Manapság egyre gyakoribb, hogy egy gazdasági társaság tevékenysége során szellemi alkotásokat hoz létre, vagy szerez, amelyeket a társaság egy új vállalkozás létrehozásával akar hasznosítani. Cikkünkben ennek a kérdésnek a legfontosabb aspektusait vizsgáljuk.

Egy társaságban tehát a tevékenysége során sokféle tudás, tapasztalat, illetve alkotás gyűlhet össze, amelyek gazdasági értékkel bírnak és amelyek a szellemi alkotások jogának különféle részterületei által védelmet élveznek. A szellemi alkotások joga azon szabályokat foglalja magában, amelyek az immateriális, azaz nem kézzel fogható, de egyértelműen beazonosítható szellemi javak védelmét látják el.

Alapvetően a jogtudomány két nagy részterületét határozza meg a szellemi alkotások jogának, a szerzői jogot, valamint az iparjogvédelemi jogot. Ez a gyakorlatban kiegészül egy további, speciálisabb részterülettel, melyet a jogtudomány szigorú értelemben nem szellemi alkotásként kezel, azonban egyértelműen értéket képviselő, szellemi termékről van szó, amely nem más, mint a know-how.

1. Milyen szellemi alkotások gyűlhetnek egy cégben?

A szellemi alkotások jogának két főt területe tehát a

– a szerzői jog, ami jellemzően az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokra vonatkozik,

valamint

– az iparjogvédelemi jog, amely a műszaki jellegű szellemi alkotások (pl. találmány) valamint az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló megjelölések (pl. védjegy) jogi védelmét biztosítja.

A szellemi alkotásokhoz közel áll

– az üzleti titoknak minősülő know-how, mely jellegéből fakadóan inkább szellemi terméknek tekinthető, így nem a hagyományos értelemben vett szellemi alkotásokat védő jogszabályok körében kerül szabályozásra.

1.1 Szerzői jog által védett művek:

A szerzői jogi védelem tárgyát tehát az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások képezik [Szjt. 1. §]. A szerzői jogi védelem legfontosabb jellemzője és sajátossága, hogy a művek létrejöttüktől kezdve ex lege, tehát a törvény erejénél fogva automatikusan védelemben részesülnek [Szjt. 9. §]. Ezzel szemben a később tárgyalandó iparjogvédelmi alkotásokat külön jogi aktussal oltalom alá kell helyezni – vagy is be kell őket jelenteni – annak érdekében, hogy védelemben részesüljenek.

A szerzői jogi művek törvényi erejénél fogva történő, automatikus védelme a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs szükség az ilyen művek külön „levédetésére”. Egy esetleges szerzői jogi jogvitában azonban rendkívül fontos, hogy a szerző megfelelően bizonyítani tudja a mű létrehozását és annak idejét. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ennek érdekében biztosítja a művek önkéntes műnyilvántartásba vételét. A szerzői jogi műveket tehát attól függetlenül, hogy a létrehozásuktól, megalkotásuktól megilleti a védelem, javasolt az önkéntes műnyilvántartásba bejelenteni, ezzel megelőzve a későbbi bizonyítási nehézségeket.

A szerzői jogi védelem alapvető jellegének felvázolása után fontos áttekinteni, hogy egyáltalán melyek azok a szerzői jogi védelmet élvező alkotások, amelyek a leginkább relevánsak egy gazdasági társaság működési körében. Itt első sorban az IT világa említhető meg, ugyanis a szoftverek, illetve az adatbázisok a szerzői jog védelmét élvezik. Egy cég működésében fontos szerepet tölt be az arculat is, így például az ennek keretében létrehozott grafikai, fotóművészeti alkotások szintén a szerzői jogi védelem körébe esnek.

A szerzői jogi védelem lényege, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére [Szjt. 16. §].

1.2 Iparjogvédelem által védett alkotások:

Az iparjogvédelem a műszaki jellegű, valamint az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló szellemi alkotások védelmét szolgálja. Ide tartoznak a találmányok, a használati minták, a dizájnok (formatervezési minták), és a különböző árujelzők, úgymint a védjegyek és a földrajzi árujelzők.

