelentősen eltérő magatartással valósul meg. Az EU-s joggyakorlat értelmében az erőfölényes vállalkozásokat továbbá különös felelősség is terheli a tekintetben, hogy tartózkodniuk kell minden olyan tevékenységtől, amely más – nem erőfölényes helyzetben lévő – versenytársak számára megengedett lehet. A következőkben nézzük, melyek a jelen téma szempontjából releváns esetek.

III. Kedvezménytípusok az EUB joggyakorlata alapján

Az EU-s joggyakorlat vonatkozó eseteit, azon belül is a legfrissebb Intel v. Bizottság ügyet alapul véve – melyben az Európai Unió Bírósága 2017-ben hozott ítéletet – fontos megállapításokra juthatunk az erőfölényes vállalkozások és az árengedmények, kedvezmények rendszere tekintetében. A szóban forgó ügyben az Intel több éven keresztül olyan stratégiát alkalmazott, amely bizonyos processzorok tekintetében másik versenytársat kiszorítani látszott a piacról. A vizsgált időszakban az Intel közel 70%-os piaci részesedéssel rendelkezett, és olyan magatartást tanúsított, amely jelentősen korlátozta a vitatott processzorok piacán a piacra lépés és a terjeszkedés lehetőségét. Ennek következtében szinte minden versenytársa kilépett a piacról vagy pedig piaci részesedése jelentéktelenné vált.

Az Intel az EUB által vizsgált megtámadott határozat alapján kétféle magatartást tanúsított partnereivel szemben: álcázatlan korlátozásokat és feltételhez kötött árengedményeket. Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy az Intel azzal a feltétellel nyújtott árengedményt négy vállalkozásnak, amennyiben szinte kizárólag tőle vásárolják meg a megjelölt terméket – ezt a bíróság hűségengedménynek minősítette – , másrészt pedig abban, hogy bizonyos cégek részére kifizetéseket teljesített azzal, hogy egy konkrétan megjelölt versenytárs termékét nem forgalmazzák, vagy legalábbis mindezt korlátozzák. Ez utóbbi magatartás tisztán versenykorlátozó célú kifizetésnek minősül.  Ehhez hasonló körülmények alapján jutott az EUB végül arra, hogy az Intel magatartása versenyellenesnek minősül, amely nem csupán innovációs gátat képezett, hanem a fogyasztók választási lehetőségeit is jelentős mértékben leszűkítette és a saját terméke felé összpontosította, mondhatni választást sem hagyva számukra.

A Bíróság joggyakorlata szerint alapvetően három olyan kedvezménytípust különböztethetünk meg, amelyek alkalmazása erőfölényes vállalkozások számára tilalmazott lehet. Az ilyen kedvezménytípusok kategóriájába sorolandóak még a fent nevezett tisztán versenykorlátozó célú kifizetések is.

Nézzük, melyik a tilalmazott három fő kategória.

• Mennyiségi engedmények: alapvetően nem tilalmazott engedmény típus; az erőfölényes vállalkozástól származó vásárlások nagyságához kötődik, mely során a szállító oldalán alacsonyabb költségként jelenik meg a mennyiségi növekedés; az ilyen típusú engedmények feltehetően az erőfölényes vállalkozás által elért méretgazdaságossághoz és hatékonysághoz fűződő hasznokat jelentik.

• Kizárólagossági engedmények, más néven hűségengedmények: alapvetően visszaélésszerűnek minősülő, tehát tilalmazott engedmény típus; lényege az, hogy a vevő szükségleteinek egészét (kizárólagosság) vagy pedig jelentős részét az erőfölényben lévő beszállítótól szerezze be. Az Intel-ügy tanulsága alapján versenyellenesnek minősül az az árengedmény meghatározás, amely olyan feltételhez kötött, miszerint adott vevő valamennyi terméket a beszállítótól köteles megvásárolni. Az Intel esetében négy cég vonatkozásában is sor került ilyen megállapodásra, valamely esetben konkrétan 95%-ban meghatározva a vásárlási kötelezettséget. Fokozhatja a vásárlói hűséget bizonyos célszámok meghatározása, amelyek elérése a kedvezmény elnyerését biztosítja. Az ilyen típusú engedmény különösen ösztönző formája a visszamenőlegesen ígért kedvezmény, például sávos módszerrel (amikor meg van határozva, hogy például 85 % vásárlása esetén 2%-al, 90% vásárlása esetén már 3%-al csökken a vételár, adott vevő vonatkozásában).

Nem csak az árengedmények, hanem a kifizetések is lehetnek súlyosan versenykorlátozóak. Ennek példája valósult meg a vizsgált ügyben is, amikor is az Intel egy konkrét vállalkozás számára annak függvényében teljesített kifizetéseket, amilyen mértékben adott cég az Intel processzoraival felszerelt számítógépeket értékesíti. E két jelenség – az árengedmények és kifizetések rendszere – kéz a kézben jár egymással, ugyanis egymást kiegészítő hatásuk révén nagy fokban alkalmasak más versenytársak piacról való kiszorítására.

