Könnyen elképzelhető, hogy adott személy vagy cég egy polgári peres eljárásban peres félként vesz részt, melynek eredményeképp egy érdemi döntés születik. Szerencsés esetben ez a döntés adott félre nézve kedvező, ellenkező – „pervesztes” – esetben viszont komoly hátrányok is érhetik a felet, amelyet nem kíván tudomásul venni. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Fellebbezni! Jelen cikkben a fellebbezés jogi vonatkozásait foglaljuk össze.

Alaptörvényünk rögzíti azt az alapvető jogot, amely feljogosít minket arra, hogy meghatározott döntéssel szemben ellenvetéseinket kifejezésre juttassuk. Ez nem más, mint a jogorvoslathoz való jog. Ennek értelmében „mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti”. A perorvoslatok körén belül megkülönböztetünk rendes és rendkívüli perorvoslatokat. Előbbi körbe tartozik a legismertebb és legáltalánosabb perorvoslat, vagyis a fellebbezés, melynek szabályait a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényünk (továbbiakban: Pp.) rögzíti. Vegyük sorra ennek sajátosságait.

I. A fellebbezésről általában

A Pp. értelmében a másodfokú eljárást a fellebbezőnek az elsőfokú bíróságnál írásban benyújtott fellebbezéssel kell megindítania. Már itt fontos leszögeznünk e fordulatból alapjaiban kiolvasható két lényeges kitételt, miszerint a fellebbezést kizárólag írásban és az elsőfokú bírósághoz kell benyújtani – a másodfokú bírósághoz címezve -, eggyel több példányban, mint ahány fél a perben részt vesz.

A bíróság a fellebbezést főszabály szerint tárgyaláson kívül bírálja el, azonban ha a felek bármelyike kéri, tárgyalást tart. A fellebbezési eljárás megindításával egyidejűleg a fellebbező félnek lehetősége nyílik költségkedvezmény engedélyezését kérni, egyebekben erre a tárgyalás berekesztéséig, ennek hiányában az eljárást befejező határozat meghozataláig van lehetősége. A fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

Fellebbezéssel a törvény értelmében négy esetben élhetünk, melyek közül a legáltalánosabb az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés.

Az elsőfokú ítélet ellen minden esetben nyitott a fellebbezés lehetősége, a törvény nem tartalmaz semmilyen megszorító korlátozást. Ismeretes azonban két olyan ítélet típus, amikor is ennek ellenére mégsem lehet fellebbezéssel élni, ugyanis a választottbíróság ítélete, illetve az általa hozott egyezséget megtámadó kereset tárgyában hozott ítélet esetén az egyetlen jogorvoslati lehetőség a felülvizsgálat. E két speciális eseten kívül azonban az elsőfokú ítélet mindig fellebbezhető.

Lehetőség van az elsőfokú bíróság végzése ellen is fellebbezéssel élni, azonban itt már megjelennek bizonyos korlátozások. Ekkor ugyanis kizárólag akkor élhetünk fellebbezéshez való jogunkkal, ha azt törvény külön megengedi. Ilyen végzés például a pénzbírságot kiszabó végzés, mely esetén a törvény mindig biztosítja a fellebbezés lehetőségét.

A harmadik esetkört tekintve – amely szabályozáson az új Pp. normaszövege sem változtatott – a másodfokú bíróság olyan végzése ellen van helye fellebbezésnek, mellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint külön fellebbezésnek lenne helye. Hasonlóan nem módosult a negyedik fellebbezést lehetővé tevő esetkör sem, mely alapján a másodfokú bíróság fellebbezést, csatlakozó fellebbezést visszautasító végzése ellen is van helye fellebbezésnek.

Néhány konkrét példát említve, a bíró, vagy bírósági titkár kizárását elutasító végzés, valamint a kézbesítési kifogásnak helyt adó végzés az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben vizsgálható. Itt fontos megjegyezni azt, hogy amennyiben az eljárás szabálytalansága ellen nyújtunk be kifogást, és azt a bíróság elutasítja, úgy azt az ítélet elleni fellebbezésben megtámadhatjuk, ez által pedig quasi egy nem fellebbezhető végzés is fellebbezhetővé tehető.