Az iparjogvédelmi alkotásokat az különbözteti meg fundamentálisan az előzőekben tárgyalt szerzői jogi alkotásoktól, hogy a jogi védelme nem pusztán a keletkezésükkel, automatikusan jön létre, hanem akkor, ha a megfelelő oltalmi formában az alkotást nyilvántartásba veszik. Az alkotás jellegétől függően különböző oltalmi formák léteznek, amelyek létrejöttét különböző jogszabályok szabályozzák. A találmányok oltalmát például a szabadalom, míg védjegyek oltalmát a védjegy-nyilvántartásba való bejegyzés keletkezteti. Jelen cikk keretei között egy átlagos gazdasági társaság működése során a leggyakrabban megjelenő két oltalmi formát tekintjük át, a védjegyoltalmat, valamint a formatervezési mintaoltalmat.

A védjegy szabályozását a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Védjegy tv.) látja el. Védjegynek minősülhet és így védjegyoltalomban részesülhet lényegében minden ábrázolható, pontosan meghatározható megjelölés, amely az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, mások áruitól, illetve szolgáltatásaitól való megkülönböztetésére szolgál. Ilyenek lehet például: szó, betű, szám, szóösszetétel (beleértve a személyneveket és a jelmondatokat); ábra (logó), sík- vagy térbeli alakzat; pozíciót ábrázoló megjelölés; mintázat; szín, színösszetétel; hang; mozgást ábrázoló megjelölés; multimédia (mozgást és hangot is tartalmazó) megjelölés; hologram; illetve ezek összetétele [Védjegy tv. 1. §]. A védjegyoltalom lényege szintén abban rejlik, hogy a védjegy jogosultjának kizárólagos joga van arra, hogy a védjegyét használja, illetőleg a védjegy használatára másnak díjfizetés ellenében engedélyt adjon [Védjegy tv. 12. §, 23. §.].

Egy „formaterv”, idegen szóval „design” szintén jogi védelemben részesülhet, amely jogi védelem jellegét a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Ftv.) szabályozza. Ennek megfelelően védelemben részesül minden új és egyéni jellegű formatervezési minta, amely minta egy termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei – eredményeznek [Ftv. 1. §]. Ebből látható, hogy a formatervezésiminta-oltalom lényegében a találmány-központú szabadalom, valamint a művészeti-központú szerzői jog egyfajta hibridje. Az oltalom létrejöttéhez a védjegyhez hasonlóan a formatervezési minták esetében is hatósági döntés szükséges, vagy is azt be kell jelenteni. A mintaoltalom lényege szintén abban rejlik, hogy a mintaoltalom jogosultjának a mintaoltalom alapján kizárólagos joga van a minta hasznosítására [Ftv. 16. §].

1.3 Know-How:

A szellemi alkotásokhoz szorosan kapcsolódik a know-how, amely jogi jellegét tekintve összetett, hiszen a nemzeti és nemzetközi jogirodalom egy része az üzleti titok körében tárgyalja, más része pedig a szellemi alkotások körében.

Az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Ütv) meghatározása alapján a know-how (védett ismeret) üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása [Ütv. 1. § (2)]. Ennek megfelelően a törvény a know-how-t üzleti titokként kezeli, mégpedig olyan üzleti titokként amelynek fogalmi eleme – egyebek mellett -, hogy az azonosításra alkalmas módon rögzített legyen.

A törvényi szabályozásban tehát tükröződik a magyar szakirodalom nagyobb részének azon álláspontja, miszerint a know-how nem szellemi alkotásként, hanem üzleti titokként kezelendő. Ezt a Szegedi Ítélőtábla a BDT 2010/2338.26 sz. döntésben is kimondta, miszerint a know-how az üzleti titok speciális fajtája.

Az Ütv. alapján tehát a know-how 3 lényeges jellemzőjét érdemes kiemelni:

– Azonosíthatóság. A know-hownak azonosíthatónak kell lennie, hogy bizonyítható legyen, a know-how egyáltalán hogyan és milyen tartalommal létezett.

– Gazdasági tevékenységhez kapcsolódás. Gazdasági, üzleti tevékenységhez kell kapcsolódnia, ahol nincs jelentősége, hogy a know-how tárgyát képező ismeretnek egyébként milyen tartalma van.

– Titkosság. A know-how értékét kifejezetten a bizalmas, titkos, nem könnyen hozzáférhető jellege adja.

