Napjainkban, mikor az IT szektor egyre nagyobb jelentőséget nyer a gazdaság világában, továbbá egyre nagyobb szerepe van a számítógépes rendszereknek egy vállalati infrastruktúrában, egyre gyakrabban merülnek fel a szoftverek jogi természetével kapcsolatos kérdések. Le lehet őket „védetni”? Lehet rajtuk tulajdont szerezni? A következő cikkünkben ezen kérdéseket igyekezzük körüljárni.

I. A szoftver, mint szerzői mű

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében ahhoz, hogy valami szerzői műnek minősüljön – és így szerzői jogi védelem alá essen – 2 együttesen érvényesülő feltételnek kell megfelelnie.

Egyik ezek közül, hogy az alkotás kifejezésmódjának a szerző szellemi tevékenységéből fakadó, egyéni, eredeti jelleggel kell rendelkeznie, továbbá hogy a mű az irodalom, a tudomány, vagy a művészet területére essen. Ezzel kapcsolatban az Szjt. tartalmaz is egy példálózó felsorolást, amelyben kifejezetten rögzíti, hogy szerzői műnek minősülhet a számítógépi programalkotás és a hozzátartozó dokumentáció akár forráskódban, akár tárgykódban, vagy más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is.

A szoftver tehát – amennyiben megfelel az említett 2 feltételnek – szerzői műnek minősül, mely esetben a védettség abban különbözik más iparjogvédelmi oltalmi formától, hogy nem szükséges – hétköznapi nyelvezettel élve – külön „levédetni”. A szerzői jogi védelem a szoftver megalkotásától kezdve védi annak megalkotóját, bármiféle nyilvántartásba vétel, regisztráció nélkül.

Szoftverfejlesztési szerződések megkötése esetén, a munkatevékenység természetét tekintve egy megrendelés alapján történő eredmény létrehozataláról van szó, következésképp leginkább egy vállalkozási jogviszony jellegeit hordja magán (a minősítés természetesen mindig a konkrét szerződés tárgyától függ, bizonyos fejlesztési jellegű tevékenységek közelebb állhatnak a megbízási jogviszony természetéhez.)

Azonban éppen a szoftverfejlesztési szerződések fent kifejtett speciális tárgya miatt, nem szabad figyelmen kívül hagyni, a szerzői jogi kérdéseket. Ezen szerződéstípust az Sztv. jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződésnek minősíti, s a törvény 49. §-ában kerül szabályozásra.

Ezen szabályok ismerete egy szoftverfejlesztési szerződés megkötése előtt különösen fontos, ugyanis a hagyományostól eltérő szabályok vonatkoznak a hibás teljesítésre, a szoftver átadás-átvételére továbbá fontos, hogy jogátruházási vagy felhasználás-engedélyezési rendelkezés hiányában a szoftver puszta átadásával a megrendelő még csak a szoftver telepítésére és futtatására sem szerezhet jogot.

II. Mi a különbség a jogátruházás és a felhasználás között?

De mi is egyáltalán a különbség a jogátruházási és a felhasználási szerződés között? A magyar szerzői jogi szabályozás a szerzőt megillető jogokat két külön csoportra bontja. Egyrészt beszélhetünk személyhez fűződő jogokról, ezek közé tartozik a nyilvánosságra hozatal joga, a visszavonás joga, a névfeltüntetés joga, valamint a mű integritásához való jog (vagyis hogy a szerző felléphessen a műve sértetlensége megőrzése érdekében). A szerzőt megillető jogok másik csoportja a szerzői vagyoni jogok, melyek azt biztosítják, hogy az alkotó a műve piaci sikeréből anyagilag részesülhessen.

Ennek megfelelően a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában való bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. Tartalmilag a vagyoni jog tehát a felhasználás (előzetes) engedélyezésére való jog, amelyen keresztül a közvetítő szereplők számára – kik a művet üzletszerűen, nyereség elérése érdekében a közönség/fogyasztók számára eljuttatják – lehetővé válik, hogy az adott művet felhasználják és ennek ellenében a szerző számára díjat fizessenek.

Főszabály szerint a magyar jogban a – szerzők minél szélesebb körű védelme érdekében – a szerzői jogok nem ruházhatók át. Az említett két csoport közül a személyhez fűző jogok semmilyen formában nem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet. Ezzel szoros kapcsolatot mutatnak a vagyoni jogok azzal a különbséggel, hogy ezek főszabály szerint szintén nem ruházhatóak át, azonban ahogyan említésre került, felhasználási szerződés keretében a vagyoni jogok bizonyos köre – de soha sem a teljessége – átszállhat a szerzőtől eltérő más személyre.

Az Szjt. a főszabályt megtörve azonban hat esetben lehetővé teszi a szerzői vagyoni jogok teljeskörű átruházását is, melyek a következők esetén kerülhet szóba: film, adatbázis, szoftver, reklámozás céljára készült mű, munkaviszony keretében létrehozott alkotás, valamint együttesen létrehozott mű.

