Az építési jog területén és az építőiparral kapcsolatos peres eljárások között a legtöbb vitás kérdés a Felek között a vállalkozói díj vonatkozásában merül fel.

Mikor követelhet a vállalkozó további vállalkozói díjat? Mi az a többletmunka és pótmunka? Miért fontos ezeket a fogalmat elkülöníteni? Jelen cikkben – többek között – ezen kérdésekre keressük a válaszokat.

Vállalkozói díjról általában

Az építési munkák kapcsán alapvetően két mód létezik a vállalkozói díj megállapítására:

• utólagos tételes elszámolás
• átalánydíj kikötése

Utólagos tételes elszámolás esetén a díj számítása az igazolt, elfogadott és műszakilag indokolt munkatételek és beépített anyagok szerint történik. Ehhez a vállalkozónak tételesen igazolnia kell a ténylegesen elvégzett munkát, és a beépítésre került anyagokat. Ennek érdekében  a vállalkozó építési naplót köteles vezetni, ahol rögzíti az elvégzett munkatételeket és a felhasznált anyagokat is, a megrendelőnek pedig ellenőrzési joga van a napló vezetése kapcsán.

A vállalkozói díj meghatározásának másik esete, amikor a felek a szerződés megkötésekor egy előre meghatározott összeget (átalánydíj) kötnek ki végleges jelleggel, amelytől sem felfele sem lefele nem térhet el egyik fél sem a munka átadását követően. Az átalánydíjas megbízások esetén beszélhetünk többletmunkáról, illetve pótmunkáról, mivel itt nem utólag számolnak el a felek a munkatételek és az anyagok vonatkozásában, hanem előre igyekeznek meghatározni azt.

Többletmunka – Pótmunka a Polgári Törvénykönyvben

A többletmunka Polgári Törvénykönyv alapján a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munka és az olyan munka, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg.

Ezzel szemben a pótmunka az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munka a Polgári Törvénykönyv alapján.

Az egyik fő különbség a többletmunka és a pótmunka között az, hogy többletmunka esetén plussz díjazásra nem – vagy csak kivételes esetben – van lehetőség, pótmunka esetében viszont arányos díjazásra tarthat igényt a vállalkozó. Így fontos tisztázni azt a kérdést, hogy mi minősül többletmunkának, és mi minősül pótmunkának a költségek viselése szempontjából, amelyek akár több milliós nagyságrendűek is lehetnek. Ezért az átalánydíjas szerződések egyik jellegzetessége, hogy a vállalkozó a díj számítása esetén megfelelő tartalékot számol fel, mivel a többletmunka esetében később sem tarthat igényt díjazásra.

Többletmunka

A többletmunka elnevezés félrevezető lehet, mivel itt nincs arról szó, hogy a kivitelező valamilyen többletszolgáltatást nyújtana ezzel a megrendelőnek, pusztán azt jelenti, hogy az eredeti cél eléréséhez több lesz a munkatétel, és nő a projekt költségvonzata. Ha más oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor azt mondhatjuk, hogy a kivitelező gondatlansága vezetett a többletmunka kialakulásához, mivel a kivitelező kötelessége a Polgári Törvénykönyv alapján a tervdokumentációk átnézése és ennek alapján egy árajánlat kialakítása. A kivitelezőnek tehát a tervdokumentációban szereplő célt kell megvalósítania, de a szerződéskötési gondatlansága folytán a munkatételeket nem helyesen vette számításba, ezért többletköltségei keletkeztek.  Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a többletmunkának létezik egy olyan esete is, amikor a kivitelező a szerződéskötéskor kellő gondossággal járt el, de a munka természete folytán a műszaki körülményeket nem lehetett előre meghatározni. Ilyen lehet például felújítási munkálatok esetében annak meghatározás, hogy milyen mértékű takarás szükséges az egyes szerkezeteknél.

