Felelősség korlátozása a szerződésekben

A felek a szerződést abban bízva kötik meg, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeket a kötelezettek a meghatározott feltételeknek megfelelően majd teljesítik. A gazdasági életben azonban a legtöbb tevékenység kockázattal jár, így egy szerződés megkötése esetében is felmerülnek bizonyos kockázatok. Könnyen előfordulhat, hogy a kötelezett a szerződésben vállalt kötelezettségét nem tudja, vagy nem akarja a meghatározott feltételeknek megfelelően teljesíteni.  A gazdasági élet szereplőiként a kötelezettek számolnak ezzel az eshetőséggel, és ennek érdekében sokszor magában a szerződésben korlátozzák vagy kizárják a felelősségüket a szerződésszegésük bizonyos eseteire.

Ezeket a korlátozó kikötéseket a felek – bizonyos határok között – a szerződési szabadság elvének megfelelően minden további nélkül belefoglalhatják a szerződésbe. A szerződési szabadság ugyanis három elemet foglal magában: a szerződés megkötésére, a szerződési partner megválasztására, és a szerződés tartalmának meghatározására vonatkozó szabadságot. Ebből következik, hogy a felek bizonyos jogszabályi keretek között bármit belefoglalhatnak a szerződésükbe, így az esetleges felelősséget korlátozó, vagy kizáró kikötéseket is.

Természetesen a kötelezett önállóan nem dönthet a felelősségének korlátozásáról vagy extrémebb esetben kizárásáról, és ennek következtében egyoldalúan nem hozhatja a szerződő partnerét ennyire bizonytalan, és kiszolgáltatott helyzetbe. A felelősséget korlátozó kikötéshez ugyanis feltétlenül szükséges a másik fél is, hiszen a szerződés – így a korlátozó kikötés is – kizárólag a felek kölcsönös és egybehangzó nyilatkozatával jöhet létre.

Kérdés azonban, hogy van-e végső határa a felelősségkorlátozásnak? Vannak-e olyan tárgykörök, amelyek tekintetében a felelősség korlátozása nem lehetséges? A válasz természetesen az, hogy nem korlátozható korlátlanul a felelősség a szerződésben, a Ptk. mint fő szabályozási háttéranyag, illetve más jogszabály is meghatároz bizonyos korlátokat.

1. Felelősség korlátozása, kizárása általában

A régi Ptk.-hoz képest a mostani Polgári Törvénykönyvünk alapjaiban változtatta meg a kontraktuális felelősséget, a kimentési okokat, illetve a felelősség korlátozására vonatkozó szabályokat is.

Az új Ptk. a szerződéses kártérítési felelősséget objektív jogalapra helyezi – a korábbi felróhatósági alaphoz képest. Ugyanis a szabály így szól: „aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni”.[1] Tehát az, aki a szerződéses kötelezettségét nem szerződésszerűen teljesíti, és ezzel a másik félnek kárt okoz – függetlenül attól, hogy felróhatóan járt-e el –, köteles megtérítenie az ezzel okozott kárt. A szerződésszegés jogkövetkezményei alól csupán akkor mentesülhet a károkozó, ha a Ptk. által meghatározott kimentés okokra eredményesen hivatkozik. Így „mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy e körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa”.[2] E szabály alapján látszik, hogy a szerződésszegő félnek nagyon nehéz dolga lesz mentesülni a kártérítési felelősség alól, ha egyszer szerződésszegéssel a másik félnek kárt okozott.

Márpedig ha a károkozónak ilyen nehéz kimentenie magát a felelősség alól, akkor nem is tűnik olyan ésszerűtlen megoldásnak az, hogy e felelősségét a szerződő fél már eleve a szerződésben korlátozza, esetleg kizárja. Így egy esetleges szerződésszegés esetén az objektív felelősségtől, és a nehéz kimentési rendszertől óvja meg magát a szerződésszegő fél.

Az új Ptk. a felelősség korlátozására vonatkozó szabályokat jelentős mértékben megváltoztatta. Bizonyos tekintetben szigorította a szabályozást, más szempontból azonban enyhített rajta.

  • Az új Ptk. szerint ugyanis „a szándékosanokozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis”.[3] Ehhez képest a régi Ptk. a súlyos gondatlansággal okozott károkozás esetében is kizárta a felelősségkorlátozás lehetőségét.
  • Emellett az új Ptk. alapján akár a károkozást követően is lehet érvényesen felelősségkorlátozást kikötni, tehát nem feltétlenül kell a szerződés megkötésekor befoglalni a szerződésbe. Akár a károkozás után is élhet a felelősség korlátozásának lehetőségével a károkozó, már ha a károsult is egybehangzóan ezt kívánja.
  • A régi Ptk.-hoz képest az új törvényünk már nem tartalmaz olyan kikötést, hogy ”a szerződésszegésért való felelősséget kizárni és korlátozni kizárólag akkor lehet, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kielégíti”. Tehát az új szabályozás a felelősség korlátozásért nem követeli meg az arányos ellenszolgáltatás csökkentést.