Az Szjt. általánosságban a felhasználási szerződésre vonatkozó szabályozást rendezi, s ezzel kapcsolatban jegyzi meg, hogy a vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésekre a felhasználási szerződésre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell, tehát a két szerződés-típus között csak ebben az egy tartalmi aspektusban van különbség, vagyis hogy a szoftverek esetében a vagyoni jogok teljes köré végérvényesen átruházható más személyre.

A szerzői vagyoni jogok gyakorlásának egyik módja tehát a műnek a felhasználására való engedély megadása. Ezt az engedélyt hordozza magában a felhasználási szerződés. A felhasználási szerződés alanya a szerző és a felhasználó. Egyre gyakoribb azonban az is, hogy a szerző nem maga, hanem az ő oldalán gazdasági társaság, képviselő, ügynök vagy egyéb hasonló pozíciójú személy köti meg a szerződést, ahol fontos, hogy ez a személy vagy szervezet megfelelő képviseleti joggal rendelkezzen a szerződés megkötésére.

A felhasználási szerződés alapján tehát a szerző engedélyt ad művének felhasználásra ennek fejében pedig a felhasználó köteles díjat fizetni. Ezt a díjat hívjük a köznyelvben felhasználási díjnak vagy jogdíjnak, melynek mértékében szabadon állapodhatnak meg a felek.

Az említett szerzői vagyoni jogok nevesített esetei, melyek a felhasználásra való engedélyezés vagy a jogátruházást tárgyát képezhetik a következők: többszörözés, terjesztés, nyilvános előadás, nyilvánossághoz való közvetítés, illetve az átdolgozás joga. Egy felhasználási szerződés esetében fontos az átengedett vagyoni jogok terjedelméről is rendelkezni. Ebben a körben a felhasználási engedély továbbá a jogátruházás között a fő különbség az alábbiakban ragadható meg.

A felhasználási engedély rugalmasabb olyan értelemben, hogy külön rendelkezhetünk arról milyen vagyoni jogokra terjed ki a felhasználási jog, az tovább engedhető-e másnak, kizárólagos-e a felhasználási jog, milyen területre szól és milyen időtartamra. Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.

Ezzel szemben a jogátruházás előnye abban áll, hogy valamennyi szerzői vagyoni jogot (kivéve az átdolgozás jogát) egyszerre átruházhatjuk a megrendelőre. A vagyoni jogok átruházása esetén tehát a szerző rendelkezési joga – a személyhez fűződő jogoktól eltekintve – teljes mértékben megszűnik a mű felett. Ezekben az esetekben nem a szerző, hanem a vagyoni jogokat megszerző személy lesz jogosult teljes terjedelmében fellépni az esetleges jogsértések ellen, illetve ennek a személynek az engedélye lesz szükséges a további, más személyek általi felhasználáshoz.

III. A szoftverek könyvelési vonzatai

A vállalkozói szférában gyakran felmerülő kérdés, miképpen is kell egy megszerzett szoftvert a könyvelésben kimutatni és mennyiben befolyásolja ezt az, hogy csak egyszerű felhasználási engedély keretében használjuk vagy jogátruházás útján a teljes tulajdonjogot megszereztük a szoftver felett.

Elsősorban rögzíteni kell, hogy a szoftvertermékeket az immateriális javak között kell állományba venni, és a bekerülési értéküket a várható hasznos élettartam függvényében értékcsökkenési leírás elszámolásával kell a költségek között kimutatni. Mi alapján tudjuk azonban eldönteni, hogy a megszerzett szoftvert szellemi termékként, vagy vagyoni értékű jogként kell kimutatnunk a könyveinkben? Erre a választ a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 25. § (6-7) bekezdése adja meg:

25. §

(6) Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a vagyonkezelői jog, a szellemi termékek felhasználási joga, a licencek, továbbá a koncessziós jog, a játékjog, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó egyéb jogok.

(7) Szellemi termékek közé sorolandók:

a) az iparjogvédelemben részesülő alkotások (különösen: szabadalom, használati minta, formatervezési minta, know-how, védjegy, földrajzi árujelző, kereskedelmi név),

b) a szerzői jogvédelemben részesülő szerzői művek és szomszédos jogok (különösen: szoftvertermékek, műszaki tervek),

c) a jogvédelemben nem részesülő, de titkosságuk révén monopolizált szellemi javak, függetlenül attól, hogy használatba vették-e azokat vagy sem.

Összességében tehát ha egy vállalkozás a szoftver tulajdonjogát nem szerzi meg, csak a felhasználási jogát (licensz), akkor annak a bekerülési értéke vagyoni értékű jog lesz, ha tulajdonjogot is szerez, akkor pedig szellemi termék. Fontos azonban még egy szabályt figyelembe venni. Azok a szoftverek, amelyeknél a tartós használat nem áll fenn, – egy évnél rövidebb ideig szolgálják a vállalkozást – nem szerepelhetnek a mérlegben a befektetett eszközök között, hanem át kell sorolni őket a készletek közé. Tehát két helyen szerepelhetnek a szoftverek: befektetett eszközök között az immateriális javak csoportjában (Szt.24. § (1)-(2) bekezdései), forgóeszközök között a készletek csoportjában (Szt. 28. § (1).