• Harmadik kategóriába tartozó engedmények: alapvetően versenyellenes magatartás; az előbbi kategóriáktól eltérő engedményi rendszer, amikor a vevő számára közvetlenül nincs kikötve kizárólagos vagy szinte kizárólagos beszerzés, azonban az engedmény mechanizmusa mégis hűségre ösztönző vonásokat tükröz. Tipikusan ilyennek minősül az Intel-ügy alapján az egyéni célkitűzések elérésén alapuló rendszer, ahol viszont már a körülményeket, feltételeket összességükben kell értékelni.

IV. Milyen feltételekkel nyújthat kedvezményeket egy erőfölényben lévő vállalkozás?

Az Intel-ügyből levonható tanulság alapján kikristályosodott néhány hátrányos hűségkedvezményekkel kapcsolatos kikötés, amelyeket egy erőfölényben lévő vállalkozásnak – beszállítónak – érdemes elkerülnie, és sokkal inkább bizonyos mennyiségi kedvezményrendszert ajánlott alkalmaznia. Vegyük sorra, melyek ezek a mellőzendő feltételek.

• A kedvezményrendszer egyedi vevői szükségletekhez, vagy azok jelentős részéhez csatolása nem megengedett. Ennek jogszerű megfelelője az, amikor bizonyos kedvezmények adott vállalkozás vevőkategóriáira egységesen terjednek ki, az üzletfelek közötti indokolatlan megkülönböztetés nélkül. Fontos ezen felül, hogy az engedmény alacsonyabb mértékű beszerzésnél is alkalmazható legyen, ne csupán a kizárólagos, vagy túlnyomó beszerzési hányad esetében.

• Különös figyelmet érdemel erőfölényes vállalkozásnál a kedvezmény sávos kialakításának rendszere. Az Intel által jogszerűtlenül alkalmazott gyakorlat, vagyis a visszamenőlegesen, fokozatosan növekvő mennyiség vásárlása esetén ígért sajátos kedvezmény versenykorlátozó. Ez ugyanis a vásárlót arra ösztönzi, hogy egyre nagyobb mennyiségben vásároljon adott beszállítótól, méghozzá úgy, hogy végül szinte már csak adott beszállítótól fog tudni vásárolni, ehhez fog fűződni az érdeke, amennyiben részesülni kíván a kedvezményben. Sávos rendszer alkalmazásának lehetősége azonban olyan formában megengedett, amikor is adott sávra irányadó kedvezmény kizárólag adott sávba tartozó mennyiség függvénye. Például, ha 200 termék vásárlása esetén nem jár kedvezmény – ez jelenti a 0. sávot -, viszont 201-300 termék megvásárlása esetén már a vételár 1%-kal csökken – ez képezi az 1. sávot. Tovább haladva a mennyiségeken mindez ugyanezen elv mentén folytatódik, tehát 301-400 termék vásárlása esetén szintén 1% árengedmény jár – ez jelenti a 2. sávot. Ezzel a kialakítással elkerülhető a hűségösztönző rendszer versenyellenes jellege, illetve egy esetleges szállítóváltás esetén is csak az adott sávra irányadó kedvezményértéktől esik el a vállalkozás.

• Nem megengedett pénzbeli előny nyújtása oly módon, amely a kedvezményt az erőfölényes vállalkozástól vásárolt mennyiséghez köti, és ez által más beszállítókat hátrányosabb helyzetbe hoz. Ez alatt nem csupán a teljes piacról való kiszorítást értjük, hanem a piacra jutás jelentős megnehezítését is. A fenti sávos példa értelmében a sávonkénti kedvezmény ebben az esetben vagy azonos mértékű vagy pedig csökkenő.  A vásárolt mennyiség növekedésének honorálása nem nyilvánulhat meg a nyújtott kedvezményekben, legalábbis indokolatlanul semmi esetre sem. Akkor beszélünk indokolatlan honorálásról, amennyiben az engedmény célja más, nem erőfölényben lévő versenytársak rovására a vevő által megvásárolni kívánt mennyiség növelése.

Összességében elmondható, hogy bár a kizárólagossági kikötések alapvetően jótékony hatással is lehetnek a versenyre, és ebből következően piacra gyakorolt hatásukat sajátos összefüggéseikben kell értékelni, egy olyan piac esetében azonban, ahol a verseny egy erőfölényben lévő szereplő miatt már amúgy is korlátozott, nem fogadható el minden alapesetre vonatkozó megfontolás. Az erőfölényben lévő vállalkozás azonban igazolhatja a kizárólagos kedvezményi rendszer alkalmazását – még hűségkedvezmény esetén is -, különösen úgy, ha bizonyítja, hogy ezek alkalmazása objektíve szükséges, vagy pedig azt, hogy e magatartásával járó kiszorító hatás bizonyos fokban, vagy akár meghaladott mértékben ellentételezésre kerül, a hatékonyságban megjelenő előnyök által, mely előnyök a fogyasztók oldalán is realizálódnak. Bizonyíték alatt ebben az esetben közgazdasági elemző cégek által készített közgazdasági elemzés értendő. Az, hogy a felajánlott bizonyítás alapján mennyiben minősül versenykorlátozónak a szóban forgó magatartás, már a versenyhatóság hatáskörébe tartozik.

