A gazdaság világában gyakran merül fel a kérdés, hogy egy adott tevékenység végzésére irányuló cselekmény mely jogviszony szerinti munkavégzésnek minősül, s ebből kifolyólag mely szerződéses konstrukcióval érdemes az adott jogviszonyt a felek között szabályozni.

Vállalkozás, megbízás, esetleg munkaviszony? Az elhatárolás szempontjából mindig a jogviszony tartalmi elemei adnak iránymutatást, ezek értékelésével lehet eldönteni, mely kategóriába tartozik az adott tevékenység. Ebből a szempontból tehát lényegtelen, hogy a felek adott esetben milyen „című” szerződést kötnek egymással. Például, hiába hoznak létre a felek munkaszerződést, ha annak minden lényeges eleme a vállalkozási szerződés sajátosságaival rendelkezik, akkor a szerződés vállalkozási szerződésnek fog minősülni.

A munka végzésére irányuló tevékenység szabályozását jogforrási szempontból két csoportra lehet osztani, aszerint, hogy mely törvény határozza meg a jogviszony tartalmi kellékeit. Míg a vállalkozási, illetve a megbízási szerződést a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályozza, addig a munkaszerződésekre a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) ad iránymutatást. Emellett a jogviszonyok elhatárolása szempontjából fontos jogszabály a 7001/2005. (MK 170.) FMM–PM együttes irányelv, melyet ugyan évekkel ezelőtt hatályon kívül helyeztek, azonban a joggyakorlat számára máig hasznos igazodási pontként szolgál.

I. A feladatok meghatározásának módja

Fontos elhatárolási szempont a megbízási, vállalkozási, illetve munkaszerződéses jogviszony között az, hogy tartalmilag miként határozzuk meg a tevékenység végzésére irányuló cselekményt. Munkaviszony esetén szükséges a munkavállaló munkakörének közvetlen és konkrét megjelölése. A munkakör ez esetben mindazon feladatoknak és tevékenységeknek az összessége, melyet a munkavállaló köteles ellátni. A munkavégzésre irányuló tevékenységre jellemző a folyamatosság, a munkavállaló nem egy konkrét feladat, hanem a munkakör folyamatos ellátására köteles. Ezzel ellentétben a munkakör, mint fogalom, a Ptk. által szabályozott vállalkozási, illetve megbízási szerződés körében nem ismert, hiszen itt a vállalkozó/megbízott kötelessége egy-egy eseti, konkrétan meghatározott feladat elvégzésére terjed ki. E körben a szerződés tárgya szempontjából célszerű elhatárolni egymástól a vállalkozási, illetve megbízási szerződést. A vállalkozási jogviszony eredménykötelem, ahol a vállalkozó arra vállal kötelezettséget, hogy egy tevékenységgel elvégezhető eredményt hoz létre és arra, hogy az eredmény alkalmas legyen a rendeltetésszerű használatra. Ezzel szemben a megbízási jogviszony gondossági kötelem, ahol a megbízott arra vállalkozik, hogy egy rábízott ügyet a lehető legteljesebb gondossággal, körültekintéssel a megbízó utasításai szerint elláson, a feladata teljesítéséhez azonban nem mindig szükséges konkrét eredmény.

II. A felek viszonya

A tárgyalt jogviszonyok között jól érzékelhetővé teszi a különbséget egy további szempont, mégpedig a felek alá-fölé rendeltségi viszonya. A munkaviszony esetében jellemző a szigorú, hierarchikus, alá-fölé rendelt kapcsolat, ahol a munkavállaló feladatát munkaszervezeti egységbe tagozódva, beosztottként látja el, munkáltatója pedig őt utasíthatja. Ezzel szemben a vállalkozási, illetve megbízási jogviszonyra a felek mellérendeltsége jellemző, mellérendelt félként kötnek megállapodást, melyet szabadon módosíthatnak belátásuk szerint.

