Korábbi cikkeinkben megvizsgáltuk a szindikátusi szerződés mibenlétét és jellemző tartalmi elemeit. A startup cégek háttérszabályzatának teljes körű feltárásához azonban szükséges bemutatni azokat az angolszász eredetű gyakorlati megoldásokat és egyéb gyakori szerződéses tartalmakat, amikkel eddig nem foglalkoztunk.

1. Rendelkezés az üzletrészekről

Az üzletrész foglalja magába a tagsági jogok gyakorlásának határait oly módon, hogy mértéke a tagok törzsbetéteihez igazodik. Ezáltal a tag társaságban betöltött szerepe elsősorban vagyoni hozzájárulásától függ.

Vételi jog kikötése üzletrészre

Előfordulhat, hogy a valamelyik tag csak rövidebb időre, vagy meghatározott feltétel bekövetkezéséig szándékozik a társaságban maradni. Ebben az esetben gyakran előfordul, hogy saját üzletrészére egy másik tag javára vételi jogot (opciót) köt ki annak érdekében, hogy biztosan megkaphassa a későbbiekben üzletrésze ellenértékét. A kikötés érvénytelen, ha nem szerepel benne az opciós ár meghatározása. Mivel a vételi jog megnyílása a tulajdonosi struktúra átalakításával jár, szükséges a társasági szerződés feltételes módosítása az opcióval összhangban.
A szindikátusi szerződésben szerepelni szokott a befektető javára szóló opciós jog, mely szerint jogosulttá válik az alapítók üzletrészének bizonyos hányadának megszerzésére, amennyiben egy üzleti évben a nettó árbevétel elér egy meghatározott összeget. Ha ez bekövetkezik, az alapítók kötelesek – a befektetőtől kapott vételi ajánlat esetén – üzletrészük megfelelő részét névértékükön eladni.

Üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog

Az üzletrész a Ptk. szabályai szerint a tagok között szabadon átruházható, így hasonlóan a vételi joghoz, elővásárlási jog is kiköthető az üzletrészre valamelyik tag javára. E jog a tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított mértéke szerint, arányosan illeti meg. Elővásárlási jog alapján, ha az üzletrész tulajdonosa harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben közölni az elővásárlásra jogosulttal. Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük jön létre. Ha az üzletrészt kívülálló személyre kívánja átruházni a tulajdonos, az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendje a következő: a többi tag, a társaság vagy a társaság által kijelölt személy.

Kilépési stratégia, visszavásárlás

Ha a befektető javára visszavásárlás követeléséhez való jogot kötnek ki a szindikátusi szerződésben, meghatározott időszakban (például az alapítást követő 3. és 4. év között) kérheti a többi tagtól, vagy magától a társaságtól mindenkori részesedése megvásárlását. A visszavásárlás folyamatát egy ún. kilépési stratégiában írják le, ami tartalmazza a visszavásárlási árat, a részesedés átruházásának ütemtervét és végső határidejét. Ha a befektető részesedését a társaság szerzi meg, a visszavásárlás korlátját képezi azon Ptk-ban található előírás, miszerint a társaság saját üzletrészeinek alapjául szolgáló törzsbetétek összege nem haladhatja meg a törzstőke ötven százalékát.

2. Angolszász megoldások

Az Egyesült Államokban a társasági szerződések (a kontinentális jogrendszerekhez képest) kevésbé szabályozzák részletesen a cégek működését, ezért a háttér-megállapodásoknak nagyobb jelentősége van a belső jogviszonyok szempontjából. Ennek köszönhetően kialakultak olyan jogi konstrukciók, amik lényegesen megkönnyítik a tagok együttműködését. Magyarországon ezeknek a módszereknek az ismerete mára elengedhetetlen egy szindikátusi szerződés megírásához.

Antidilution

Ezt a konstrukciót felhígulás elleni védelemként szokták nevezni. Akkor szükséges antidilution-klauzulát kikötni, ha többkörös befektetésben állapodnak meg a felek. Lényegében az elsőkörös befektető érdekeit védi a következőképp: ha a startup cégbe új tőke bevonására kerül sor és a második körös befektető alacsonyabb áron szerez részesedést, az első körös befektető jogosulttá válik arra, hogy a cégben fennálló tőkerészesedését költségmentesen/ingyenesen növelje úgy, hogy akkora részesedéssel rendelkezzen, mint amilyennel az új befektetés előtt részesedett volna, ha az új befektetőnek ajánlott áron fektetett volna be.

Vesting

A vestinget fokozatos részesedésjuttatásnak nevezik. Ez a megoldás is a befektető érdekeit védi. A befektető abban bízik, hogy a startup cég alapítói nem hagynak fel vállalkozásukkal és beváltják a tőke megtérüléséhez fűzött reményeket. Viszont előállhatnak olyan élethelyzetek, amikor erre a nemvárt eseményre mégis sor kerül és a kockázati tőke elveszik. A vesting egy biztosítéki jellegű kikötés, mely szerint az alapítók elvesztik részesedésüket (vagy annak meghatározott részét) abban az időpontban, amikor az első befektető a startup cég rendelkezésére bocsátja vagyoni hozzájárulását, majd az idő előrehaladtával fokozatosan visszaszerzik üzletrészüket. Ezzel az alapítóknak érdekükben áll, hogy a cégben maradjanak, hiszen ha idő előtt kilépnek, véglegesen elvesztik részesedésüket.

