Kézbesítési szabályok perben és peren kívül

Az emberi kommunikációnak a legfontosabb részét az általunk átadni kívánt információk közlése képezi. Ez szintén irányadó különböző jogviszonyok alanyainak jogilag releváns nyilatkozataira is, ugyanis egy nyilatkozathoz fűződő joghatások (pl. határidők) bekövetkezése jellemzően azok közlésétől függ.

De mit is nevezünk pontosan kézbesítésnek? A postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Postatörvény) 2. §. 20. pontja szerint a kézbesítés azon tevékenység, amely során a postai küldemény a postai szolgáltató hálózatából, illetve személyes felügyelet alól az átvételre jogosult személy részére történő átadással vagy levélszekrénybe, továbbá egyéb, a küldemény kézbesítésére alkalmas eszközbe történő elhelyezéssel kikerül.

A kézbesítések körében két csoportot érdemes elkülöníteni, a hivatalos iratokat, – ezen belül is különösen a bírósági iratokat -, valamint a hivatalosnak nem minősülő, azonban tartalmuknál fogva jogi relevanciával bíró iratokat. Sokan gondolhatnak például arra, hogyha a postai értesítés ellenére nem veszik át a hivatalos iratokat, úgy annak nem lesz következménye, ez azonban nem így van. Jelen cikkünkben az említett problémát és más, a kézbesítésekkel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdésre igyekszünk választ adni.

I. Bírósági iratok kézbesítése:

A bírósági eljárásokkal kapcsolatos kézbesítés részletes szabályait a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) tartalmazza. A bírósági iratok kézbesítésének szabályozása azért is különösen fontos, ugyanis a kézbesítés, mint közlés, a tájékoztatáson felül joghatások kiváltására is alkalmas, így ha a kézbesítés például valamely elsőfokú ítélet közléseként történik, a fellebbezési határidő megnyílását eredményezheti a joghatályos kézbesítés.

A Pp. elsősorban rögzíti, hogy a bírósági iratokat postai szolgáltató útján, a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok szerint kell a címzett részére kézbesíteni. A hivatalos iratok kézbesítésének alapvető szabályairól a Postatörvény rendelkezik, a részletszabályairól pedig a 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Postavhr.).

A Postatörvény szerint hivatalos irat az állami vagy önkormányzati szervek, valamint a jogszabályban meghatározott egyéb szervek vagy személyek által – papíralapon, elektronikus adathordozón vagy elektronikus hírközlési hálózat igénybevételével – feladott vagy ilyen módon kézbesített, olyan könyvelt postai küldemény, amelynek feladásához vagy kézbesítéséhez (illetve a kézbesítés megkísérléséhez), vagy azok időpontjához jogszabály jogkövetkezményt fűz, illetve amely jogszabályban meghatározott határidő számításának alapjául szolgál, továbbá amit jogszabály hivatalos iratnak minősít.

Fontos először is tisztázni, hogy kik azok, akik a Pp. szerint egy bírósági irat átvételére jogosultak, illetve az átvétel megtörténtének igazolása milyen formában történik. Az átvételre jogosult személynek egyrészt a címzett (aki lehet nem természetes személy is), a címzett által meghatalmazott személy, valamint a címzett törvényes képviselője minősül.

A kézbesítésekor a kézbesítési okiraton, tértivevényen, vagy az aláírást rögzítő egyéb technikai eszközön kell rögzíteni az átvevő adatait és az átvétel dátumát, ahhoz hogy a küldemény átvétele igazoltnak minősüljön. A Pp. azt is rögzíti, hogy a kézbesítés nem szabályszerű, ha az nem a címzett, hanem egyéb jogosult átvevő részére történik meg és az átvevő az ellenérdekű fél vagy perbeli képviselője.

