Napjainkban egyre több olyan vállalkozás kezdi meg tevékenységét, melyek alacsony tőkével, de nagy fejlődési potenciállal lépnek piacra. Ezeket az Egyesült Államokban már évek óta ismert intézményesült formákat startupoknak vagy startup cégeknek nevezzük.

A hatékony működés megteremtéséhez elengedhetetlen külső anyagi támogatás a vállalkozástól független harmadik személyektől (befektetőktől, kockázati tőkebefektetőtől vagy üzleti angyaltól) érkezhet. A külső támogató vagyoni hozzájárulásával a társaság tagjává válik, ami – különösen a vagyoni különbségek miatt – konfliktusokhoz vezethet az alapító tagok és az új tag, vagyis a befektető között. A társasági jog feladata ezeknek a konfliktusoknak a feloldása azzal, hogy rendelkezésre álló eszközeivel rendezi a felek viszonyát, amihez az angolszász jogrendszerben már ismert megoldásokat részben, vagy egészben átveszi. Jelen cikk céltársasági oldalról vizsgálja a befektető érkezésével járó lehetséges problémákat és azok megoldásait.

1. Hogyan csatlakozhat a befektető a startuphoz?

A startup nem egy elkülönült társasági forma; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:89. § (1) bekezdése szerint a formakényszer elve érvényesül, ezért gazdasági társaság kizárólag közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában alapítható. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a befektető – mint új tag – egy gazdasági társasághoz kíván csatlakozni. Mivel Magyarországon a startup vállalkozások általában kft-ként működnek, a kft-re vonatkozó szabályokat ismertetjük.

Kft-nél a tagsági viszony keletkezésének első eseténél a csatlakozó tagnak vagyoni hozzájárulást (törzsbetétet) kell teljesítenie, melynek értéke minimum százezer forint. A csatlakozáshoz a taggyűlés háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata, valamint a társasági szerződés módosítása szükséges.
Másik lehetőség az, ha a befektetőre, mint kívülálló személyre valamelyik tag pénzszolgáltatás ellenében átruházza üzletrészét és ezzel az üzletrészhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek átszállnak rá. Az átruházást írásba kell foglalni, de a társasági szerződés módosítása nem kötelező. Az üzletrész megszerzője köteles formai és tartalmi követelményekhez kötött bejelentésben a társaságnak tudomására hozni az átruházás tényét, valamint nyilatkoznia kell arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az átruházás a társaság irányába a bejelentéstől, harmadik személyek irányába a nyilvántartásba történő bejegyzéstől hatályos.
Ha valamelyik tagot kizárták a társaságból, vagy azért szűnt meg tagsági jogviszonya, mert nem teljesítette határidőn belül vagyoni hozzájárulását, vagy pótbefizetési kötelezettségét, értékesíteni kell üzletrészét. Ha az értékesítésre nem kerül sor, meg kell kísérelni árverés útján átruházni a volt tag üzletrészét.
Végül a tag örököse, vagy jogi személy tag jogutódja kérheti az ügyvezetőtől tagjegyzékbe való bejegyzését. Az ügyvezető megtagadja a bejegyzési kérelmet, ha a feljogosított személyek határidőn belül magukhoz váltják az üzletrészt és kifizetik annak forgalmi értékét az örökösnek, vagy a jogutódnak.

