A szerződési jog egyik legáltalánosabb alapelve a szerződési szabadság elve. Ennek megfelelően a felek szabadon köthetnek szerződést, az általuk szabadon meghatározott tartalommal. E rendelkezés révén széleskörűen biztosított a magánautonómia, és az állami beavatkozás mértéke a legcsekélyebb körre korlátozódik.

E nagyfokú szabadság azonban nem teljesen korlátlan, ugyanis vannak bizonyos törvényi tilalmak. Előfordulhat tudniillik, hogy a vagyoni forgalom résztvevői érdekeik védelmére eltérő módon képesek, aminek következtében a köztük fennálló jogviszonyokban súlyos egyensúlytalanság alakulhat ki. Ekkor lép életbe az ún. „gyengébb fél” védelmének szabálya. A két oldal között azonban meglehetősen szűk a határmezsgye, vajon hol húzódik a határ egy piacvezető vállalat esetében?

 1. A disztribúciós szerződésekről általánosságban

Egy cég – bármilyen nagy múltú is – nem köthet olyan szerződéses megállapodást, amely a gazdasági verseny korlátozására irányulna, vagy saját gazdasági erőfölényével való visszaélésre adna alapot. Adott esetben azonban előfordulhatnak bizonyos kivételes kikötések is, amelyek bár versenykorlátozó jellegűnek tűnnek, mégis törvény által megengedettek.  Tekintsük át, hogyan is valósulhat meg mindez.

A közvetítői típusú szerződések közül kiemelkedő jelentőséggel bír a forgalmazási – , vagyis az ún. disztribúciós szerződés, mely a gyártó és a forgalmazó között jön létre, azzal a céllal, hogy a szolgáltatások, áruk közvetítése közöttük rögzítve legyen. A disztribúciós szerződés három típusa ismert, úgy, mint a szabad, kizárólagos és a szelektív rendszer. Esetünkben a kizárólagos rendszer bír jelentőséggel, melyben a felek kikötik, hogy adott területen csak az adott szerződő partner, cég forgalmazhat. Ilyen esetben a gyártó arra kötelezi magát, hogy mással nem köt ilyen jellegű megállapodást, továbbá ő maga lemond az értékesítés jogáról. A vezérfonalat tehát az képezi, amikor adott gyártó/szállító kizárólag az adott forgalmazó részére szállítja az adott terméket, viszonteladás céljából. Például mintha egy adott fogkrémet csak egy meghatározott drogéria értékesíthetné, míg más konkurens üzletek nem.

Kizárólagossági kikötéssel és szerződési joggal kapcsolatos egyedi kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére: dr. Dobos István ügyvéd – +3630-3088151 vagy dobos@doboslegal.eu

2. A kizárólagossági megállapodás egyes kérdései

Jelen téma kulcskérdése abban áll, hogy hogyan érvényesül a kizárólagosság egy beszállító cég és egy kereskedő vállalat között, vagyis hogyan jöhet létre kizárólagossági megállapodás? Egy ilyen jellegű megállapodás megkötése komoly kockázatokkal járhat, úgy, mint például a verseny csökkenése adott márkán belül, ami pedig további árdiszkriminációt generálhat. Továbbmenve, minél több beszállító vállalja a kizárólagos „vevőelosztást”, annál inkább csökkenhet a verseny adott szinten, sőt, bizonyos forgalmazók, értékesítők teljes kirekesztéséhez is vezethet. Az, hogy az ehhez hasonló kikötések mennyiben válhatnak jogszerűen egy szerződés részévé, a következőkben kerül kifejtésre.

2.1. Mely tényezők befolyásolják a versenykorlátozó jelleget?

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvény (a továbbiakban: a Tpvt.), valamint Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: az EUMSz) értelmében alapvetően nem tilos kizárólagossági megállapodások kötése.

Hangsúlyt kap azonban az érintett vállalkozás piaci ereje, ugyanis a nevezett megállapodások megkötésére kizárólag kisebb piaci erővel bíró vállalatok esetén nyílik lehetőség. A kizárólagossági megállapodások versenyjogi értékelése során figyelembe kell venni a piaci részesedésen túl az érintett piacot, azon belül is a termékpiacot, illetőleg a földrajzi piacot. Előbbi értelmében az vizsgálandó, hogy melyek azok a termékek, amelyek minőségük, áruk, felhasználási céljuk tekintetében versenyeznek egymással, vagyis egymás helyettesítőinek tekinthetők, utóbbi esetében pedig ezen – forgalmazási rendszerben helyettesíthető – termékek földrajzi kiterjedése lényeges, vagyis az, hogy mely területen belül versenyeznek egymással. Mindezek értékelése után térhetünk rá a leghangsúlyosabb tényezőre, vagyis magára a kizárólagossági megállapodásra, és annak tartalmi követelményeire.