A fentiek tükrében tehát alapvetően versenyjogi kockázatot jelent az ismertetett kifogásolható kedvezménytípusok alkalmazása, így ajánlott ezeket kizárólag jog által megengedett módon kikötni – okulva az Intel-ügy tanulságaiból – kivéve persze, ha rendelkezünk olyan közgazdasági elemzéssel, amely bizonyítja adott esetben a versenyellenesség hiányát.

Érdemes azonban még kereskedelmi és versenyjogi szempontból tovább vizsgálódni, és röviden áttekinteni az ehhez kapcsolódó hazai normarendszert.

V. Vonatkozó szabályok a kereskedelmi törvény (Kertv.) és a Tpvt. alapján

Kereskedelmi törvényünk értelmében tilos a kereskedők által beszállítókkal szembeni jelentős piaci erőfölénnyel való visszaélés. Elsőként itt is annak meghatározása szükséges, hogy mit is értünk jelentős piaci erőfölény alatt. A Kertv. kimondja, hogy a kiskereskedő jelentős piaci erővel bír akkor, ha a konszolidált nettó árbevétele meghaladja a 100 milliárd forintot. A törvény hatálya az élelmiszerek kivételével valamennyi termékre kiterjed.

A Kertv. nevesíti az erőfölénnyel való visszaélés különös eseteit, melyek közül esetünkben két pont lesz releváns. Egyrészről visszaélésnek minősül különféle – például a kereskedő beszállítóinak listájára való felkerülésért felszámított – díjak egyoldalú meghatározása a beszállító irányába. Másrészről pedig tilalmazott minden indokolatlan feltétel kikötése a beszállító és a kereskedő/más kereskedők üzleti kapcsolataira vonatkozóan.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) – mely e rendelkezések végrehajtásáért felel –joggyakorlatából két kiemelt eset is ismert, amelyek a fent nevezett erőfölénnyel való visszaélés gyakorlati megjelenési formáit jól példázzák.

Az ún. Auchan határozatban a GVH Kertv.-be ütközőnek minősítette az olyan díj felszámítását – elnevezéstől függetlenül – , amely mögött nincs valós kereskedelmi szolgáltatás, illetve a kockázatvállalási tényező is hiányzik. A konkrét esetben egy utólagos árkedvezmény kapcsán állapította meg a GVH a jogsértést, arra hivatkozva, hogy egyrészt semmilyen tényleges szolgáltatás nem állt a kedvezmény formájában megnyilvánuló díj mögött, másrészt gyakorlatilag a kereskedő azt egyoldalúan állapította meg, egyebekben pedig teljesítményösztönző hatással sem bírt.

A másik releváns határozat az ún. SPAR határozat, mely tekintetében a GVH szintén megállapította a jogsértést, ugyanis a SPAR olyan egyoldalúan meghatározott teljesítményalapú bónuszrendszert írt elő (TAB), mely valójában teljesen független volt a kereskedő tevékenységétől, gyakorlatilag bármekkora mennyiség értékesítése esetén alkalmazható volt.

Mindezek alapján elmondható, hogy a fent ismertetett sávos kedvezményrendszer, mely csak egy meghatározott célmennyiségtől kezdődően nyújt engedményt, az alatt – vagyis a 0. sávban – nem, összeegyeztethető a Kertv. és a Tpvt. rendelkezéseivel egyaránt. Ennek értelmében a sávos rendszerben a kedvezmény kizárólag valós kereskedelmi tevékenység révén érhető el, azonban arra is figyelemmel kerül megállapításra, hogy ne fedje le ez által a vevő valamennyi szükségletét.

Összességében tehát kizárólagossági kikötések alkalmazása alapvetően nem jogellenes, sőt ösztönző hatása is lehet a versenyre, azonban egy erőfölényben lévő vállalkozásnak fokozott figyelemmel kell lennie arra, hogy milyen feltételeket alkalmaz. A kedvezményrendszer meghatározásánál, díjak felszámításánál, kritériumok kikötésénél érdemes szem előtt tartani a fent ismertetett „tanulságokat”, hogy vállalkozásunk – akár beszállítói, akár kereskedői oldalról tekintve – jogszerűen, hatékonyan, versenytiszta keretek között működhessen.

Versenyjoggal vagy kereskedelmi joggal kapcsolatos kérdése van? Munkatársaink szívesen állnak rendelkezésükre!