2. Hogyan lehet szabályozni a befektető és a startup viszonyát?

A Ptk. diszpozitivitási (3:4. § (2) bekezdés) szabályának értelmében a jogi személy tagjainak lehetőségük van arra, hogy a létesítő okiratban az egymás közötti, valamint a jogi személyhez fűződő viszonyukban a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során – bizonyos kivételektől eltekintve – eltérjenek a Ptk. szabályaitól. Tehát a társaság tagjai eltérhetnek olyan kérdésekben a jogszabályi rendelkezésektől, ahol a Ptk. megengedi. Azonban, a startupok esetében a szerződési szabadságnak ilyen mértékű korlátozása a felek egymáshoz fűződő viszonyának bonyolultságához képest túlságosan behatárolja mozgásterüket, ezért találni kell alternatív szabályozási módszereket.
A társasági szerződéstől függetlenül a felek köthetnek egy ún. term sheet-et, amiben rögzítik együttműködésük kereteit és céljait. Ez egy viszonylag rövidebb írásos keretmegállapodás, amely a startup és a befektető viszonyát általánosságban szabályozza. A term sheet röviden összefoglalja a megállapodás körülményeit és felsorolja azokat a lehetséges kockázatokat, amik később vitákhoz vezethetnek. A term sheet jogilag egyik félre sem kötelező, bíróság által nem kikényszeríthető.
A szindikátusi szerződés a társasági szerződés mellett működő, a felekre nézve kötelező erővel bíró szerződés. Célja, hogy a társasági szerződésnél részletesebben és kevesebb kötöttséggel rendezze a startup és a befektető viszonyát. A szindikátusi szerződésre a kötelmi jog szabályai vonatkoznak, tehát rugalmasabban lehet szabályozni benne a felek együttműködését, így az angolszász rendszerben alkalmazott megoldások könnyen átültethetők. A bírói gyakorlat szerint a szindikátusi szerződés másodlagos a társasági szerződéshez képes, mert a kettő közötti ellentmondás esetén a társasági szerződés rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni, és a szindikátusi szerződés olyan rendelkezéseit semmisnek kell tekinteni, amelyek ellentétesek a társasági szerződésben foglaltakkal, vagy amelyek a Ptk. kógens rendelkezéseibe ütköznek.

3. Startup konstrukciók alkalmazása

A startupok világában mára több olyan módszer is kialakult a gyakorlatban, amik alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a startup és a befektető közötti viszony egyensúlyban maradjon.
Ahogy az előző pontban is szerepel, a szindikátusi szerződésben lehet a legrugalmasabban szabályozni a befektető és a társaság viszonyát. Ellentétben a társasági jogban alkalmazott létesítő okiratokkal, a szindikátusi szerződésben a feleknek lehetőségük van alkalmazni a tipikus árucsere-szerződésekhez kapcsolódó szabályozási megoldásokat azzal a különbséggel, hogy a szerződés tárgya a társaság tagjai közötti együttműködés. Ezért előfordulhat, hogy a társaság tagjai a szindikátusi szerződésre kötbér biztosítékot kötnek ki, ezzel is erősítve a szerződés kikényszeríthetőségét.
A szindikátusi szerződésben tulajdonképpen bármilyen – jogszabály által nem tiltott – kérdésben megállapodhatnak a felek, ami a társasághoz, vagy egymás közötti viszonyukhoz kapcsolódik. Jellemzően ezeket a kérdéseket szabályozzák szindikátusi szerződésben:
– a startup működéséhez szükséges üzleti titokra, know-how-ra vonatkozó titoktartási kötelezettség rögzítése
– versenykizáró megállapodás rögzítése
– szavazati jogok, törzsbetétek arányának rögzítése
– ügyvezetés és a legfőbb szerv feladatköreinek rendezése
– üzletrész átruházása esetén az üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog kikötése
– vételi jog kikötése az üzletrészre vonatkozóan
– tulajdonosi ellenőrzés terjedelme
– osztalékfizetés feltételeinek rögzítése
– drag-along jog (együttértékesítési kötelezettség) kikötése
– vesting (fokozatos részesedésjuttatás) kikötése
– antidilution (felhígulás elleni védelem)
– dilution (felhígulás)

A felsorolt konstrukciókra bizonyos része magyar társasági jogban ismert, másik része viszont angolszász eredetű, ezért sokak számára még ismeretlen megoldás, melyek megfelelő alkalmazása egészen biztosan komoly piaci előnyt fog jelenteni a jövőben.

Jelen cikk a startup vállalkozásba befektető érkezésével járó teendőkre hívja fel a figyelmet. Természetesen az egyes konstrukciók és problémakörök bemutatása átfogóbb elemzést igényel, melyekkel cikksorozatunk következő részeiben fogunk foglalkozni.

Statup joggal, gazdasági joggal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk a rendelkezésére.