II. A kézbesítés sikertelensége, kézbesítési fikció

A kézbesítéssel kapcsolatos gyakorlati problémák leginkább azonban annak sikertelensége esetén merülnek fel. A Pp. elsősorban rögzíti, hogy ha a bírósági iratot a címzett részére nem lehet kézbesíteni, erről az érdekelt feleket értesíteni kell. Amennyiben tehát a kézbesítendő irat olyan jelzéssel érkezik vissza, amely arról tanúskodik, hogy a kézbesítés sikertelen volt, (ilyen eset lehet, ha a címzett meghalt vagy ismeretlen címre költözött) az ellenérdekű felet erről tájékoztatni kell, hogy az eljárás folytatása érdekében szükséges eljárási cselekményeket (pl. ügygondnok kirendelése iránti kérelem előterjesztése, jogutód perbe vonása) megtehesse.

A törvény ettől az esettől elhatárolja azt, amikor a címzett megtagadja az átvételt vagy megszabott határidő alatt a postán nem vette át. Annak érdekében ugyanis, hogy a rosszhiszeműen eljáró fél a pert elhúzni ne tudja a sikeres kézbesítés megakadályozásával, a törvény bevezeti a  “kézbesítési fikció” fogalmát, ahol lényegében egy meg nem történt eseményt kell megtörténtnek tekinteni.

A Pp. 137. § (2) bekezdése alapján ugyanis a bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert a címzett az iratot nem vette át – postai szolgáltató útján történő kézbesítés esetén az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza – az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

Amennyiben tehát a fél a küldemény átvételét megtagadja, a kézbesítési fikció azonnal beáll és az iratot szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni. A Kommentár részletesen kifejti, hogy arra az esetre, ha a kézbesítési azért sikertelen, mert a címzett az iratot nem vette át, úgy milyen szabályokat kell követni. Erre az esetre a Postavhr. speciális szabályokat tartalmaz a Pp. hivatkozott szakaszával összhangban.

Amennyiben tehát az első kézbesítési kísérlet nem vezetett eredményre, a postai szolgáltató a hivatalos irat érkezéséről és a sikertelen kézbesítési kísérletről a címzett részére a Postavhr-ben részletezett adattartalommal bíró értesítőt hagy hátra, a hivatalos iratot az értesítőn megjelölt kézbesítési ponton a címzett vagy egyéb jogosult átvevő rendelkezésére tartja, és a kézbesítést a sikertelen kézbesítés napját követő ötödik munkanapon újból megkísérli.

A második kézbesítési kísérlet sikertelensége esetén a postai szolgáltató a címzett részére a meghatározott adattartalommal bíró értesítőt hagy hátra, azzal, hogy a hivatalos iratot az értesítőn megjelölt kézbesítési ponton a második kézbesítési kísérlet napját követő öt munkanapig a címzett vagy egyéb jogosult átvevő rendelkezésére tartja. Amennyiben a második kézbesítési kísérletet követő ötödik munkanapig nem veszi át a címzett az iratot, e napon kézbesítettnek kell azt tekinteni. Ez tehát a kézbesítési fikció második esete, mivel ténylegesen nem vette a küldeményt át, de az átvétel joghatásai a törvény erejénél fogva beálltak.

Fontos szabály továbbá, hogy a mivel a keresetlevél és az eljárást befejező érdemi határozat az eljárások legfontosabb aktusait képezik, így azok fikcióval való kézbesítése esetén a bíróság egyszerű postai küldemény útján köteles közölni a címzettel a kézbesítési fikció beálltának tényét.

III. Nem bírósági iratnak minősülő levelek kézbesítése:

A hivatalos iratok esetén tehát láttuk, hogy az ahhoz fűződő joghatások beállása a kézbesítési fikció útján van biztosítva, mi a helyzet azonban a „magánlevelekkel”? Bár logikus lenne, hogy ebben az esetben is hasonló mechanizmusokon keresztül legyen biztosítva a levelek kézbesítettnek minősülése, azonban általánosságban ilyen szabályozás nincs. Akár egy Csődtörvény szerinti, akár egy más, polgári jogi jogviszonyon alapuló fizetési felszólítást szeretnénk elküldeni, ezen levelek esetében a kézbesítés kérdésének esetleges sajátos szabályait külön, ágazati törvények szabályozzák.

A Ptk. a 6:5. § (2) bekezdésében általánosságban megfogalmazza, hogy a távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy például egy bizonyos határidőt, – mely alapulhat szerződésen vagy jogszabályon – megtartsunk, nem elég időben feladni a levelünket, de a címzettnek azt meg is kell kapnia a határidőn belül.