A szoftverek a mérlegben bekerülési értéken vagy előállítási önköltségen szerepelnek (Szt. 57.§). A bekerülési érték tartalmát a Szt. 47. § szabályozza.

A szellemi termékek, így a szoftverek bekerülési értékösszetevői közé legalább az alábbi elemek tartoznak:

• Vételár (licenc díj).
• Felár (+) illetve kapott engedmény (-).
• Beszállítással kapcsolatos költségek (pl. közvetítési tevékenység díja).
• Beszerzéshez kapcsolódó adók.
• Vámteher.
• Le nem vonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó.
• A beszerzéshez közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel.
• A hitel felvétele előtt fizetett bankgarancia díja.
• A hitel igénybe vétele miatti kezelési költség.
• Használatba vételig terjedő időszakra (használatbavételnek felel meg) az elszámolt kamat.
• Ha devizahitelből történt a beszerzés a használatbavétel elszámolt árfolyamkülönbözete.
• Előkészítés, lebonyolítás, betanítás díja.
• Vagyoni hozzájárulásként átvett szoftver esetén a bekerülési értéket a Szt. 49. § (1) szabályozza.
• Ajándékként kapott, többletként feltárt szoftverek bekerülési értékét az Szt. 50. § szabályozza.

Szoftverek értékcsökkenése körében legalább az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

• A szoftverek esetében értékcsökkenést kell elszámolni az Szt. 52. §-a szerint.
• Az értékcsökkenés megállapításánál figyelemmel kell lenni a hasznos élettartamra és a maradványértékre (Szt. 3. § (4) bekezdés 5. és 6. pontjai).
• A hasznos élettartam az az időszak, amelyben ezeket a szoftvereket előre láthatóan használni fogják.
• A használati időre terv szerinti értékcsökkenést kell elszámolni.
• A szoftver használatba vételét hitelt érdemlően dokumentálni kell.
• Kis értékű szoftverek esetében, ahol az egyedi beszerzési, bekerülési érték 100 ezer forint alatti – a vállalkozó döntésétől függően – a használatba vételkor értékcsökkenési leírásként egy összegben elszámolható.
• Nem számolható el terv szerinti értékcsökkenési leírás a már teljesen leírt szoftverek esetében.
• Kötelező terven felüli értékcsökkenést elszámolni, ha a könyv szerinti értéke a szoftvernek tartósan és jelentősen magasabb, mint a piaci értéke.
• A Társaságiadó-törvény alapján általános szabály, hogy az értékcsökkenési leírást a bekerülési értékre vetítve a megadott kulcsok alapján kell megállapítani.
• A főkönyvi könyvelés mellett a szoftverekre vonatkozóan is (mint befektetett eszközök) rendelkeznie kell a vállalkozásnak olyan nyilvántartással, amely mutatja azok adatait, bekerülési értéküket, az elszámolt értékcsökkenés összegét és a nettó értéket.

A szoftverek leltározása, nyilvántartása tárgyában az alábbi szempontokat és körülményeket kell figyelembe venni:

• A vállalkozásokat leltárkészítési kötelezettség terheli, eszközeiket és forrásaikat a mérlegbe leltár alapján kell beállítaniuk. Ez azt jelenti, hogy a beszámoló mérlegének tételeit a Szt. 69. §-a szerint leltárral kell alátámasztani. E szerint a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és a számviteli törvényben előírt időpontig megőrizni az Szt. 169. §-a szerint, mely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit, forrásait, ezen belül a szoftvereit is.
• Ha a vállalkozás év közben mennyiségben és értékben is nyilvántartja a szoftvereit, nem kötelező számára a tételes mennyiségi felvétellel elvégeznie a leltározást. Amennyiben csak értékben tartja nyilván a szoftvereit, leltározással, tételes, mennyiségi felvétellel kell elkészítenie a beszámoló mérlegét alátámasztó leltárt. A szoftverek esetében a mennyiségi nyilvántartás vezetése ajánlott, mert így a szoftverek jogtisztaságát bizonyító dokumentumok alapján azok a működés során bármely időpontban beazonosíthatóak.
• Üzemszerűen és jogszerűen akkor tekinthető elszámolhatónak a szoftver és az annak kapcsán felmerülő költségek illetve bevételek, ha a vállalkozás leltárában a vállalkozás tevékenységében szerepet játszó szoftvereszköz kerül feltüntetésre. Azaz a szoftvereket szerepeltetni kell a leltárban és ennek a mérlegben az immateriális javak rovatában kell megjelennie.

dr. Dobos István ügyvéd / dr. Schwartz Dániel

Szerzői joggal vagy szoftverjoggal szerződéssel kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére! dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151