A know-how lényege, hogy forgalomképes, vagy is vagyoni forgalom tárgya lehet, hiszen az üzleti titokként történő minősítéséből következően fogalmi eleme, hogy vagyoni értéke van. Ennek megfelelően a know-how tulajdonosának/jogosultjának joga van a know-how hasznosítására, mással történő közlésére és nyilvánosságra hozatalára (felfedésére), továbbá a know-how egészben vagy részben átruházható, illetve a hasznosítására másnak engedély adható (licencelhető) [Ütv. 3-4. §].

2. A szellemi alkotások, továbbá a know-how transzfere

Ahogyan azt cikkünk bevezetőjében rögzítettük, egyre gyakoribb, hogy egy gazdasági társaság a tevékenysége során keletkezett, vagy megszerzett szellemi alkotást egy új vállalkozás létrehozásával akarja azt hasznosítani. A cél ebben az esetben tehát az, hogy az új vállalkozás jogosulttá váljon a szellemi alkotások felhasználására és az ezzel járó gazdasági előnyök kiaknázására.

Az első kérdés, ami ilyenkor rendre felmerül, hogy a szellemi alkotáshoz kapcsolódó jogok hogyan és milyen terjedelemben „kerülnek át” az új cégbe. Először is fontos tisztázni, hogy az „eredeti” társaság csupán a szellemi alkotásokra vonatkozó felhasználási/hasznosítási jogokat kívánja biztosítani az új cég javára (licenc), vagy a szellemi tulajdon „teljes átadása” a cél, vagy is a tulajdonosi minőséget keletkeztető jogátruházás.

Természetesen csupán a felhasználási/hasznosítási jogok biztosításának (licenc) is meg vannak az előnyei. Ebben az esetben csak a szellemi alkotáshoz fűződő jogok egy része kerül átadásra, a tulajdonjog azonban az „eredeti” társaságnál marad. Ebben az esetben nagyobb biztonságot élvez a szellemi alkotás, ugyanis az új cég csődje, vagy felszámolása esetén a szellemi alkotás tulajdonjogával továbbra is az „eredeti” társaság rendelkezik. Előny továbbá, hogy az új cég a felhasználásért/hasznosításért jogdíjat fizethet az „eredeti” társaság részére, vagy is utóbbi részesülhet a megtermelt bevételekből, ráadásul kedvezőbb adózási szabályok mellett, mintha osztalékként kapná az összeget.

Az esetek többségében azonban még is jellemzőbb – különösen befektetői elvárás miatt -, hogy a cél az, hogy az új cég megszerezze a szellemi alkotások tulajdonjogát. Ezzel összefüggésben a leggyakrabban alkalmazott két megoldást tekintjük át, a tulajdonátruházási szerződést, valamint az apportot.

2.1 Tulajdonátruházás:

2.1.1. Szerzői jog által védett művek:

Ahhoz, hogy egy cég egy másik cégre át tudja ruházni a szerzői vagyoni jogait értelemszerűen maga is rendelkeznie kell ezen szerzői vagyoni jogok tulajdonával. A szerzői jogok átruházási lehetőségeinek vizsgálatához először fontos, hogy megértsük a szerzői jogi védelem alapvető struktúráját, ugyanis a szerzői jogi védelem individualista, szerzőközpontú megközelítése miatt speciális szabályok jellemzik.

A szerzői jog alapvetően két részből épül fel, személyhez fűződő jogokból, illetve vagyoni jogokból.

A személyhez fűződő jogok közé tartozik a mű nyilvánosságra hozatalának joga, a szerző nevének feltüntetéséhez való joga, valamint a mű egységének (integritásának) a védelme. Ezek kifejezetten a szerző személyéhez kapcsolódnak, amiből az következik, hogy a szerző e jogait nem ruházhatja át, e jogok másként sem szállhatnak át, és a szerző nem is mondhat le róluk. Ezért hívjük ezen jogokat a szerző elidegeníthetetlen jogainak [Szjt. 9. § (2), 10.-15/A. §].

A gazdasági hasznosítás szempontjából azonban jóval lényegesebbek a szerző vagyoni jogai. A szerzői vagyoni jogok lényege, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van a művét felhasználni, és csak ő engedélyezheti a felhasználást másnak is. A felhasználásra engedély csak felhasználási szerződéssel szerezhető, aminek keretében a felhasználó a felhasználásért díjat köteles fizetni [Szjt. 16. §, 42. §]. Ezt a felhasználási engedélyt hívjuk „licenc”-nek.