A korlátozó kikötés a gyakorlatban sok formában megvalósulhat. Közvetlen, illetve közvetett eszközök is szolgálnak e célra. Közvetlen eszköze a felelősség korlátozásnak az például, ha a kártérítés maximális értékét összegszerűen meghatározzák. Szintén közvetlenül korlátozza a felelősségét a fél, ha bizonyos kártípusok, így például a következménykárok, vagy elmaradt haszon tekintetében kizárja a kártérítési felelősségét. Az is lehetséges, hogy a korlátozást alkalmazó fél olyan kikötést fogalmaz meg, mely szerint objektív felelősség helyett csakis felróhatósága esetén felel a szerződésszegésért.  Az előbb említett példákhoz képest közvetett felelősség korlátozásnak minősül az, ha a szerződő fél bár látszólag nem a kontraktuális kártérítési felelősségét korlátozza vagy zárja ki, a szerződési kikötés végeredményben még is azt fogja jelenteni, hogy a szerződésszegés bizonyos eseteiben nem felel a károkozó.

A felelősség korlátozásának vagy kizárásának szabadsága elé jogi szabályozásunk bizonyos akadályokat gördít. A legáltalánosabb korlátja a felelősség korlátozásnak a Ptk. 152. §-ban megfogalmazott szabály, mely szerint a „szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis”. Például, ha olyan kikötést tartalmaz a szerződés, mely szerint a károkozó nem felel azért a szerződésszegéséért, amellyel a másik fél testi épségét megkárosította, az semmisnek fog minősülni. Ez esetben a részleges érvénytelenség szabálya alapján az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek csak erre a részére, vagyis a kikötésre kell alkalmazni. Azonban, ha feltehető, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül meg sem kötötték volna, akkor az egész szerződés érvénytelen lesz. [4]

Úgy tűnhet elsőre, hogy az előbbi általános korlát nem szűkíti be jelentősen károkozó lehetőségét arra, hogy kártérítési felelősségét korlátozza. Azonban az említett korláton kívül a Ptk. számos másik szabálya végeredményben jelentősen csökkenti a felelősségét korlátozni kívánó fél mozgásterét. Egyrészt, ha a kikötés általános szerződési feltételként szerepel a szerződésben, akkor az – mivel valószínűleg lényegesen eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól – szokatlan feltétel lesz, így csak külön tájékoztatás és felhívás útján, illetve a másik fél kifejezett elfogadása útján fog érvényesen a szerződés részévé válni.[5]  Ha az eddigi feltételeknek a korlátozó kikötés megfelel, át kell jutnia még egy szűrön, ahhoz hogy érvényesülni tudjon: nem ütközhet a szerződés – vagyis a kikötés – a nyilvánvalóan jó erkölcsbe, különben semmis lesz. [6]

Szerződéssel vagy felelősséggel kapcsolatos kapcsolatos kérdése van? 

dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151

2. B2C – avagy a fogyasztó és a vállalkozó közötti szerződés

A fogyasztó és vállalkozás között kötött szerződések esetében a Ptk. a fogyasztót – mint gyengébb felet – az információs asszimetriából fakadó hátrány miatt több esetben is védelemben részesíti a vállalkozóval szemben A kontraktuális felelősséget korlátozó kikötésre vonatkozó általános szabályok mellett a Ptk. 6:104. § (2) bekezdés h) pontja – amely az ún. szürke lista egyik eleme – is védi a fogyasztót az ilyen korlátozó, kizáró kikötések ellen. E szabály szerint a „fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az ellenkező bizonyításig tisztességtelennek kell tekinteni azt a kikötést, amely kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a vállalkozás szerződésszegése esetén„. A törvény egy megdönthető vélelmet állít tehát a fogyasztó javára. Például a kártérítési igény érvényesítésének lehetősége jogszabály alapján megilleti a fogyasztót a vállalkozás szerződésszegése esetére. Ha a fogyasztó e jogát a vállalkozás által használt kikötés korlátozná, vagy akár kizárná, tisztességtelennek kell tekinteni. Egészen addig tisztességtelennek fog minősülni ez a kikötés, amíg a vállalkozás nem bizonyítja ennek ellenkezőjét, vagyis azt, hogy a kikötés egyéb okok miatt nem minősül tisztességtelennek.