 2.2. Mely esetekben lehet törvényesen kizárólagossági megállapodást kötni?

A következő kritériumok valamelyike esetén lehet disztribúciós szerződést kötni, anélkül, hogy az a versenytörvény tilalmába ütközne:

• erőfölényes helyzet hiányában – mely a magyar és uniós joggyakorlat alapján a 40%-ot el nem érő piaci részesedés esetén érvényesül, vagy
• a Vertikális Csoportmentességi Rendelet értelmében, ha a felek, tehát sem a vevő, sem a szállító piaci részesedése nem haladja meg a 30%-ot; itt többletkövetelményként érvényesül, hogy a kizárólagossági kikötés időtartama maximum 5 évben határozható meg, vagy
• ha a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálata alapján egyéni mentesség illeti meg a felet.

Vitás helyzet esetén elsődlegesen azt kell átvilágítani, hogy az adott szerződéses kikötés „célzott” versenykorlátozásnak minősül-e, vagyis a kereskedő „célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása”-e. Másodsorban azt, hogy a nevezett szelektív forgalmazási szerződés részesülhet-e csoportmentességben, végül pedig – ha az előbbi lehetőség nem áll fenn – azt kell megvizsgálni, hogy érvényesülnek-e a speciális jogszabályi, egyéni mentesítési kivételek. Tekintsük át, hogy mi szükséges ez utóbbi lehetőség megvalósulásához, vagyis hogy valósul meg az egyedi mentesülés feltételrendszere a kizárólagossági megállapodás tartalmának tükrében.

2.3. Mikor van lehetőség egyedi mentesülésre?

A Tpvt. 17. § szakasza két ún. pozitív, és két negatív feltételt rögzít az egyéni mentesülés kapcsán, melyek értelmében a kizárólagossági megállapodás mentesül a versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalmak alól, ha:

1. hozzájárul a termelés vagy forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, továbbá egyéb hatékonysági (pl. műszaki, környezetvédelmi) előnyökkel jár;
2. a megállapodásból származó előnyök méltányos része a – megállapodásban részt nem vevő – végső ügyfelekhez jut;
3. a gazdasági verseny korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és
4. nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.

Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy e négy feltétel konjunktív, vagyis kizárólag együttes teljesülésük esetén van lehetőség a tilalom alóli mentesülésre. Ennek tudatában nézzük végig röviden, hogy mindez hogyan valósítható meg a gyakorlatban.

Nem vitatott, hogy kizárólagossági kikötések esetén azok célját, hatását is vizsgálni kell, így az első feltétel alátámasztásul szolgálhat például az, hogy a kizárólagossági megállapodások kétség kívül a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez járulnának hozzá, pozitív hatással lennének a gazdasági fejlődésre, vagy esetlegesen a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulását idézhetnék elő. Ez esetben ugyanis az egységre eső fajlagos költségek (economies of scale and scope) is csökkenhetnek. Még az első feltételnél maradva, a kizárólagossági megállapodás által lehetővé válna adott vállalat számára a termékdifferenciálás, vagyis az, hogy a differenciáltabb termékkínálat révén a vevői igényeket még magasabb fokban legyen képes kielégíteni, a ténylegesen igényelt termékek értékesítése által. Ennek a kritériumnak jól láthatóan eleget lehet tenni.

Továbbmenve a második pontra, elengedhetetlen feltétel, hogy a kizárólagos megállapodásból származó előnyökből ne csak a kereskedő, hanem a végfelhasználók, a végső ügyfelek is részesülhessenek. A kizárólagos megállapodás révén nagy valószínűséggel a kereskedő cég árkedvezményben részesülne, a beszállító korábbi vevőihez képest alacsonyabb áron jutna hozzá adott termékekhez – tekintettel a tételes, nagy mennyiségű megrendelésekre – amely árelőny méltányos részét a fogyasztók felé tudná kifejezésre juttatni. A piaci árverseny ezt szükségszerűen indukálná is, tehát ez a feltétel is mindenképpen teljesíthetőnek bizonyul.