Ez azért fontos, mert ahogy látható, főszabály szerint a személyhez fűződő jogok mellett a vagyoni jogok sem ruházhatóak át a szerző által, vagy is azok tulajdonjoga nem szerezhető meg, csupán a felhasználásra vonatkozó engedély adható azzal, hogy az alkotás tulajdonjoga a szerzőnél marad [Szjt. 9. § (3)]. Ez alól azonban vannak kivételek. Az Szjt. 9. § (6) bekezdése rögzíti, hogy a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel a szerzői vagyoni jogok átruházhatók.

Ilyen kivételnek minősülnek az IT világhoz kapcsolódó szerzői jogi művek, mint a szoftver, valamint az adatbázis. Ezek szerzői vagyoni jogai átruházhatóak [Szjt. 58. § (3), 61. § (2)]. Szintén átruházhatóak a a reklámozás céljára megrendelt műre vonatkozó vagyoni jogok. [Szjt. 62. § (1)]. ¹

Amennyiben a fenti körbe nem eső szerzői műről van szó (pl. egy grafikai alkotás), annak a vagyoni jogai főszabály szerint nem ruházhatóak át. Fontos azonban, hogy amennyiben a szerző a – példánknál maradva – a grafikai alkotást a munkaviszonyból folyó kötelességeként hozza létre a munkáltatója számára, akkor az így létrejött szellemi alkotás feletti szerzői vagyoni jogok a munkáltatót illetik meg [Szjt. 30. §]. Ennek megfelelően, ha például az „eredeti” társaság munkavállalója a munkaviszonyból folyó kötelességeként hoz létre egy szerzői jogi védelem alá eső művet, akkor a mű feletti szerzői vagyoni jogok tulajdonosa a munkáltató, vagy is az „eredeti” társaság lesz, annak ellenére, hogy egyébként az érintett mű vagyoni jogai nem ruházhatóak át főszabály szerint, csak licencelhetők (engedély adható a felhasználásukra). Ebben az esetben tehát olyan művek vagyoni jogai esetében is tulajdonossá válhat az „eredeti” társaság, melyek egyébként nem minősülnek átruházhatónak, azonban éppen ezért ezen műveknek az új cég részére történő átruházására már nincs lehetőség, azok csupán lincencelhetők. Értelemszerűen ugyanez igaz akkor, ha az „eredeti” társaság a művek feletti jogok tekintetében a mű felhasználására maga is csak licenciaszerződés (felhasználási engedély) útján szerezett jogot, úgy e jogok „továbbadására” szintén csak allicencia útján van lehetősége.

2.1.2 Iparjogvédelem által védett alkotások:

Az iparjogvédelem által védett alkotások tekintetében a szerzői jogi művekhez képest már sokkal kevesebb korláttal állunk szembe, hiszen ezekre nem jellemző az individualista, szerző-központú szemlélet, ellenben fontosabb a gazdasági kiaknázhatóságuk és ebből kifolyó forgalomképességük.

A Védjegy tv. 19. § (1) bekezdése értelmében a védjegyhez kapcsolódó és a védjegybejelentésből, illetve a védjegyoltalomból eredő jogok forgalomképes vagyoni értékű jogot képeznek. A forgalomképességükből az következik, hogy ezek a jogok szabadon átruházhatóak.

Az Ftv. 21. § (1) bekezdése hasonlóan rögzíti, hogy a formatervezési mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredő jogok – a szerző személyhez fűződő jogai kivételével – átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők.

Ennek megfelelően amennyiben az „eredeti” társaság rendelkezik a védjegy, formatervezési-mintaoltalom tulajdonával, úgy azokat egy jogátruházási szerződés keretében szabadon átruházhatja az új cég részére, aki innentől kezdve szintén szabadon, tulajdonosként rendelkezhet a megszerzett jogokkal.

2.1.3. Know-How:

A know-how-ra szintén igaz, hogy vagyoni értéket képvisel és forgalomképes. Az Ütv. 4. §-a ehhez fűződően kifejezetten rögzíti, hogy a jogosultja az üzleti titokhoz (know-how-hoz) fűződő jogot egészben vagy részben átruházhatja.

Itt is igaz tehát, hogy amennyiben az „eredeti” társaság rendelkezik a know-how tulajdonával, úgy azokat egy jogátruházási szerződés keretében szabadon átruházhatja az új cég részére, aki innentől kezdve szintén szabadon, tulajdonosként rendelkezhet a megszerzett know-how-al.

