A hazai kockázati tőkebefektető piac kisebb erőforrással rendelkezik, mint más nyugati országok, ezért elemi érdeke fűződik minden befektetőnek ahhoz, hogy befektetéseik után az elvárt hozamot tudják produkálni, eredményes legyen a befektetés.

Ezért a befektető igyekszik minden kockázatot a minimális szintre csökkenteni. Az előző részben a hígulásról és a hígulás elleni védelemről írtunk, amelyben a befektető saját helyzetét igyekszik biztosítani a céltársaságban más befektetőkkel, mint külső, harmadik személyekkel szemben, azonban tisztában kell lennie azzal, hogy a céltársaság alapítói ugyanúgy potenciális kockázatot magukban hordozó elemek lehetnek. A következőkben ezen veszély kizárására alkalmas, az angolszász gyakorlatból ismert megoldást kívánunk röviden bemutatni.

I. Védendő érdek

A kockázati tőkebefektetők – akár erre specializált alapok vagy üzleti angyalok legyenek – felesleges tőkével rendelkeznek, amely tőkét többszörözni, hozammal növelni szeretnének. Ezen szándékuk megvalósítására keresnek olyan innovatív, növekedési potenciállal rendelkező társaságokat, amelyek eredeti, egyéni elgondolás birtokában vannak és ennek hasznosítására, fejlesztésére anyagi forrás után kutatnak. Amennyiben a „kereslet és a kínálat” találkozik, a kockázati tőkebefektető biztosítja a forrást, a társaság az ötletet, majd a kettő együttese eredményezheti a sikeresen működő startup vállalkozást. Amennyiben valamelyik fél, főként az ötlet gazdája, az alapító idő előtt (exit) elhagyná a társaságot vagy magatartásával veszélyeztetné a befektetés eredményességét, avagy nem tenne meg minden tőle telhetőt a befektetés sikerességének előmozdítására, előfordulhat, hogy a társaságba invesztált forrás ellenére a cél nem kerül realizálásra. A kockázati tőkebefektető érdeke, hogy az alapítók személyében rejlő efféle veszélyt kiküszöbölje. Erre szolgál a vesting és a reverse vesting intézménye.

II. Vesting

Gyakran a kockázati tőkebefektető vagy az üzleti angyal arra kéri az alapítókat, hogy tulajdonképpen adják fel a részvényeik vagy üzletrészeik egy része feletti tulajdonosi jogaikat a befektető javára, majd bizonyos idő elteltével a befektető lehetőséget biztosít számukra a visszaszerzésre. Ez a megoldás a befektető részéről azt a célt szolgálja, hogy az alapító elköteleződjön a befektetéssel érintett vállalkozás irányába, mintsem megváljon a társaságtól vagy „hagyja gurulni lefelé a lejtőn,” amikor a szükséges tőke már biztosításra került, hiszen a befektető az alapítók ötletébe és elképzeléseibe fektet be, „pusztán” a megvalósításhoz szükséges forrással és tudással rendelkezik. Tehát, ha az érdekeltek megválnának a társaságtól, a tőkebefektetés is értelmét veszítené, az efféle érdeksérelmet a befektető pedig igyekszik kiküszöbölni a fokozatos részesedésjuttatás intézménye (vesting) által. Az intézmény gyakorlati megvalósulása a következőképp képzelhető el: a kockázati tőkebefektető jelzi az alapító felé, hogy csak akkor fektet be a társaságba, ha az alapító a társaságban fennálló üzletrészeinek 50%-ától megválik, majd három éven belül meghatározott ütemezéssel azt visszaszerezheti. Ez azt jelenti, hogy ha a tőkebefektetést követően az alapító azonnal kilép a társaságból, akkor az üzletrészeinek a felét elveszíti, azonban ha a hároméves időszak alatt jogviszonyát fenntartja, minden évben a befektető által megszerzett részesedés 1/3-át visszakapja. Ezt nevezzük fokozatos részesedésjuttatásnak.

