A hatályos jogban megkülönböztetünk anyagi jogi és eljárásjogi határidőt. Az eljárási határidők csoportján belül megkülönböztethetünk szubjektív, illetve objektív határidőket. Az anyagi jogi határidők csoportján belül pedig jogvesztő és elévülési jellegű határidőket. A bírói gyakorlat egyértelműen különbséget tesz az anyagi és az eljárásjogi határidő között: számítási módjuk különböző, és az anyagi jogi határidőt nem lehet egyben eljárásjogi határidőnek is tekinteni.

Anyagi jogi értelemben a határidő valamilyen magatartás tanúsítására vagy jognyilatkozat megtételére szolgáló időtartam. A határnap az az időpont, amikor a magatartást tanúsítani kell, vagy a jognyilatkozatot meg kell tenni.

Polgári eljárásjogi értelemben a határidő az az időtartam, amely alatt a felek, képviselőik, illetve az eljárásban részvételre jogosult más személyek a törvény vagy a bíróság által meghatározott eljárási cselekményeket elvégezhetik. A határidők a bíróság számára is írhatnak elő kötelezettségek teljesítését. A határnap ezzel szemben – a bíróság által – meghatározott időpont, amikor valamilyen eljárási cselekményt teljesíteni kell, vagy lehetséges teljesíteni.

I. Anyagi jogi határidők

Az anyagi jogi jellegű határidők jellemzően valamilyen alanyi jogosultsághoz kapcsolódnak és rendszerint az anyagi jogi jogszabályok rendezik őket. Az anyagi jogi határidők számítására vonatkozó legfontosabb szabályokat a Ptk. Nyolcadik könyve tartalmazza, valamint figyelemmel kell lenni az 1/2017. Polgári jogegységi határozattal továbbra is irányadónak minősített 4/2003. PJE határozatban foglaltakra. A határidőt hetekben, hónapokban vagy években lehet megállapítani. A Ptk. rögzíti, hogy a határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. Ezzel szemben a jogvesztésre a nap végén kerül sor.

Mind anyagi, mind eljárásjogi határidők kapcsán közös szabály, hogy ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő csak az azt követő munkanapon jár le. (Jogrendszerünkben a munkaszüneti napokat az Mt. határozza meg a 102. § (1) bekezdésében, amely szerint munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.) A szombat és a vasárnap munkaszüneti napnak minősül, azonban minden évben figyelembe kell venni a munkaszüneti napok körüli munkarendről szóló rendeletben foglaltakat, amelynek alapján meghatározott munkanapok munkaszüneti napnak, míg meghatározott munkaszüneti napok munkanapnak minősülnek.

Az anyagi jogi határidők lejáratára a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 6:21. § alapján jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni. Tehát meghatározza az anyagi jogi határidők két csoportját, a jogvesztő és az elévülési jellegű határidőket. A Ptk. 6:23. § (1) bekezdése szerint az elévült követelést csupán bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni a továbbiakban.

A Ptk. kimondja, hogy a napokban megállapított határidőbe a kezdőnapot nem kell beleszámítani. Tehát ha egy levél átvételétől számítva 15 napos határidő van a válaszra, akkor a határidő első napja nem az a nap lesz, amikor átvettük a levelet, hanem a levél átvételét követő nap.

Az anyagi jogi jogvesztő és elévülési jellegű határidők közötti egyik legfontosabb jogkövetkezménybeli különbség, hogy a jogvesztő határidő miatti anyagi jogi jogosultság megszűnését a bíróság hivatalból is, míg az elévülési jellegű határidő letelte esetén, az anyagi jogi jogosultság érvényesíthetőségének hiányát csupán az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján veheti figyelembe.

Az anyagi jogi határidő leteltét úgy kell értelmezni, hogy ha a határidő napja 10-e, akkor az adott jognyilatkozatnak 10-ig meg kell érkeznie a címzett részére, illetve az adott cselekményt 10-ig el kell végezni.