2.2. Apport:

A szellemi alkotások tulajdonjogának megszerzésének a másik gyakori eszköze az apport.

Egy gazdasági társaság megalapításának legalapvetőbb része, hogy a társaság tagjai vagyoni hozzájárulásokat teljesítenek a társaság felé, ezzel gyakorlatilag összeadva a társaság alapításához és működéséhez szükséges vagyont. A vagyoni hozzájárulás lehet pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás, ez utóbbit hívjuk apportnak. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései szerint nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként dolog tulajdonjoga, illetve vagyoni értékű jog ruházható át a társaságra [Ptk. 3:10. §].

Ezek alapján nem pénzbeli hozzájárulásként (apportként) bevihető szerzői vagyoni jog, védjegy, formatervezési-minta, illetve know-how is. Az apporttal tehát a vagyoni értékű jog átruházása valósul meg, amelynek alapján a jogszerző fél, vagy is az új cég tényleges rendelkezési pozícióba kerül, megszerzi a szellemi alkotás „tulajdonjogát”.

Amire érdemes odafigyelni, hogy az apporthoz szakszerű szellemi tulajdon értékelésre van szükség, mivel az ügyletnek adó- és egyéb jogi vonzata van, ennek az értékelésnek pedig szigorú szakmai követelményeknek kell megfelelnie.

Bár jelen esetben az apportot, mint tulajdonátruházási opciót vizsgáltuk, azonban meg kell jegyezni, hogy nem csupán a szellemi alkotások tulajdonjoga apportálható egy új cégbe, hanem a felhasználás/hasznosítás joga is, vagy is licencia is képezheti apport tárgyát, ugyanis a felhasználási engedély is vagyoni értékkel bíró, forgalomképes jog.

A know-how apportálás során külön fontos megjegyezni, hogy fontos szem előtt tartani a titokvédelmet, ugyanis az apportálási folyamatba0 olyan külső harmadik személyek kerülnek bevonásra (pl. értékbecslők, könyvelők), akik nem részei szűk értelemben az érintett társaságoknak, így a titoktartási kötelezettségüket érdemes külön megállapodásban rögzíteni.

3. A szellemi alkotások „kiszervezésének” előnyei:

Ahogyan azt korábban rögzítettük, mind a szerzői vagyoni jogok, mind az iparjogvédelmi jogok, mind a know-howhoz kapcsolódó jogosultságok forgalomképes vagyoni értékű jogok, vagy is azok felhasználására/használatára engedély adható egyéb harmadik személy részére. A jogban, illetve a köznyelvben ezt az engedélyt hívjuk licencnek, az engedélyt biztosító szerződést pedig licenciaszerződésnek. A licencbe adó az a vállalat, amely licencszerződés útján hozzáférést biztosít a tulajdonában lévő szellemi alkotásokhoz, a licencbe vevő pedig az a vállalat, amely a licencbe adó szellemi tulajdonának felhasználását/használatát ellenérték fejében kéri. A licencszerződésben lehet – és kell – meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján a licencbe vevő a licencbe adó szellemi tulajdonát felhasználhatja/hasznosíthatja, ám fontos hangsúlyozni – és ez különbözteti meg a licenciaszerződést a tulajdonátruházástól -, hogy a szellemi alkotások tulajdonjoga végig a licencbe adó vállalatnál marad. (Természetesen előfordulhat, hogy a licencbe adó vállalat maga is licenceli a szellemi alkotások használati jogosultságait, ebben az esetben allicenciáról beszélünk, amennyiben a szellemi alkotások tulajdonosa és a licencbe adó közötti licenciaszerződés ezt lehetővé teszi.) A licenciaszerződésben kell tehát szabályozni a felhasználásra/használatra engedélyezett konkrét időszakot, azokat a földrajzi helyeket, amelyekre a licencia kiterjed, valamint az ellenérték meghatározott kifizetését.

Ennek megfelelően amennyiben az „eredeti” társaság a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó jogosultságokat az új cégre átruházta, úgy az új cég a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó jogok ellenérték fejében történő licencelésével hatékony és dinamikus módon képes kiaknázni a szellemi alkotásokban rejlő gazdasági előnyöket. Licenciaszerződések esetén ezt az ellenértéket nevezzük jogdíjnak.