A Ptk. a kézbesítés vonatkozásában kisegítő szabállyal szolgál a cégekkel (gazdasági társaságok) kapcsolatos jognyilatkozatok esetén. A 3:91. § (1) bekezdése rögzíti először is, hogy a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatot írásban lehet megtenni. A (4) bekezdés pedig rögzíti, hogy ha az írásbeli jognyilatkozatot postán küldik el, azt az ellenkező bizonyításáig a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetén a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni.

A cégjog területén szintén fontosak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtörvény) kézbesítésre vonatkozó rendelkezései. A Csődtörvény szerint ugyanis egy adóssal szemben előterjesztett felszámolás iránti kérelemnek akkor van helye, ha a bíróság megállapítja az adós fizetésképtelenségét. A fizetésképtelenség megállapításának egyik esete pedig a 27. § (2) bek. a) pontja szerint, ha az adós a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. Az említett fizetési felszólítás kézbesítésére vonatkozóan ahogyan említettük speciális rendelkezéseket fogalmaz meg a Csődtörvény.

Rögzíti ugyanis, a 27. § (3) bekezdésben, hogy a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben a fizetési felszólításban meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, összegét és a teljesítési határidőt, továbbá meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését. Ha a fizetési felszólítást a hitelező postán kívánja eljuttatni az adósnak, azt tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldeményként kell elküldenie. A küldeményt a feladástól számított tizenötödik munkanapon akkor is a címzett által kézhezvettnek kell tekinteni, ha

a) a postai kézbesítési szabályok szerint a kézbesítés akadályozott,

b) a küldemény átvételét a címzett megtagadta, vagy

c) a postai szolgáltató által rendelkezésére tartott küldeményért a címzett nem jelentkezett.

A hivatkozott szakasz értelmében tehát a hitelező tértivevényes postai szolgáltatással köteles feladni fizetési felszólítását az adós részére, máskülönben az csődjogi szempontból nem minősül joghatályos nyilatkozatnak. Emellett pedig fontos, hogy a fizetési felszólítást a feladásától számított tizenötödik munkanapon akkor is a címzett által kézhez vettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés akadályozott, a küldemény átvételét a címzett megtagadta, vagy a küldeményért a címzett nem jelentkezett. Az említett szabályok a Pp. rögzítettekhez hasonlóan azt szolgálják, hogy az adós rosszhiszeműen ne tudja megakadályozni a követelés érvényesítését a sikeres kézbesítés megakadályozásával.

Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az említett kézbesítési szabályok kifejezetten csak a hitelezői fizetési felszólításra vonatkoznak. Ezt azért lényeges kiemelni, ugyanis a Csődtörvény szerinti fizetési felszólítás csak abban az esetben vonja maga után a csődjogi következményeket, ha a felszólítást megelőzően az adós a követelést nem vitatta.

A Csődtörvény 27. § (2c) bekezdése kimondja ugyanis, hogy a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben akkor lehet az adós vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét. Az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás adós általi megfizetése nem minősül tartozáselismerésnek, és a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.

Ezen vitatásnak azonban nincsenek szigorú formai, illetve kézbesítési szabályai. A BH2015. 310. számú elvi bírósági döntés értelmében például amennyiben a hitelező követelésének a vitatása elektronikus úton egyszerű e-mail formájában történik, s az kétséget kizáróan megérkezett a hitelezőhöz, továbbá az eljárásból kitűnik az is, hogy a felek között az elektronikus út volt a bevett kapcsolattartási formák egyike, akkor az állapítható meg, hogy a felek közötti kommunikáció zárt láncolatot alkot, s ezért az adós a közölt vitatásra, mint írásban történő vitatásra eredménnyel hivatkozhat. Amint az látható, a Csődtörvény speciális kézbesítési szabályokat ahhoz, hogy csődjogi értelemben joghatályosnak minősüljön a nyilatkozat, kifejezetten csak a fizetési felszólításra vonatkozóan követel meg.

dr. Dobos István ügyvéd / dr. Schwartz Dániel

Polgári perrel vagy peren kívüli üggyel kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére! dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151