A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) a nevesített személyiségi jogok között tartja számon a személyek jóhírnevét.

1. A jóhírnév fogalma

A Ptk. alapján a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.

2. Jóhírnév a jogi személyek vonatkozásában

A Ptk. alapján a jogi személyek jogképesek, vagyis jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogi személyt így megilletik azok a személyhez fűződő jogok is, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek, így tehát a Ptk. a jogi személyek jóhírnevét is védi.

3. A jogsértés megállapításának feltételei

A bírói gyakorlat alapján a jóhírnév megsértésének megállapítását megalapozza az, ha a más személyre vonatkozóan közölt valótlan tényállítás objektíve alkalmas az érintett személy hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására. A jogsértés megállapításának tehát nem feltétele annak bizonyítása, hogy ez a hátrányos megítélés ténylegesen be is következett. Ennek kizárólag az egyéb szankciók, különösen a nem vagyoni kártérítés szempontjából van jelentősége. (BH2010. 294.)

4. A jóhírnév megsértésének szankciói

A Ptk. a személyiségi jogok megsértése esetére különböző objektív és szubjektív szankciókat határoz meg. Az objektív szankciókat attól függetlenül lehet érvényesíteni, hogy a jogsértő fél magatartása felróható volt-e vagy sem, vagyis azokat önmagában a jogsértés megtörténte megalapozza.

4.1 Felróhatóságtól független szankciók
A Ptk. 2:51. § alapján akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn belül – az eset körülményeihez képest követelheti
a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;
d) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;
e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

4.2 Felróhatóságtól függő szankciók: a kártérítés és a sérelemdíj
A Ptk. alapján az, aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.
Emellett, akit személyiségi jogában megsértenek, az őt ért nem vagyoni sérelemért sérelemdíjat követelhet. A sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A sérelemdíj mértékét a bíróság egy összegben határozza meg, tekintettel az eset összes körülményére, így különösen:
– jogsértés súlyára,
– ismétlődő jellegére,
– a felróhatóság mértékére, valamint
– jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására.

4.3 A sajtó-helyreigazítás
A jóhírnév megsértésének további szankciója a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényben szabályozott sajtó-helyreigazítás. Ennek értelmében ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.
A törvény értelmező rendelkezései alapján médiatartalomnak minősül valamennyi médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom. Médiaszolgáltatás az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. Sajtótermék a törvény alapján napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.

Gazdasági joggal, polgári joggal kapcsolatos kérdése van? Forduljon hozzánk bizalommal!