A garancia intézményét a köznapi szóhasználat a jótállás intézményével azonosítja. A jótállás azonban nem tévesztendő össze a garanciaszerződéssel, hiszen az előbbi a szerződésszegés, nevezetesen a hibás teljesítés egyik jogkövetkezménye. Ezzel szemben a garanciaszerződés – mint látni fogjuk – egy személyi biztosíték, ami arra szolgál, hogy egy másik kötelem adósának a tartozását biztosítsa.

1. A garanciaszerződés

A Ptk. szerint a garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni.[1] A garanciaszerződést és a garantőr egyoldalú nyilatkozatát írásba kell foglalni, ennek hiányában ezek érvénytelennek minősülnek.

A garanciaszerződés alapján létrejött jogviszony alanya a garantőr, aki a garanciát kibocsátja, illetve fizetést teljesít, valamint a jogosult, aki részére a garantőr a garancia lehívása esetén teljesít. A garanciavállalás – hasonlóan a kezességhez – a személyi biztosítékok körébe tartozik. A garantőr a maga személyében, egész vagyonával – bár jellemzően a garanciavállaló nyilatkozatban megjelölt összeghatárig – felel más kötelezettsége teljesítésének elmulasztásáért.

A garanciaszerződés a garantőr és jogosult között fennálló jogviszonyon kívül feltételez másik két jogviszonyt is. Tulajdonképpen a garancia kibocsátására azért került sor, mert a kötelezett a jogosulttal kötött szerződésében vállalta, hogy a tartozása teljesítését garanciával biztosítja. Ennek alapján a kötelezett és a garantőr szerződést kötnek, amelyben a garantőr vállalja, hogy a jogosult számára meghatározott feltételek szerint fizetést fog teljesíteni, amennyiben az a garanciát lehívja. Ezzel a kötelezett és a garantőr között egy hiteljogviszony jön létre. A hitelszerződés alapján a hitelező (garantőr) hitelkeret rendelkezésre tartására, valamint a garancia kibocsátására, az adós pedig meghatározott díj fizetésére vállalkozik.

A Régi Ptk. szabályai szerint csak a bank volt jogosult garanciaszerződést kötni, az Új. Ptk. azonban feloldotta ezt a szabályt és kitágította a garanciavállalásra jogosultak körét. Fontos megjegyezni azonban, hogy a Ptk., illetve egyéb jogszabályunk, a Hpt.[2] is meghatároz bizonyos korlátokat a garanciát vállalni kívánók számára. Az utóbbi szerint ugyanis az üzletszerűen végzett garanciavállalás olyan pénzügyi szolgáltatásnak minősül, ami – ha törvény másként nem rendelkezik – kizárólag az MNB engedélyével végezhető.  Maga a Ptk. is szűkíti a garanciavállalásra jogosultak körét azzal, hogy fogyasztók számára ezt a lehetőséget kizárja. A Ptk. azzal védi a fogyasztókat a garanciavállalás kockázatos intézményétől, hogy kimondja: a fogyasztó által tett garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes.[3] Így a fogyasztó biztosabb helyzetbe kerül, hiszen például a kezesség intézményéből fakadóan nem csak az őt saját személyében megillető, hanem a kötelezett kifogásait is érvényesítheti a jogosulttal szemben. A lehetséges garantőrök körének korlátozása azért szükséges, mert a garanciaszerződéssel a garantőr a járulékosság hiánya miatt igen kockázatos tevékenységet vállal.

A Ptk. a lehívást személyhez kötött jogosultságnak tekinti, azzal, hogy kimondja, hogy a jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása nélkül, de jogosult azt a személyt megjelölni, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles.[4] E szabály szerint a lehívás jogát – a garantőr engedélye nélkül – nem lehet másra átruházni. Ha a követelést engedményezte is a jogosult, a lehívás jogával továbbra is csak a jogosult élhet. Azonban, ha a jogosult már felszólította a garantőrt, hogy teljesítsen, ezt a lehívott követelést az engedményes már érvényesítheti. Bár élők között a lehívás jogát nem lehet átruházni, törvényes jogutódlás esetén a garancia lehívásának joga átszáll a törvényes jogutódra, akkor is, ha erről a garanciaszerződést nem rendlekezett.