Megállapodhatnak róla szindikátusi szerződésben is vagy külön szerződésben, és a szerződésnek tartalmaznia kell az üzletrész vagy részvény átruházására vonatkozó nyilatkozatot, valamint a fokozatosság szabályait a visszavásárlási jog kikötése mellett. A megoldás hazai jogi környezetben történő alkalmazása nehézkes és kissé bonyolult (adójogi szabályok, társasági szerződés vagy alapszabály rendelkezése a társasági részesedés átruházásáról, további cégjogi szabályok, etc.), továbbá – visszautalva korábbi bejegyzésünkre -, amennyiben a szindikátusi szerződés vagy a külön átruházó megállapodás nem cégnyilvános – bár érvényes kötelmi jogi kötelezettségvállalást keletkeztet – nem lesz alkalmas a kívánt társasági jogi joghatás kiváltására és csak a felek között válik hatályossá.

III. Szemben a forgalommal – Reverse Vesting

A fokozatos részesedésszerzés (vesting) fordítottja is alkalmazható az alapítók személyében rejlő kockázatok csökkentésére. Ennek alkalmazása a következőképp történhet: a befektető társaságba történő belépésekor az alapítók megtartják részesedésüket, azonban a befektető vételi jogot alapít ezekre a társasági részesedésekre. A felek megállapodásukban tisztázzák, hogy a vételi jog a teljes üzletrészre vagy részvényre vonatkozik vagy csak azok egy hányadára. Ez egy szankciós jellegű rendelkezés a szerződésben, amelynek alkalmazására akkor kerül sor, ha a felek közötti kooperáció alapelveit és célját az alapító megsértené. Ezért célszerű a megállapodásban rögzíteni azokat a körülményeket, amelyek esetére a hatalmasság gyakorolható. Ez alapján a befektető vételi jogát akkor gyakorolhatja, ha a szerződésben meghatározott esemény bekövetkezik. Tipikus alapítói magatartások, amelyek fennforgása esetére a befektető vételi jogát gyakorolhatja a következők lehetnek: ha a tag nem a társaság célját elősegítő, feladatkörének megfelelő tevékenységet végez, ha személyes közreműködésre vonatkozó kötelezettségét megszegi, etc.

A vesting intézményének alkalmazására szindikátusi szerződésben szokott sor kerülni. Ilyen esetben a vételi jog alapítása – a Polgári Törvénykönyv vételi jogra vonatkozó szabályainak szem előtt tartásával – akkor érvényes, ha a szindikátusi szerződést a felek írásba foglalták, meghatározták a vételi jog pontos tárgyát és a vételárat. Utóbbinak nem feltétlenül kell egzakt összegnek lennie, helyette számítási módot is szerepelhet, ami alapján az egyoldalú jognyilatkozat megtételének pillanatában a vételár megállapítható. Ezen túl a fentebb meghatározott okokra hivatkozással célszerű rögzíteni, hogy mely feltételek bekövetkezése esetén élhet a befektető vételi jogával, elkerülve az esetleges visszaéléseket. A vételi jogot alapító szindikátusi szerződési rendelkezés harmadik személyekkel szemben is hatályos, nem csak a megállapodásban részes felek viszonylatában.

További blogbejegyzéseket olvasna a startup jog témakörében? A szindikátusi szerződésekről ügyvédi társulásunk honlapján írtunk:

Cégtulajdonosok közötti megállapodások társasági szerződésben és szindikátusi szerződésben

Startup joggal, startup befektetéssel kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére.

dr. Dobos István ügyvéd, dr. Kőhidi Ákos ügyvéd, egyetemi docens, dr. Nagy Barna Krisztina egyetemi oktató
Dobos – Kőhidi Ügyvédi Társulás [Budapest – Győr]
office@doboskohidi.eu
36 30 308 81 51 vagy 36 30 586 61 62