A fellebbezés jelentősége abban is megnyilvánul, miszerint annak a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. Kivételt képez ez alól, ha törvény, vagy törvény alapján a bíróság másként rendelkezik.

Fellebbezés benyújtásával kapcsolatban keres ügyvédet? Szívesen állunk rendelkezésére: dr. Dobos István ügyvéd – +36-30-3088151 vagy dobos@doboslegal.eu

II. A fellebbezés határideje, a fellebbezésre jogosultak köre

Rendkívül lényeges kérdés a fellebbezésre nyitva álló időkeret. A Pp. erre egy 15 napos határidőt állapít meg, melyet a határozat közlésétől kell számítani.  Ezt a határidőt, valamint az előbbiekben felsorolt fellebbezést megengedő esetköröket azért is érdemes ténylegesen figyelembe vennünk, mert amennyiben a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, (valamint ha a fellebbezés hiányosságait a fél a bíróság erre irányuló felhívása ellenére sem pótolta), akkor az elsőfokú bíróság az így benyújtott fellebbezést visszautasítja.

További fontos szempont, hogy a fellebbezésnek az arra jogosulttól kell származnia. Kiket értünk ez alatt? A törvény rögzíti a fellebbezésre jogosultak körét, miszerint fellebbezéssel élhet a fél, valamint az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, de kizárólag a rendelkezés rá vonatkozó része ellen.

Mostanra tisztázódott a fellebbezés benyújtásának módja és lehetősége, valamint a fellebbezésre jogosultak köre, így a következőkben tekintsük át röviden, hogy tulajdonképpen mire is irányulhat fellebbezésünk, mit kérhetünk a másodfokú bíróságtól.

III. A felülbírálati jogkör- avagy mit kérhetünk a másodfokú bíróságtól?

Ítélet elleni fellebbezés esetén a másodfokú bíróság úgynevezett felülbírálati jogkört gyakorol. A fellebbező fél kérheti az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségére irányuló vizsgálat lefolytatását, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, valamint anyagi jogi felülbírálatot. Utóbbi esetben a másodfokú bíróság felülbírálja az elsőfokú ítélet anyagi jognak való megfelelőségét. Ennek során a tényállás megváltoztatására, kiegészítésére csak viszonylag szűk körben nyílik lehetősége, vagyis csak akkor, ha a bizonyítás eredményét okszerűtlennek minősíti, illetve ha a korábban, fél által hivatkozott tény megállapítására bizonyítást folytat le.

Láthatjuk, hogy a fellebbezés benyújtásának és az ezzel kapcsolatos eljárásnak bizony vannak kötelezően betartandó szabályai, azonban mindezek ellenére mégis érdemes lehet fellebbezési jogával élnie a „pervesztes” félnek. Mivel indokolható mindez?

A fellebbező fél számára ilyen esetben kedvező hatással bírhat az anyagi jogi felülbírálat azon további válfaja, miszerint a másodfokú bíróságnak törvény értelmében lehetősége nyílik az elsőfokú bíróságtól teljesen eltérő jogi következtetést levonni, és a megállapított tényeket másként minősíteni. Továbbmenve, határozhat olyan kérdésben is, melyet az elsőfokú bíróság nem is érintett, nem tárgyalt. Ez lehetőséget teremt arra, hogy esetlegesen az elsőfokú bíróság ítéletétől egészen eltérő álláspontra helyezkedjen a másodfok, amely a fellebbező felet is egészen más színben tüntetheti fel.

Fontos kiemelni, hogy amennyiben a másodfokú bíróság olyan eljárási szabálysértést észlel, amelyre a fellebbezésben a fél/felek nem hivatkozott/hivatkoztak, akkor azt a fél/felek tudomására hozza és kizárólag a fél/felek kérelmére veszi figyelembe. Erre tekintettel alkalmazható a jogszabálysértésre vonatkozó hatályon kívül helyezés, vagyis a bíróságnak ismertetnie kell a felekkel a hatályon kívül helyezés okát és lehetőségét, és kizárólag akkor intézkedhet ennek megfelelően, ha arra a fellebbező kifejezetten hivatkozik.

