1. Egyesület a Ptk. szabályozása szerint

Az egyesület a tagok közös, tartós, alapszabályban meghatározott céljának folyamatos megvalósítására létesített, nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy. Egyesület nem alapítható gazdasági tevékenység céljára. Az egyesület az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult. Az egyesület vagyonát céljának megfelelően használhatja, vagyonát nem oszthatja fel tagjai között, és a tagok részére nyereséget nem juttathat. (Ptk. 3:63.§)

Tehát az egyesület gazdasági célra, gazdasági tevékenység folytatására nem alapítható, de kiegészítő jelleggel gazdálkodhat. Az egyesület által végezhető gazdasági tevékenységnek a céljával összefüggőnek kell lennie, gazdasági tevékenysége nem válhat az egyesületi tevékenység súlypontjává, az erre fordított források nem kerülhetnek túlsúlyba az egyesületi cél megvalósítására fordított egyéb forrásokhoz képest.

A Civil tv. további szabályokat említ az egyesület gazdálkodási tevékenységére. Külön nevesíti a gazdálkodó tevékenységet és a vállalkozási tevékenységet, az előbbi esetében azon tevékenységeket értjük, amelyek a civil szervezet vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményt eredményeznek. Ezzel szemben a gazdálkodási-vállalkozási tevékenység a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység. Természetesen az adomány (ajándék) elfogadása, továbbá a bevétellel járó, a létesítő okiratban meghatározott cél szerinti, valamint a közhasznú tevékenység nem értendő a gazdálkodási-vállalkozási tevékenység alatt.

Elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezet: az a szervezet, amelynek éves összes bevétele 60 százalékát eléri vagy meghaladja a gazdasági-vállalkozási tevékenységéből származó éves összes bevétele.

2. Egyesület lehetséges bevételeiről általánosságban

A civil szervezetek sajátos társadalmi-gazdasági helyzetük miatt sajátos bevételekkel is rendelkeznek. A bevételek típusai alkalmazkodnak a szervezeti forma sajátosságaihoz, valamint az adott ország gazdasági helyzetéhez, a politikai döntésekhez. A bevétel megszerzésének formája lehet: pályázat, szerződésen alapuló juttatás/kifizetés vagy önkéntes felajánlás, azaz adomány. A bevétel forrása lehet az állam, egy önkormányzat, a magánszféra, illetve bevételt hozhat a szervezet által végzett tevékenység is. A kiadások tekintetében az egyesületeknél (ahogy a civil szervezeteknél általános jelleggel elmondható) nincs különösebb sajátosság, azaz a szervezet minden, a tevékenységével összefüggő, azt megvalósító kiadást teljesíthet a saját belátása szerint. Sem a kiadások mértékére, sem célszerűségére nincs jogszabályi korlát. A kiadások célszerűségét és ésszerűségét a szervezetek legfőbb szerve (azaz a kuratórium vagy közgyűlés) ellenőrzi.

3. Költségvetés tervezése

A magyarországi civil szervezetek esetében többnyire igaz, hogy a bevételek nem, vagy csak nehezen tervezhetők: nem lehet megtervezni hány pályázatot fog nyerni a szervezet, nem lehet tervezni hányan fogják az adójukat nekünk felajánlani, és nem lehet azt sem megtervezni, hogy hány általunk megkeresett adományozó fog és mennyit adományozni.

Az általános gyakorlat szerint a költségvetés tervezése azt jelenti, hogy meglévő, kiszámítható kiadásainkhoz mennyi bevételt kell valamilyen módon elérni.

Az ésszerű gazdálkodás követelményét és költségvetés készítési kötelezettséget külön kormányrendelet is előír a szervezetek részére. „A civil szervezet szolgáltatásai fenntarthatósága biztosítása érdekében az ésszerű gazdálkodáselve szerint jár el, amely alapján az éves költségvetését úgy tervezi meg, hogy kiadásai és bevételei (adományok és felajánlások, költségvetési támogatások, gazdasági-vállalkozási tevékenységek bevétele, önkéntesek nem pénzbeli hozzájárulása, más bevételek) egyensúlyban legyenek.” (350/2011. (XII.30.) Korm. rendelet 3.§.) Hiányossága a rendeletnek, hogy a fenti feladatra határidőt, illetve az előzetes költségvetés elfogadására vonatkozó egyéb szabályokat nem ír elő, így a költségvetés készítésének módja, határideje, elfogadása a szervezet döntési hatáskörébe tartozik. Nagy létszámú, vagy küldött közgyűléssel működő egyesület esetén célszerű ezt az eljárást belső szabályzatban rögzíteni. Természetesen bármelyik egyesület szabályozhatja így eljárását, csak egy kis létszámú egyesületet értelemszerűen könnyebb mozgósítani, közgyűlést összehívni.

4. A gazdálkodás nyilvántartásának adminisztrációs kötelezettségei

A gazdálkodás nyilvántartását az általános könyvvezetési szabályok mellett a szervezetek által létrehozott szabályzatok irányítják.

A számviteli szabályok szerint elkészített beszámolót a szervezeteknek letétbe kell helyezniük.

A szabályzatok egy részének elkészítése kötelező, míg más részüket a szervezet saját átlátható és szervezett működése miatt maga alakítja ki. A szabályzatokat a gyakorlatban a legfőbb szerv fogadja el, de létesítő okirat ettől eltérően is rendelkezhet.

Kötelező:

• létesítő okiratot (alapító okirat vagy alapszabály), amelyik a szervezet életét szabályozza. Ennek vannak kötelező tartalmi elemei, amelyek nélkül a létesítő okiratot a bíróság el sem fogadja; azon túlmenően a szervezet bármilyen kérdésben szabadon dönthet a törvényesség keretein belül.
• Számviteli politikát,
• Értékelési szabályzatot,
• Leltározási szabályzatot és
• Pénzkezelési szabályzatot

készíteni.

Nem kötelező:

• szervezeti és működési szabályzat
• befektetési szabályzat (Kötelező, amennyiben a közhasznú szervezet befektetési tevékenységet végez; a legfőbb szerv fogadja el.)
• egyéb szabályzatok (pl: etikai szabályzat, fegyelmi szabályzat stb.)

Ki ellenőrzi a szabályzatok meglétét?

A szabályzatok meglétét az adóhatóság és törvényességi felügyeleti ellenőrzés során az erre jogosultak ellenőrizhetik.

Adójoggal, cégügyekkel, egyesülettel kapcsolatos kérdése van?
Szívesen állunk rendelkezésére!
dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151