1. Jogvesztő határidő

Az anyagi jogi határidők jogvesztő jellege érdemi jogkövetkezményt jelent az érintett személy számára, ugyanis a jogvesztő határidő elmulasztása az érintett alanyi jog megszűnését eredményezi. Ha polgári jogviszonyban a jogvesztő határidő után történik teljesítés, azt jogalap nélküli gazdagodás címén utóbb vissza lehet követelni, hiszen teljesítés alapjául szolgáló alanyi jog a jogvesztő határidő elteltével megszűnt. Egy határidő csak akkor jogvesztő, ha a jogszabály ezt kifejezetten előírja.

A jogvesztő határidő számítására az elévülési határidőkre vonatkozó rendelkezések (elévülés nyugvása, félbeszakadása) nem alkalmazhatóak. A jogvesztő határidő elmulasztására nincs kimentési lehetőség, ellentétben az elévülési határidőkkel és az eljárásjogi határidőkkel.

2. Elévülési határidő

Azon anyagi jogi határidők, amelyek nem jogvesztőek, elévülési jellegűek. Mindez azt jelenti, hogy ezen határidő elmulasztása esetén a Ptk. elévülés nyugvására és félbeszakadására vonatkozó rendelkezések szerint van helye kimentésnek. Az elévülés igényszüntető kifogás, azaz – ellentétben a jogvesztő határidővel – az alanyi jogot nem szünteti meg, pusztán az állami úton történő igényérvényesítést zárja ki. Az elévülés és az elévülési határidő letelte hivatalból nem vehető figyelembe a bíróságon, így alperesi hivatkozás hiányában az elévülési határidő után is helye lehet az igényérvényesítésnek. Mindez azt is jelenti, ha a kötelezett az elévült követelést teljesíti a jogosultnak, az nem követelhető vissza jogalap nélküli gazdagodás címén. Az is lehetséges, hogy elévülési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet lehet előterjeszteni, erre azonban csak kifejezett jogszabályi rendelkezés esetén kerülhet sor. Az igazolási kérelem az eljárásjogi határidők elmulasztásának orvoslására szolgáló jogintézmény, ennek lehetősége nem változtat a határidő anyagi jogi jellegén.

Összehasonlítva az elévülés nyugvására, félbeszakadására és az igazolási kérelemre vonatkozó szabályokat, megállapítható, hogy az igazolási kérelem előterjesztésének lehetősége az elévülésnél szigorúbb kimentési feltételrendszert ír elő.

II. Eljárásjogi határidők

A Pp. az eljárásjogi határidőket akként szabályozza, hogy azokat órák, napok, munkanapok, hónapok vagy évek szerint kell számítani. Az eljárásjogi határidők lehetnek törvényi vagy bírói határidők. Előbbit a törvény határozza meg, míg utóbbi maga a bíróság. A törvényi határidőt csak a törvényben meghatározott esetben lehet meghosszabbítani, a bírói határidőt ellenben – külön kizáró rendelkezés hiányában – a bíróság meghosszabbíthatja. Közös szabály azonban, hogy a határidő hosszabbítása iránti kérelmet a határidő lejárta előtt kell benyújtani.

Míg a törvényi határidő elmulasztása esetén annak jogkövetkezményei beállnak, addig bírói határidő esetén az ítélkezési gyakorlat kialakította azt a szabályt, hogy mindaddig, amíg a határidő elmulasztásának jogkövetkezményét a bíróság nem vonta le, az eljárási cselekmény teljesíthető.

Az eljárási jellegű határidők jellemzően valamilyen eljárási jogszabályban kerültek szabályozásra és egy eljárási cselekmény megtételéhez kapcsolódnak.

Az eljárásjogi határidőkön belül megkülönböztetünk:
1. objektív határidőt
2. szubjektív határidőt

Objektív határidő esetén a határidő elmulasztásának következménye az, hogy az adott eljárási cselekményt többé már nem tehetjük meg joghatályosan, míg szubjektív határidő esetén az eljárási törvények lehetőséget biztosítanak igazolási kérelem előterjesztésére, amely szerint, bizonyos, az egyes eljárási törvényekben meghatározott indokok alapján a határidő elmulasztása igazolható és az adott cselekmény a határidő elteltét követően is teljesíthető.