A harmadik feltétel teljesüléséhez az szükséges, hogy a kívánt cél elérése kevésbé korlátozó eszközökkel ne legyen megvalósítható. E tekintetben érdemi érvek hozhatók fel amellett, hogy kizárólag egy ilyen megállapodás esetén válik gazdaságilag érdekeltté az adott kereskedő vállalat, hiszen az ebből eredő előnyök hiányában, amennyiben más fórumokon is a fogyasztók rendelkezésére állnak bizonyos termékek, nem állna érdekében nagy hangsúlyt fektetni a marketingre és értékesítésre.

Végül elérkeztünk az utolsó – negatív – feltételhez, mely ésszerűen megindokolható az által, hogy a megállapodás nem vezetne az áruk jelentős része tekintetében a verseny kizáráshoz.

Mindezek tükrében jogosan vélhetjük úgy, hogy lehetséges a mentesülési feltételek teljesítése, ám nem szabad elmennünk a szállítók és piaci részesedéseik vizsgálata, továbbá a valóban érdemi és ésszerű érvek felsorakoztatására törekvés mellett sem. Ezen kívül érdemes a kizárólagossági megállapodások tartamát 2-3 évben meghatározni, az esetlegesen felmerülő versenyjogi kockázatok elkerülése végett.

3. Mik lehetnek a megállapodás általános és egyedi tartalmi elemei?

Érdemes megfontolni egy olyan szerződéses kikötés rögzítését is, amely a szállítóknak fenntartja a jogot arra, hogy meghatározott minimum rendelési mennyiség el nem érése esetén a kizárólagosságot megszüntessék.

A fentiek ismeretében a kizárólagossági megállapodásban részletesen rendelkezni kell a megállapodás céljáról, pozitív hatásairól és a feleknél jelentkező előnyökről is. Célszerű, ha a felek általánosságban rögzítik, hogy megállapodásuk hozzájárul a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, racionálisabb lebonyolításához, továbbá más hatékonysági előnyökkel is jár, mely előnyök a beszállítók oldalán is megnyilvánulhatnak. Ennek értelmében ugyanis egy magas presztízsű márka esetén a beszállító érdeke is, hogy kizárólag a termék színvonalának megfelelő értékesítési csatornán keresztül forgalmazzák termékeit. Ezen túlmenően a megállapodásból származó előnyök méltányos része minden esetben a végső ügyfelekhez jut, akik többek között kedvezőbb áron juthatnak hozzá a kizárólagosan forgalmazott termékekhez. A gazdasági verseny korlátozása az indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg, valamint a megállapodás nem eredményezi az érintett áruk jelentős része tekintetében a verseny kizárását.

Ezek mellett pedig érdemes a megállapodásban egyedi kitételeket is rögzíteni, például oly módon, hogy adott kereskedő a kizárólagosságra tekintettel vállalja, hogy havonta egy meghatározott minimum mennyiséget alapul véve – annál nem kisebb mértékben – ad le rendelést. Ehhez szorosan kapcsolódva javasolt biztosítani annak lehetőségét, hogy e meghatározott minimum mennyiséget el nem érő megrendelés esetén a beszállító felmondhassa a kizárólagossági megállapodást. Ennek első lépcsőfokaként kiköthető egy írásbeli figyelmeztetés, melyben a szállító felhívja a kereskedő figyelmét a minimális mennyiségtől való eltérésre, majd a következő elszámolási időszakban ennek eredménytelen kiküszöbölése esetén – meghatározott felmondási idővel – jogosulttá válik felmondani a megállapodást. Végezetül pedig bizonyos marketing-hozzájárulások és meghatározhatók az egyediség jegyében, amely révén például a kereskedő bizonyos összeg erejéig, meghatározott eszközök segítségével hozzájárul a márka népszerűsítéséhez, szélesebb fogyasztói kör számára ismertté válásához.

Összességében a fent említett körülményeket érdemes figyelembe vennie egy kereskedő cégnek valamennyi – kizárólagossági kikötéseket tartalmazó – szerződéskötése során, és a jogszerűség talaján maradva megtalálni azt az egyensúlyt, amely nem elnyomóan versenykorlátozó, figyelembe veszi mind a beszállítók, mind a végső ügyfelek érdekeit, ugyanakkor a már kiépített márka imidzsének védelméhez is hozzájárul – élve a szerződési szabadság jogával.

Kereskedelmi joggal kapcsolatos kérdése van? Munkatársaink szívesen állnak rendelkezésükre!

dr. Dobos István ügyvéd / Szabó Lívia

dr. Dobos István ügyvéd
e-mail: dobos@doboslegal.eu
+3630-3088151