Garanciaszerződéssel kapcsolatos kérdése van? dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151

A garancia lényeges sajátossága az önállóság. Ez az önállóság két szinten jelenik meg. Megjelenik az önálló jelleg egyrészt abban, hogy garantőr kötelezettsége nem függ a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségétől vagy az alapkötelem érvényességétől. A garantőr kötelezettsége kizárólag a garanciaszerződéstől függ, csupán az abban meghatározottak szerint terheli helytállási kötelezettség a garantőrt. Így a kötelezett nemteljesítése esetén a garantőr nem a kötelezett, hanem a saját kötelezettségét kell, hogy teljesítse. A járulékosság hiánya megjelenik másrészt a kifogások korlátozása tekintetében is. A Ptk. kimondja, hogy a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. E szabály alapján tehát a garantőr csak azokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyek őt a jogosulttal szemben, a vele fennálló jogviszonyból eredően megilletnek. A kifogáshoz hasonlóan, a kötelezett követeléseinek beszámítására sincs lehetősége a garantőrnek.

A garantőrnek abban az esetben, ha a jogosult felszólítja a fizetésre (más néven lehívja a garanciát), teljesítenie kell a fizetési kötelezettségét. Erre azonban csak akkor köteles, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre. Ha ezeket a formális követelményeket a jogosult nem tartja be, akkor a garantőr jogosult megtagadni a teljesítést. Például, ha a garanciavállaló nyilatkozat feltételként szabta a jogosultnak, hogy fizetési felszólításkor bizonyos iratokat, okmányokat mutasson be a garantőrnek, e követelmény be nem tartása már önmagában lehetőséget biztosít a garantőrnek arra, hogy megtagadja a teljesítést.

A garantőr köteles tájékoztatni a kötelezett a fizetési felszólítás kézhezvételéről. E tájékoztatás azért fontos, mert a kötelezett esetleg értesíteni tudja a garantőrt arról, hogy a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen gyakorolja a lehívás jogát. Ebben az esetben ugyanis a garantőr szintén nem köteles teljesíteni.

Amennyiben a jogosult felszólítja a garantőrt a teljesítésre, a garantőrnek két lehetősége van: vagy teljesít késedelem nélkül a jogosultnak és erről a kötelezettet értesíti, vagy szintén késedelem nélkül megtagadja a teljesítést, és a teljesítés megtagadásáról – annak indokát megjelölve – mind a kötelezettet, mint a jogosultat értesíti. A teljesítés megtagadására a garantőrnek csak nagyon szűk körben van lehetősége. Megtagadhatja a teljesítést a garantőr akkor, ahogy azt az előbbiekben is kifejtettem, ha a garancia lehívásakor az előre meghatározott követelményeket a jogosult nem tartotta be maradéktalanul vagy akár akkor is, ha nem írásban szólítja fel a garantőrt a teljesítésre. A teljesítés megtagadásának másik lehetősége akkor áll fenn, ha a jogosult a lehívás jogát nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen gyakorolja.

Bár főszabály szerint az alapjogviszonyra hivatkozva a garantőr nem tagadhatja meg a teljesítést, a csalárd és rosszhiszemű fizetési felszólításnak nem kell eleget tennie a garantőrnek sem. A csalárd, rosszhiszemű lehívásnak ugyanakkor a garantőr számára nyilvánvalónak kell lennie, akár a kötelezett tájékoztatása, akár más forrásból származó egyértelmű és minden kétséget kizáró bizonyítékok alapján.[5] Fontos megjegyezni, hogy a nyilvánvalóan visszaélésszereű vagy rosszhiszemű fizetési felszólításra utólag is lehet reagálni, vagyis a már teljesített összeget is vissza lehet követelni. A nyilvánvalóan visszaélésszerű és rosszhiszemű lehívásra a Ptk. négy példát hoz, e felsorolás azonban nem taxatív. A Ptk. szerint a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen, ha:

• A garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított. Hamisított okmányon érteni kell mind a hamis, mind a hamisított okmányokat is
• A kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg. Annak, hogy a garancia lehívása nem illeti meg a jogosultat, nyilvánvalónak, egyértelműnek kell lennie.
• A jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt. Ezzel a jogosult a garanciát a lényegi jellemvonásától fosztja meg, attól, hogy ez egy másodlagos jellegű kötelezettség, a kötelezett nemteljesítése esetére áll fenn.
• Bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.