Jelentős különbség az anyagi jogi határidőkhöz képest, hogy a legtöbb eljárás esetén, a határidőt megtartottnak kell tekinteni abban az esetben, ha az adott hatósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adtuk.

Ha a határidő napja 10-e, akkor a határidőt betartottnak kell tekinteni abban az esetben is, ha jognyilatkozat 10-ig ugyan nem érkezett meg a címzett részére, de azt 10-ig ajánlott küldeményként postára adtuk.

Eljárásjogi határidő elmulasztása jogvesztéssel soha nem járhat mert ez fogalmilag kizárt, csak anyagi jogi határidőhöz kapcsolódhat (4/2003. PJE határozat). Ennek indoka, hogy a jogvesztés esetén az alanyi jog szűnik meg, ehhez kapcsolódik a jogvesztés jogkövetkezménye, míg az elévülési határidő esetén elmulasztása esetén az igény jelleg szűnik meg, azaz az alanyi jog nem, csak annak állami kényszereszközzel történő érvényesítése.

Eljárásjogi határidő nem az alanyi joghoz kapcsolódik, hanem az igényérvényesítés folyamatában a felek által teljesítendő valamely perbeli cselekmény elvégzéséhez
A Pp. 146. § (1) bekezdése kimondja, hogy határidők órákban történő megállapítására csak kifejezett jogszabályi felhatalmazás alapján kerülhet sor.
Eljárásjogi határidők esetén lehetséges, hogy a határidő megszakad, erre az ún. nyugvási tényállások esetén kerülhet sor (eljárás félbeszakadása, eljárás felfüggesztése és az eljárás szünetelése). A bíróság eljárás nyugvását megállapító végzését követően minden határidő megszakad (ez alatt azonban csak az eljárási határidők értendőek, azaz például egy egyéves megtámadási anyagi jogi határidő esetén ez a szabály nem alkalmazandó), míg az eljárás folytatásától a határidők újrakezdődnek.

III. Ajánlati kötöttség

Az ajánlat az adott szerződés megkötésére irányuló egyértelmű, komoly szándékot kifejező nyilatkozat. Az ingatlan adásvételi szerződés pusztán azon ténynél fogva létrejön a felek között, hogy az eladó írásbeli ajánlatot tesz a lakása eladására, a vevő pedig ezt írásban elfogadja.

A Ptk. 6:64. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozatot tesz, nyilatkozatához kötve marad. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja. Az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét. Tehát aki szerződés megkötésére ajánlatot tesz, azt az ajánlata köti, ajánlati kötöttsége keletkezik. Az ajánlattevő, ha a feltételeknek megfelelő ajánlatot tesz, ahhoz az ajánlathoz meghatározott ideig kötve marad, az ajánlati kötöttség alatt az ajánlattevő nem tagadhatja meg az elfogadó nyilatkozat átvételét sem.

Az ajánlati kötöttség két fontos jogi következménnyel jár:
1. Az ajánlati kötöttségre megjelölt határidő leteltéig az ajánlattevő az ajánlatát nem vonhatja vissza, ahhoz kötve van.
2. Az ajánlat elfogadásával az ajánlattevő és az ajánlat elfogadója között létrejön az adásvételi szerződés.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben valaki meghirdeti eladásra a lakását és jelentkezik egy vevő, hogy a meghirdetett áron az ingatlant megveszi, akkor a vevő arra vonatkozó írásbeli nyilatkozatával, hogy a meghirdetett áron meg kívánja vásárolni az ingatlant, vagy ha a meghirdetett lakásra valaki vételi ajánlatot tesz és az eladó az ajánlatot elfogadja létrejön a felek között az adásvételi szerződés.

Vételi/ eladási ajánlathoz anyagi jogi határidők kapcsolódnak, ezért fontos, hogy vételi/eladási ajánlatban elsősorban a vételár ütemezés és a határidők tekintetében olyan feltételeket vállaljon, melyeket kényelmesen tud tartani.

dr. Dobos István / Komáromi Renáta

Polgári joggal, polgári perekkel kapcsolatos kérdése van? Szívesen állunk rendelkezésére.

dr. Dobos István ügyvéd – +3630-3088151 / dobos@doboslegal.eu