Pótmunka

Ezzel szemben a pótmunka esetében elképzelhető, hogy az eredetileg kitalált célt a megrendelő módosítja, megváltoztatja, esetlegesen egyéb követelményeket fogalmaz meg azzal kapcsolatban. A pótmunka jellemzően tervmódosítás formájában jelentkezik, minden esetben a szerződés megkötése után és egy újfajta, költségesebb megrendelői igényt manifesztál. Bátran mondhatjuk, hogy a pótmunka gyakorlatilag egy egyoldalú szerződésmódosítás a megrendelő részéről, hiszen az eredetileg megkötött szerződés tartalmát utasítás formájában módosítja. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a pótmunka intézménye nem parttalan jog, mivel a Polgári Törvénykönyv alapján a kivitelezőt minden esetben megilleti a pótmunkával arányos díjazás, tehát pótmunka esetén mindig van egy további költségvonzata a megrendelésnek. Másrészről a Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a kivitelező megtagadhatja a pótmunkát abban az esetben, ha az a tevékenységét aránytalanul terhesebbé teszi.

A munka természete és az ár meghatározása

A munka természete a kivitelezési szerződések esetében kiemelt hatást gyakorol a vállalkozói díj meghatározásának módjára. A felek gyakran azért állapodnak meg átalánydíjban – utólagos tételes elszámolás helyett – mert, például egy felújítási munka esetében a költségvonzat előzetesen, tételesen nem számítható ki, és el akarják kerülni azt, hogy utólag tételesen fel kelljen mérni a munkatételeket. Ezért hajlandók kölcsönösen kockázatot vállalni az ár tekintetében .Azt fontos leszögeznünk, hogy a kivitelező alapvető kötelezettsége a tervdokumentáció megvalósítása, amit tekinthetünk lényegében a megrendelő utasításának is, de ez az utasítás nem kezelhető mereven. Vagyis ha az eredmény elvégzéséhez olyan további munkákra van szükség, amely a mű előállításához és rendeltetésszerű használatához elengedhetetlenek és indokoltak, akkor a kivitelező arra való hivatkozással nem tagadhatja meg, hogy ezek a munkák nem szerepeltek a tervdokumentációban, illetve előzetesen nem kalkulálták bele a felek a vállalkozói díjba.

Változás a többletmunka terén

2017. január 1. napjától módosult az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban Épkiv), amely alapvető változást hozott a többletmunka elszámolhatósága tekintetében. Fentebb ismertettem, hogy többletmunka elszámolására nincsen lehetősége a kivitelezőnek, ez egy olyan kockázat, amelyet vállalnia kell a munka során. A hatályos Épkiv alapján azonban bizonyos esetben mégis van rá lehetőség, hogy a többletmunka díját követelhesse a kivitelező. Az Épkiv alapján többletmunka az a szerződéskötés alapját képező (ajánlatkérési vagy kivitelezési) dokumentációban kimutathatóan meglévő, a vállalkozó kivitelező által készített árazott tételes költségvetésben szereplő tétel, amelynek mennyisége előre nem látható műszaki szükségességből növekszik. Az Épkiv által használt többletmunka definíció tehát nem azonos a Polgári Törvénykönyv definíciójával, itt eltérés van a két meghatározás között. Fontos különbség, hogy még a Polgári Törvénykönyv szerint az ár meghatározásánál nem vették figyelembe a felek a többletmunkát, addig az Épkiv értelmében a felek a munkatételről tudtak, és azt az árjegyzékben fel is tüntették. Az Épkiv továbbá rögzíti azt is, hogy ha a munkatétel szerepelt az árjegyzékben, de a mértéke változott, akkor elszámolható a többletmunka értéke. Tehát abban az esetben, ha a többletmunkának az az esete áll fent, hogy a kivitelező gondosságától függetlenül egy munkatétel növekszik, a többletmunka ellenértékét a kivitelező követelheti a megrendelőtől.

Összegezve

Megállapíthatjuk tehát, hogy a többletmunka ellenértéke általánosságban továbbra sem követelhető a megbízótól, csak a pótmunka ellenértéke. Kivételes esetben lehetőség van viszont a többletmunka ellenértékének követelésére is, ha mind a tervdokumentációban, mind az árjegyzékben szerepel a munkatétel, és azzal kapcsolatban pusztán mennyiségi változás történt a kivitelezés során. Ebben az esetben viszont minden további nélkül igényt tarthat a kivitelező az átalánydíjon felüli költségének a megtérítésére.

Építőipari joggal kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd; dr. Sohajda Kristóf ügyvédjelölt
e-mail: dobos@doboslegal.eu
+3630-3088151

Korábbi cikkeink:
Hat fontos szabály az építési jogi perek hatékony kezeléséhez
Tartozások és jogviták az építőiparban