Lényeges kérdés, és a fellebbezőnek alaposan mérlegelnie kell, hogy mikor érdemes „csupán” hatályon kívül helyezést kérni, és mikor érdemes ezzel együtt kérni az elsőfokú ítélet megváltoztatását is? Kizárólag hatályon kívül helyezés iránti kérelmet előterjeszteni leginkább abban az esetben indokolt, amennyiben például a bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az eljárásban kizárt bíró vett részt. Minden más esetben azonban javasolt a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatását is kérni, ugyanis ha a fél az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem nélkül kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, és a bíróság úgy ítéli meg, hogy fellebbezése megalapozatlan, akkor a Pp. értelmében a másodfokú bíróság az ügy érdemét nem is érintve az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Amennyiben az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs szükség, úgy a másodfokú bíróság az ügy érdemében dönt. Ennek a döntésnek két kimenetele lehet. Egyrészt, ha az elsőfokú ítélet érdemben helyes, akkor a másodfokú bíróság helybenhagyja, másrészt, ha indokoltnak látja, akkor az elsőfokú ítéletet részben vagy egészben megváltoztatja. Mindezzel pedig már félig át is léptünk a fellebbezés tartalmi kellékeinek mezejére, úgyhogy tekintsük át az utolsó lényegi szempontot, vagyis azt, hogy mit kell tartalmaznia a fellebbezésnek.

IV. Mit kell tartalmaznia a fellebbezésnek?

A fellebbezésben a beadványra vonatkozó alaki kellékeken kívül fel kell tüntetni elsősorban a megtámadott ítélet számát, valamint a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezést vagy részt.

Nagyon fontos, hogy a fellebbezésben határozott kérelmet kell előterjeszteni arra vonatkozóan, hogy a fél pontosan mennyiben, mi módon kéri a kifogásolt ítéleti rendelkezés illetve rész megváltoztatását, hatályon kívül helyezését. Meg kell jelölni a gyakorolni kért felülbírálati jogkört, az alapul fekvő indokok kifejtésével. Célszerű mindegyik jogkört megjelölni, így például ha a fellebbező a tényállást kifogásolja, akkor konkrétan erre fel kell hívni a bíróságot, aki majd ez alapján tudja okszerűtlennek minősíteni azt, vagy lefolytatni a szükséges bizonyítást, melynek eredményeképp eltérő tényállást állapíthat meg. Ebben az esetben javasolt azt is leírni, hogy a fellebbező szerint mi lenne a helyes tényállás. A felülbírálati jogkör megjelölése semmi esetre sem maradhat el, ugyanis ennek hiányában a bíróság nem tud más tényállást megállapítani, hiszen a kérelemhez kötve van. Ugyanezen elv mentén kell hivatkozni az eljárási vagy anyagi szabálysértésre is. Kérelem hiányában a másodfokú bíróságnak nincs lehetősége vizsgálni az egyébként vitatott eljárási cselekményt, rendelkezést.

V. Záró gondolatok

Összességében tehát az ítélet elleni – és egyébként mindennemű – fellebbezés során különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a fellebbezést a megfelelő bírósághoz nyújtsuk be, – ugyanis ennek eltévesztése elutasításhoz vezethet -, betartsuk a 15 napos fellebbezésre nyitva álló határidőt, továbbá arra is, hogy az arra jogosulttól származó fellebbezés minden szükséges alaki és tartalmi követelménynek megfeleljen. Egy precíz, határozott kérelmet tartalmazó, szabályszerűen előterjesztett fellebbezés akár egészen más – a fellebbező fél számára előnyös – kimenetelű döntést eredményezhet, így tehát adott esetben érdemes lehet élni ezzel az alapvető jogunkkal.

Polgári peres eljárással kapcsolatos kérdése van? Munkatársaink szívesen állnak rendelkezésükre!

dr. Dobos István ügyvéd / Szabó Lívia

dr. Dobos István ügyvéd
e-mail: dobos@doboslegal.eu
+3630-3088151