A kisadózó vállalkozások tételes adója talán az egyik legnépszerűbb adónem jelenleg ma Magyarországon, hiszen a vállalkozások részére rendkívül kedvező adóterhet jelent 12 M forintos bevételi határig.

Az egyszerűségére ellenére azonban néhány fontosabb szabályra mindenképpen érdemes figyelni.

A Kata. legfontosabb jellemzője, hogy a 25.000 Ft-os, 50.000 Ft-os vagy 75.000 Ft-os emelt tételes adó megfizetésével a kisadózó mentesül a Kata. tv. hatálya alatt folytatott tevékenységhez kapcsolódóan keletkezett egyéb adófizetési, bevallási kötelezettségek teljesítése alól (társasági adó, osztalékadó, szociális hozzájárulási adó, járulékok, egészségügyi hozzájárulás, stb…) és a megfizetett tételes adónak köszönhetően a főállású kisadózó (legalább 50.000 Ft tételes adó megfizetése) biztosítottnak minősül.

Értékhatárok

A kisadózó vállalkozások tételes adója esetében két fontos értékhatárról kell szót ejteni egyrészről az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti alanyi adómentesség 8 M forintos értékhatáráról, illetve 12 M forintos bevételi értékhatárról.

Az általános forgalmi adóról szóló tv. 2007. évi CXXVII. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 188. § (3) bekezdése tételesen meghatározza, hogy mely bevételeket kell figyelmen kívül hagyni a 8 M forintos bevételi határ kiszámításánál, így például nem kell figyelembe venni a tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevételt, immateriális jószágként használt vagyoni értékű jog végleges átengedése, stb…

Az összetettségére tekintettel említést kell tenni – e tekintetben – arról az esetről, hogy bele kell-e számítani a 8 M forintos értékhatárba az olyam termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékét, melynek teljesítési helye külföldön van.

Az Áfa tv. 188. § (1) bekezdése szerint „alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege…”

Az Áfa tv. 2. § a) pontja szerint „az adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtás.”

 A fentieknek megfelelően abban az esetben, ha termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítése helye külföldön található, úgy az abból származó bevételt nem kell beleszámítani az alanyi adómentesség 8 M forintos értékhatárába (a 12 M forintos bevételi értékhatárba beleszámít).

Abban az esetben, ha kisadózó vállalkozás bevétele meghaladja – az Áfa tv. 188. § (3) bekezdésére tekintettel – a 8 M forintos értékhatárt általános forgalmi adó felszámítása mindenképpen szükségessé válik.

A 12 M forintos bevételi értékhatár feletti részre 40 %-os különadót kell fizetni a bevétel után, és fontos hangsúlyozni, hogy – ettől függetlenül – a havi tételes adó összegét is meg kell fizetni minden hónap 12. napjáig (75 e, 50 e vagy 25 e Ft).

Fontos határidők

A kisadózó vállalkozás tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi XCLVII. tv.  11. § (1) bekezdése szerint a kisadózó vállalkozásnak az adóévet követő év február 25. napjáig az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon (elektronikus vagy papíralapú) nyilatkozatot kell tennie az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről.

A fenti nyilatkozatban a Kata. tv. hatálya alá tartozó adóalanyoknak adatot kell szolgáltatni annak a személynek (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) nevéről, címéről (megszerzett bevétel összegéről is), akitől a naptári évben a kisadózó vállalkozás 1 millió forintot meghaladó bevételt (Kata. tv. szerinti) szerzett.

Amire még érdemes figyelni…

Az adóhatóság az ellenőrzési eljárás keretében vélelmezi, hogy a kisadózó és az olyan adózó között, akitől a kisadózó 1 M forintot meghaladó bevételt szerzett munkaviszony jött létre.

A fenti vélelmet akkor tekinthetjük megdőltnek, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

• a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
• a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem olyan adózótól szerezte, akitől 1 M forintot meghaladó bevételt szerzett az adóévben;
• az olyan adózó, akitől a kisadózó 1 M feletti bevételt szerzett nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
• a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
• a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem olyan adózó bocsátotta a kisadózó rendelkezésére, akitől az adóévben 1 M forintot meghaladó bevételt szerzett az adóévben;
• a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;
• a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a 2. § 8. pont a) vagy g) alpont szerint nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem.

A fentiek alapján a fenti kritériumokat mindenképpen szükséges szem előtt tartani, amennyiben szeretnénk elkerülni, hogy az adóhatóság munkaviszonynak minősítse át a kisadózó vállalkozás és a vele gazdasági kapcsolatban lévő adózó között jogviszonyt.

Adójoggal, gazdasági joggal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd
e-mail: dobos@doboslegal.eu
+3630-3088151