A vesting ellenpárja a reverse-vesting, ami abban különbözik előbbitől, hogy a tőkebefektetés ellenére az alapítók megtarthatják üzletrészüket, azonban ha a szindikátusi szerződésben rögzített időtartamon belül elhagyják a startup céget, a befektető vételi jog alapján megveheti részesedésüket, vagy annak egy részét.

Drag-along jog

Az együttértékesítési kötelezettség (Drag-along jog) szintén a tőkebefektetés védelmére szolgál. Abban az esetben, ha a befektetést követően érkezik egy külső piaci szereplőtől vételi ajánlat a startup cég megvásárlására, a befektető javára kikötött drag-along jog alapján jogosult saját részesedését az ajánlattevőnek eladni, egyúttal kötelezni a startup cég alapítóit arra, hogy az ajánlat elfogadása érdekében saját üzletrészükről, vagy annak egy részéről – ingyenesen – mondjanak le.
A fenti megoldás az úgynevezett sima drag-along jog, ami nyílvánvalóan sérti az alapítók érdekeit és jelentős egyoldalú előnyt biztosít a befektetőnek. Ugyanakkor létezik a drag-along jognak egy speciális esete, mely szerint a drag-along jog gyakorlása csak abban az esetben nyílhat meg, ha az alapítók súlyos szerződésszegést követnek el. A szindikátusi szerződésben érdemes kikötni, hogy mi minősül súlyos szerződésszegésnek. Alapítók szempontjából arra kell törekedni, hogy a súlyos szerződésszegés eseteinek tételes felsorolása során ne szerepeljenek triviális esetek, mert akármelyik bekövetkezése a drag-along jog gyakorlásának ad teret.

Tag-along jog

Az együttértékesítési jog (Tag-along jog) – ellentétben a Drag-along joggal – a kisebbségi tulajdonos érdekeit védi. Abban az esetben, ha az egyik nagyobb üzletrésszel rendelkező tulajdonos részesedésére külső vételi ajánlat érkezik, a tag-along jog jogosultja kérheti, hogy az ő üzletrésze is képezze az ügylet tárgyát. Ezzel elkerülhető az a nem kívánatos szituáció, hogy a kisebbségi tulajdonos az üzletrész megszerzőjének személyében olyan emberrel vállalkozzon együtt a továbbiakban, akit nem ismer.
Például a kockázati tőkebefektető megszerzi egy induló startup cég üzletrészeinek 70%-át. A vállalkozás sikerének köszönhetően néhány évvel később úgy dönt a befektető, hogy eladja megnövekedett értékű üzletrészeit egy másik befektetőnek. Ha a startup cég alapítói nem kívánnak az új befektetővel együttműködni, kötelezhetik a befektetőt, hogy az üzletrész-átruházási szerződés az ő üzletrészükre is vonatkozzon.

3. Egyéb tartalmi elemek

Cikkeinkben a szindikátusi szerződések gyakori és kevésbé ismert tartalmi elemeit is végigvettük. Ugyanakkor a felsorolás nem teljes, hiszen a tagok egymás közötti viszonyainak szabályozása során bármiben megállapodhatnak, amit törvény nem tilt. Az utolsó fejezetben maradékelven még felsorolunk néhány elemet, amikről korább nem esett szó.

Osztalékfizetés feltételeinek rögzítése

Az osztalék a társaság tagjai számára tagsági viszonyukra tekintettel, a társaság saját tőkéjéből juttatott kifizetés. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult. A tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult. Az osztalék mértéke főszabály szerint a tagok törzsbetéteinek arányához igazodik, azonban ettől a felek eltérhetnek. A szindikátusi szerződésben az osztalék fizetése további feltételekhez köthető, például a tag által teljesített személyes szolgáltatáshoz, vagy meghatározott üzleti eredmény eléréséhez.

Választottbírósági kikötés

A szindikátusi szerződésből eredő jogviták rendezésére egyszerűbb keretek között kerülhet sor, ha a felek a kontradiktórius eljárás elbírálását választottbíróságra bízzák. A választottbírósági eljárás az állami bíróságokhoz képest gyorsabb, rugalmasabb és költséghatékonyabb. Ezen a ponton vissza kell utalnunk a társasági szerződés szindikátusi szerződéssel szembeni elsőbbségére. Ez a tétel azzal a következménnyel jár, hogy a szindikátusi szerződésben szereplő választottbírósági kikötést nem lehet kiterjesztően értelmezni, azaz a társasági szerződésben szereplő, de a szindikátusi szerződés által nem, vagy ellentétesen szabályozott igények nem érvényesíthetők választottbírósági úton.

Statup joggal, gazdasági joggal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk a rendelkezésére.

dr. Dobos István ügyvéd

dobos@doboslegal.eu

+36303088151