Az európai gazdasági integráció területén mérföldkövet jelentett az Európai Unió belső piacának létrehozása, amely a négy alapszabadság elve alapján működik.

A négy szabadság elvének értelmében az Európai Unió tagállamai között biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. A belső piac létrehozása magyar állampolgárok számára is megkönnyítette az EU más tagállamában történő munkavállalást, de a magyar vállalkozók is könnyebben nyújthatnak szolgáltatásokat a szomszédos országokban vagy más tagállamokban, a nemzeti hatóságok közötti együttműködésnek köszönhetően pedig kevesebbet kell várnunk itthon megszerzett engedélyeink és más hatósági dokumentumaink elismerésére. Problémát okozhat azonban annak meghatározása, hogy ezeknek a vállalatoknak milyen formában nyílik lehetőségük munkavállalóik ideiglenesen más tagállamban történő foglalkoztatására. Nehezen tehető különbség ugyanis a közösségi jog két nagyon hasonló jogintézménye, a munkavállalók kiküldetése és a több tagállamban párhuzamosan végzett tevékenység között, eljárásjogi kérdések tekintetében azonban nem mindegy, hogy melyik foglalkoztatási forma szabályai vonatkoznak egy adott munkáltatóra. A következőkben ezen kérdés eldöntéséhez próbálunk néhány támpontot adni.

I. Kiküldetés

A munkavállalók kiküldetésének fogalmát a közösségi jog a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 12. cikk (1) bekezdésében határozza meg. Ennek alapján kiküldetésben lévő munkavállaló az a személy, aki a tagállamok egyikében munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató alkalmazásában, aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen.
Az első feltétel tehát, hogy a munkáltató szokásosan a kiküldő államban folytassa a tevékenységét, melynek eldöntéséhez az Európai Bizottság számos kritériumot határozott meg a teljesség igénye nélkül, mint például:
a hely, ahol a kiküldő vállalkozás bejegyzett székhelye és igazgatása található;
a kiküldő vállalkozás adminisztratív alkalmazottainak száma a kiküldő államban és a foglalkoztatás helye szerinti államban – ha a kiküldő államban csak adminisztratív alkalmazottak vannak, ez a tény már önmagában kizárja a kiküldetésre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságát a szóban forgó vállalkozásra;
a kiküldött munkavállaló felvételének helye;
a hely, ahol az ügyfelekkel kötött szerződések többségét kötötték;
a kiküldő vállalkozás által az ügyfelekkel és a munkavállalókkal aláírt szerződésekre alkalmazandó jogszabályok;
a kiküldő államban és a foglalkoztatás helye szerinti államban aláírt szerződések száma, stb.
A második feltétel, hogy a kiküldetés teljes időtartama alatt közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia a kiküldő munkáltató és a kiküldetésben lévő munkavállaló között. A közvetlen kapcsolat megállapítható többek között az alábbi kritériumok vizsgálatával:
felelősség a munkaerő-felvételért;
kétségtelennek kell lennie, hogy a szerződés az egész kiküldetési időszakra alkalmazandó volt és jelenleg is alkalmazandó a megszövegezésében részt vett felekre, és a felvételt eredményező tárgyalások nyomán jött létre;
a munkaszerződés felmondásának joga (elbocsátás) továbbra is kizárólag a „kiküldő” vállalkozást illeti;
a „kiküldő” vállalkozásnak meg kell őriznie a kiküldött munkavállaló által végzett munka „jellegének” meghatározására irányuló jogkörét; nem annyira az elvégzendő munka típusának és a munkavégzés módjának részletes meghatározása, mint inkább a munkával létrejövő végtermék vagy a nyújtandó alapszolgáltatás meghatározásának általánosabb feltételei tekintetében; stb.

Párhuzamos tevékenység

A 883/2004 EK rendelet szerint a párhuzamos tevékenységre vonatkozó szabályokat a két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személyre kell alkalmazni. A kifejezést a 987/2009/EK rendelet tisztázza, mely szerint a „két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő” személy olyan személyt jelent, aki egyidejűleg vagy váltakozva egy vagy több különálló tevékenységet két vagy több tagállam területén folytat ugyanazon vállalkozás vagy munkáltató, illetve több vállalkozás vagy munkáltató számára.
Elsősorban tehát azt kell megállapítani, hogy az alkalmazandó jog meghatározásának pillanatában adott rendszerességgel követik-e egymást a következő 12 naptári hónapban a több tagállamban végzett munka időszakai. Másodsorban a szerződésben foglalt tevékenységeknek meg kell felelniük a munkavállaló által várhatóan elvégzendő tevékenységeknek.
Az Európai Bizottság szerint a többféle tevékenység és a kiküldetés megkülönböztetése érdekében az egy vagy több tagállam területén folytatott tevékenység időtartama és jellege (azaz állandó vagy egyszeri, eseti, illetve átmeneti jellege) döntő jelentőségű.

Ha vállalkozóként vagy munkáltatóként bármely, a fentiekben írtakkal kapcsolatos kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal!