A szerződések gazdasági és mindennapi életünk elemi részei. Előfordul azonban a szerződéses ügyletek kifejtése során, hogy valamelyik, vagy adott esetben, mint két fél számára érdektelenné válik a szerződés további léte, vagy annak teljesítése, mely esetben fontos kérdés, mit árul el számunkra Polgári Törvénykönyvünk a szerződések megszüntetésének szabályairól.

1. Szerződés megszűnése:

Főszabály szerint egy szerződés megszűnhet az azt megkötő felek közös megegyezésével, tehát akarategységben, továbbá egyoldalúan, azaz csak az egyik fél jognyilatkozatának hatására.

Egy szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének két különböző fajtáját tartalmazza a Ptk., mindkettőhöz eltérő joghatást rendelve. Beszélhetünk egyrészt megszüntetésről, mely esetben a Ptk. szavaival élve a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. Ezen megszüntetési mód tehát a jövőre nézve számolja fel a szerződést azzal, hogy a szerződés megszüntetésig egymás felé már teljesített szolgáltatásokkal a feleknek megfelelően el kell számolniuk egymással. A közös megegyezéssel történő megszüntetés másik válfaja a felbontás, mely esetben a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ez abban tér el az előző konstrukciótól, hogy a szerződést nem a jövőre nézve, hanem a szerződés megkötésének időpontjára visszaható hatállyal szünteti meg, hol szükség van az eredeti állapot természetben való helyreállítására. Egyszerűen fogalmazva, úgy kell eljárni, mintha a szerződés és az azok alapján teljesített szolgáltatások meg sem történtek volna. Fontos szabály a Ptk-ban ehhez kapcsolódóan, hogy amennyiben az eredeti állapot természetben nem állítható helyre, úgy a szerződés felbontásának nincs helye.

2. Felmondás / elállás:

A szerződés megszüntetésének másik esete, amikor a felek között nem beszélünk akarategységről. Ilyenkor a szerződés megszüntetésére csupán az egyik fél egyoldalú jognyilatkozata által kerül sor. Ezen esetek körében beszélhetünk felmondásról, illetve elállásról, hol ugyan mindkét esetben csak az egyik fél idézi elő a szerződés megszüntetését, még is fontos joghatásbeli különbségek vannak a két jogintézmény között. Az egyoldalú megszüntetés mindkét formájának alkalmazását vagy jogszabály, vagy maga a szerződés teszi lehetővé, azonban míg a felmondás esetén a szerződés megszüntetésének joghatásait kell alkalmazni, tehát az a jövőre nézve szűnik meg, addig elállás esetén a szerződés felbontására vonatkozó szabályok az irányadóak, magyarán, úgy kell cselekedni, mintha a szerződés létre sem jött volna. Vannak azonban olyan szerződések, ahol az elállás nem lehetséges. Egy bérleti szerződés esetén például, ahol a bérlő már ténylegesen használta a dolgot vagy az ingatlant, nem lehet úgy tenni mintha megsem történt volna, ezért ezt csak a jövőre tekintettel lehet felmondani.

3. Tartós jogviszony:

Fontos szabály az egyoldalú szerződésmegszüntetések körében, hogy ugyan a felmondás jogát a felek kizárhatják egymás között, még is, a Ptk. 6:213. § (3) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja, a felmondási jog kizárása ilyen szerződések esetében kifejezetten semmis. Ettől függetlenül természetesen előfordulhat, hogy egyes nevesített szerződéstípusok külön törvényi szabályai kizárhatják vagy korlátozhatják a felmondási jogot, vagy speciális felmondási határidőket, törvényi feltételeket állapíthatnak meg, főszabály szerint azonban tartós jogviszony esetén nem lehet kizárni a felmondási jogot.