A garanciaszerződést határozott, illetve határozatlan időre is meg lehet kötni. A Ptk. a határozatlan idejű garanciaszerződés esetére tartalmaz egy kikötést a felmondási időre vonatkozóan. Eszerint a garantőr a határozatlan időre vállalt garanciát három év elteltét követően legalább három hónapos felmondási idővel megszüntetheti.[6] Fontos, hogy a felmondás csak a felmondási idő elteltével hatályosul, vagyis a felmondási idő alatt szabályszerűen előterjesztett fizetési felszólításnak még eleget kell tennie a garantőrnek.

2. A garanciaszerződés tipikus felhasználási esetei

A Ptk. a kezességgel ellentétben nem határozza meg, hogy mire vonatkozólag vállalható garancia, így a garanciaszerződések nagyon sok félék lehetnek. Alábbiakban a garancia tipikus felhasználási eseteit mutatjuk be röviden.

Fizetési garancia: fizetési garancia esetén a garantőr arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben az alapjogviszony kötelezettje nem teljesíti határidőben a fizetési kötelezettségét, akkor a garantőr fizet majd a kedvezményezettnek.

Teljesítési garancia:  abban az esetben hívható le, ha a kötelezett a szerződésben meghatározott határidőn belül nem teljesít. Például nem szállítja le a meghatározott árut, nem teljesíti a kivitelezési szerződésben vállalt kötelezettséget vagy nem szerződésszerűen teljesít. Ebben az esetben a garantőr a kedvezményezett fizetési felszólítása esetén a garanciaszerződésben meghatározott összeget köteles megfizetni.

Jóteljesítési garancia: ez a garanciatípus a szavatossági igényeket biztosítja. Amennyiben a vállalkozó hibásan teljesít, és a szavatossági vagy jótállási kötelezettégének nem tesz eleget, így egyáltalán nem vagy nem megfelelően javítja ki a hibákat, akkor a tóteljesítési garancia biztosítja majd a hibák kijavításához szükséges összeget.

Kötbérfizetési garancia: Ha a szerződés teljesítését kötbér biztosítja, akkor a kötbérfizetésre vonatkozóan garancia vállalható.

Előleg-visszafizetési garancia: bizonyos jogviszonyokra jellemző az, hogy az egyik fél elől jár  a teljesítéssel. A vállalkozási szerződés esetén gyakran előfordul, hogy a vállalkozó díj egy részét előre kifizeti a megrendelő. Ebben az esetben a garancia a megelőlegezett vállalkozó díj visszafizetését biztosítja.

Ajánlati garancia: Gyakori garanciatípus az ajánlati garancia, melyet beszerzések esetén alkalmaznak. E garancia azt biztosítja, hogy az ajánlattevő az eredmény kihirdetése előtt nem vonja vissza az ajánlatát, illetve hogy a nyertes kihirdetését követően az a szerződést megköti a nyertessel. Ennek elmaradása esetén a nyertes jogosult lesz a garancia lehívására.

dr. Dobos István ügyvéd / Rakonczai Kitti

Garanciaszerződéssel vagy más típusú szerződéssel kapcsolatos kapcsolatos kérdése van? 

Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151

 

Hivatkozások:

[1] Ptk.: 6:431. § (1) bekezdés

[2] a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény

[3] Ptk.: 6:438. §

[4] Ptk.: 6:433. §

[5] BH 2009. 251.

[6] Ptk.: 6:437. §