III. Munkavégzési kötelezettség

A munkavégzési kötelezettség vállalkozási és megbízási jogviszony esetén mindig a felek által meghatározott konkrét feladathoz igazodik. A vállalkozó/megbízott a szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, a munkával elérhető eredmény létrehozása köteles. Ez esetben egy fontos különbség mutatkozik a munkaviszony tekintetében, hiszen egyrészről a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli másrészről pedig a munkavállaló rendelkezésre állásra, adott helyen és időben munkára képes állapotban való megjelenésre köteles. Szintén e körben érdemes szót ejteni egy további fontos elhatárolási szempontról, mégpedig a helyettesíthetőségről. A vállalkozási, illetve megbízási jogviszony körében, ugyan a felek kiköthetik e szándékukat, azonban nem feltétel a személyes közreműködés. Ezzel szemben a személyes munkavégzési kötelezettség a munkaviszony alapelemének tekinthető.

IV. Utasítási jogkör

A jogviszonyok minősítésének tekintetében nem elhanyagolható szempont az utasítási jogkör tartalmának kérdése sem. Vállalkozási jogviszony esetén az utasítási jogkör a munkavégzéssel előállítható termékre terjed ki, nem terjedhet azonban ki a tevékenység megszervezésére. Célszerűtlen, szakszerűtlen utasítás esetén a vállalkozót felelősség terheli a megrendelő figyelmeztetésével kapcsolatban. A két jogviszony közötti különbségek révén eltérő, azonban hasonló minőségű, illetve terjedelmű az utasítási jog a megbízási típusú jogviszonyok körében is. Ebben az esetben az utasítás ügy ellátására terjedhet ki, mely keretében a megbízott önállóan jár el az utasítás keretein belül, célszerűtlen, szakszerűtlen utasítás esetén pedig a megbízottat felelősség terheli a megbízó figyelmeztetésével kapcsolatban. Ezzel szemben a munkaviszony egy sokkal szélesebb terjedelmű utasítási jogkörre ad alapot, mely tekintetben a munkáltató utasítási joga a munkavégzés minden elemére, fázisára kiterjedhet.

V. Díjazás, munkavégzés helye

Végül, de nem utolsó sorban a díjazás és a munkavégzés helyének meghatározása tekintetében is jellemzően különbözik a vállalkozási és megbízási jogviszony a munkaviszonytól. A munkaviszony esetén a munkáltató feladata kijelölni a munkavégzés pontos helyét, mely általában annak székhelye, vagy telephelye szokott lenni, az elvégzett munka díja pedig rendszeres és általában havonta esedékes. A vállalkozói, illetve megbízói jogviszony esetében ezzel szemben a felek mellérendeltségéből fakadóan mind a munkavégzés helyének megválasztásában, mind a díjazásban való megállapodásban széles körű szabadsággal és autonómiával rendelkeznek.

VI. A színlelt munkaszerződés és az adójogi (KATA) vonatkozások

A színlelt szerződéseknek, melyek esetében a felek valamely valódi jogviszonyt próbálnak meg leplezni, a munkaviszonyok tekintetében is van relevanciája, elsősorban adózási okok miatt. Ezek általában olyan megbízási, vagy vállalkozási szerződéseken keresztül jönnek létre, amelyek valójában munkaviszonyt takarnak. Ezen jelenség legfőbb oka a költségeken történő spórolás, a munkaviszonnyal együtt járó különböző adó, illetve hozzájárulás fizetési kötelezettségek megkerülése a munkáltató, illetve munkavállaló részéről. Ezek felismerése azonban hatósági szempontból természetesen nagy jelentőséggel bír, hiszen a színlelt szerződéseken keresztül az állam jelentős bevételektől esik el. Éppen ezért a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adókról szóló 2012. évi CXLVII. törvény 14. §-a szabályozza ezen szerződések minősítését. E szerint a felek által kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Így, ha a felek által kötött szerződés munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Ebben az esetben az adóhatóság ellenőrzési eljárása keretében vélelmezi, hogy a felek között munkaviszony jött létre, mely törvényi vélelem akkor dől meg, ha ugyenezen törvény 14. § (3) bekezdésében nevesített körülmények közül egynél több megvalósul. Ilyen körülmények lehetnek például, ha a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette, a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll, vagy éppen tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

Összességében elmondható, hogy a jogviszonyok tipizálásánál minden esetben az összes körülményre tekintettel kell lenni annak eldöntése érdekében, hogy az adott tevékenység kifejtésére irányuló szerződés vállalkozási, megbízási vagy munkaszerződésnek minősül-e.

dr. Dobos István ügyvéd / Schwartz Dániel

Szerződésekkel vagy adójoggal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd [szerződések]
e-mail: dobos@doboslegal.eu
+3630-3088151