A szerződésszegés tipikus esete a hibás teljesítés. Polgári törvénykönyvünk (a továbbiakban: Ptk.) szerint „a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek.”

A hibás teljesítés kiemelkedő jogkövetkezményei közé tartozik a kellékszavatosság, illetve a jótállás. Jelen cikkben elsősorban jótállás, köznapi nyelven garancia intézménye kerül kifejtésre, azon belül is az a kérdés, hogy kötelező-e a vállalkozásoknak jótállást vállalniuk.

Kiemelendő, hogy a kellékszavatosság és jótállás törvényi szabályai a fogyasztók esetében olyan rendelkezések, amelyektől nem lehet eltérni. Vállalkozások között létrejött szerződések (B2B) esetében azonban lehetőség van a kellékszavatossági és jótállási szabályoktól való eltérésre, sőt akár kizárására is, kivéve, ha jogszabály kötelező jótállási kötelezettséget ír elő.

A Ptk. szerint a jótállási kötelezettség keletkezhet jótállásra vonatkozó kötelezettségvállalásból (tipikusan szerződésből), illetve jogszabályból is. Utóbbi jogszabályok jellemzően kormányrendeletek, amelyek bizonyos szolgáltatások, áruk esetére (például új építésű ingatlanok) kötelező jótállást írnak elő a szolgáltatók részére. A kötelező jótállást előíró jogszabályok közül kettő kizárólag vállalkozás és fogyasztó között létrejött szerződések vonatkozásában bír relevanciával, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet azonban az újépítésű ingatlanokkal kapcsolatos jótállási kötelezettséget attól függetlenül előírják a vállalkozó részére, hogy az fogyasztóval, vagy vállalkozással kötötte-e meg a szerződést.

A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy B2B relációban megkötendő szerződésekben nem kötelező jótállási kötelezettséget vállalni (kivéve az új lakások megrendelése esetét). Sőt, a Ptk. alapján kellékszavatossági kötelezettség kizárására is lehetőség van vállalkozások között, ugyanis a Ptk. nem nyilvánítja semmissé a vállalkozások között megkötött szerződések esetében azon rendelkezéseket, amelyek a vállalkozás terhére eltérnek a törvényi kellékszavatossági szabályoktól.

Érdemes még rögzíteni azt, hogy a legalapvetőbb különbség a kellékszavatosság, valamint a jótállás intézménye között a bizonyítási teher kérdése. Kellékszavatosság esetén a jogosultnak kell bizonyítania azt, hogy a hiba a szolgáltatás teljesítésekor már fennállt. Ezzel ellentétben a jótállás esetében a jogosult sokkal kedvezőbb helyzetben van, ugyanis nem neki, hanem a kötelezettnek kell bizonyítania azt, hogy a hiba a teljesítést követően keletkezett. Ennek alapján látható, hogy a kötelezett (tipikusan vállalkozás) a kellékszavatosság esetében kedvezőbb bizonyítási helyzetben van.

A fentieket összefoglalva: vállalkozások közötti szerződésben jótállási kötelezettséget jogszabály alapján kizárólag az új lakások kivitelezése/megrendelése esetén szükséges vállalni, kötelező jelleggel azonban ilyet nem ír elő jogszabály. A Ptk. alapján előírt kellékszavatossági kötelezettség szintén diszpozitív rendelkezése a Ptk.-nak, azaz attól el lehet térni, tehát akár ki is lehet zárni. A kellékszavatossági rendelkezések kizárását azonban nagy valószínűséggel a szerződési partner kifogásolni fogja. Ezért amennyiben a szerződési partner ragaszkodik valamilyen szavatosságvállaláshoz, úgy megfontolandó, hogy kizárólag kellékszavatosság vállalására kerüljön sor a jótállás helyett.

dr. Dobos István / dr. Rakonczai Kitti

Jótállással vagy szavatossággal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésükre!

Dobos István ügyvéd: dobos@doboslegal.eu / +36-30-3088151