A szellemi alkotások új cégre történő „kiszervezését” követően tehát a szellemi tulajdonjogok licencelésének több előnye is van. Ilyen például, hogy a gazdasági előnyök kiaknázására úgy kerülhet sor a szellemi alkotások felhasználásával, hogy a licencia révén nagyobb ellenőrzés biztosított a szellemi alkotások tulajdonosának a szellemi alkotások felhasználása felett. Ezen felül megnyílik a lehetősége az új piacokra való betörésnek, viszonylag kevés előzetes kockázattal, hiszen ezekben a gazdasági műveletekben a tulajdonos nem kell, hogy befektetőként részt vegyen. Hosszú ideig pedig szintén számottevő előny volt a licencelés ellenértékeként megfizetett jogdíjak kedvezőbb adózása.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) többféle jogdíj kedvezményt tartalmazott. A Tao tv. a 4. § 20. pontjában határozta meg a jogdíj fogalmát, amibe beletartozott többek között a szabadalom, a más iparjogvédelmi oltalomban részesülő szellemi alkotás, a know-how, a védjegy, a kereskedelmi név, az üzleti titok, valamint a szerzői mű felhasználási engedélye (licencelése) fejében kapott ellenérték.

2016-ban azonban megváltozott a jogdíj fogalma és az elszámolható kedvezmény mértéke a társasági adóban. A fent felsoroltak közül már csak a szerzői mű, ezen belül is a szoftver hasznosítási engedélyéből származó ellenérték (jogdíj) képezheti társasági adókedvezmény tárgyát. Ezen felül az adóalap-módosító tételekben is változás történt, míg korábban például a kapott jogdíj kedvezmény alapja a bevétel volt, az új szabályok szerint a csökkentő tétel a jogdíjból származó eredmény után vehető igénybe.

4. Szellemi eszközök a vállalkozások finanszírozásában

A vállalkozói szférában gyakran felmerülő kérdés, miképpen is kell egy megszerzett szellemi alkotást a könyvelésben kimutatni és mennyiben befolyásolja ezt az, hogy csak egyszerű felhasználási engedély keretében használjuk vagy jogátruházás útján a teljes tulajdonjogot megszereztük a szoftver felett.

Elsősorban rögzíteni kell, hogy a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó jogokat az immateriális javak között kell állományba venni, és a bekerülési értéküket a várható hasznos élettartam függvényében értékcsökkenési leírás elszámolásával kell a költségek között kimutatni. Mi alapján tudjuk azonban eldönteni, hogy a megszerzett jogok szellemi termékként, vagy vagyoni értékű jogként kell kimutatnunk a könyveinkben? Erre a választ a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 25. § (6)-(7) bekezdése adja meg:

25. §(6) Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a vagyonkezelői jog, a szellemi termékek felhasználási joga, a licencek, továbbá a koncessziós jog, a játékjog, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó egyéb jogok.

(7) Szellemi termékek közé sorolandók:

a) az iparjogvédelemben részesülő alkotások (különösen: szabadalom, használati minta, formatervezési minta, know-how, védjegy, földrajzi árujelző, kereskedelmi név),

b) a szerzői jogvédelemben részesülő szerzői művek és szomszédos jogok (különösen: szoftvertermékek, műszaki tervek),

c) a jogvédelemben nem részesülő, de titkosságuk révén monopolizált szellemi javak, függetlenül attól, hogy használatba vették-e azokat vagy sem.

Összességében, tehát ha egy vállalkozás a szellemi alkotás tulajdonjogát nem szerzi meg, csak a felhasználási jogát (licenc), akkor annak a bekerülési értéke vagyoni értékű jog lesz, ha tulajdonjogot is szerez, akkor pedig szellemi termék. Fontos azonban még egy szabályt figyelembe venni. Azok a szellemi alkotások, amelyeknél a tartós használat nem áll fenn, – egy évnél rövidebb ideig szolgálják a vállalkozást – nem szerepelhetnek a mérlegben a befektetett eszközök között, hanem át kell sorolni őket a készletek közé. Tehát két helyen szerepelhetnek a szellemi alkotások: befektetett eszközök között az immateriális javak csoportjában [Szt. 24. § (1)-(2) bekezdései], forgóeszközök között a készletek csoportjában [(Szt. 28. § (1)].

dr. Schwartz Dániel / dr. Dobos István

Polgári joggal, szellemi tulajdonnal / know-how témakörével vagy IP transzferrel kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd – +3630-3088151 / dobos@doboslegal.eu