Ennél még erősebb védelemben részesíti a törvény a fogyasztót egy másik szabállyal. A Ptk. 6:104. § (1) bekezdés h) pontja alapján „tisztességtelennek minősül az a kikötés, amely fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben kizárja vagy korlátozza a vállalkozásnak az általa igénybe vett közreműködőért való felelősségét.” Ez esetben megdönthetetlen vélelem szól amellett, hogy a szerződési kikötés tisztességtelennek minősül, így az semmis. Nem is kell, és nem is lehet bizonyítania a vállalkozásnak az ellenkezőjét.

A tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályokat ráadásul fogyasztók esetén alkalmazni kell nemcsak az általános szerződési feltételekre, hanem a „vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekre is”.[7]

3. B2B – avagy a vállalkozások közötti szerződés esete

A vállalkozások egymás közötti szerződései esetén is irányadók a fentebb említett általános korlátok. A tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni a vállalkozások egymás között kötött szerződések esetét is.

Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg[8]. Ha a szerződő vállalkozó a felelősségének korlátozását vagy kizárását egyoldalúan úgy köti ki, hogy az a másik vállalkozót indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza, akkor ezt természetesen nem kell tűrnie a hátrányosabb helyzetbe kerülő félnek. Bár ebben az esetben nem lesz a törvény által semmis a kikötés, de a vállalkozónak lehetősége lesz megtámadni a kifogásolt tisztességtelen általános szerződési feltételt[9]. A vállalkozások között alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételek esetén a sérelmet szenvedett fél tehát a kikötést megtámadhatja, addig – ahogy a korábbiakban erre utaltam – a fogyasztó és vállalkozás között az ilyen feltételek semmisnek minősülnek.

4. A felelősség korlátozása az ügyvédi megbízási szerződés

Az ügyvédi megbízási szerződés esetében a kontraktuális kártérítési felelősség korlátozásával kapcsolatban a Ptk. szabályain kívül az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) is releváns. Megfogalmaz ugyanis e törvény egy külön korlátot a felelősség korlátozásának lehetőségével kapcsolatban.

Mielőtt rátérnénk e szabály ismertetésére, érdemes az ügyvédi megbízási szerződésről, illetve magáról az ügyvédi tevékenységről néhány bevezető, általános jellegű gondolatot megemlíteni.

Az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet végző személy közötti nagyfokú bizalmon alapul. Az ügyfél bizalommal fordul az ügyvéd felé, azt kívánja, sőt azért fizet megbízási díjat, hogy e szakember a lehető legprecízebben, szakmai körültekintéssel, és gondossággal járjon el a megbízatása során. E bizalommal való visszaélés az ügyvéd szerződésszegése miatt fennálló felelősségét, de akár fegyelmi, illetve büntetőjogi felelősségét is megalapozhatja. Az ügyvédi tevékenységet végző személy tehát felelősséggel tartozik a rábízott feladat megfelelő elvégzéséért. E felelősség jelentős korlátozása vagy kizárása az ügyvédekbe vetett nagyfokú bizalommal ellentmond, többek között ezért is határoz meg e tekintetben az Üttv. korlátozást.

Az ügyvédi megbízási szerződés nem olyan, mint egy vállalkozási szerződés, ami meghatározott eredmény elérése irányul. A megbízási szerződés egy gondossági kötelem, így az ügyvédi megbízás is „csupán” arra irányulhat, hogy a megbízott az általában elvárható gondossággal végezze el a megbízás alapjául szolgáló feladatot. Csak akkor fog tehát szerződést szegni az ügyvédi tevékenységet végző személy, ha felróhatóan, nem az általában elvárható gondosság követelményének megfelelően járt el. Bizonyos megbízások esetén azonban mégis beszélhetünk eredménykötelemről. Például egy okiratszerkesztési megbízás során elvárható bizonyos eredmény az ügyvédtől, az, hogy egy okiratot megfelelően szerkesszen meg. Ezzel szemben egy peres képviseletre irányuló megbízás esetén a pernyertesség nem elvárható eredmény, így e szerződés esetében gondossági kötelemről beszélhetünk.

Az általában elvárható gondosságnak megfelelő munkavégzés egy bonyolultabb tárgyú megbízási szerződés esetén nem feltétlenül egyszerű, gyakran merülhetnek fel hibák, pontatlanságok, akár önhibából, akár külső okok miatt. Emiatt az ügyvéd természetesen törekedne szerződésszegése esetére fennálló felelősségének korlátozására. Ezt azonban csak egy bizonyos határig teheti meg. Egyrészt az ügyvédi megbízási szerződés esetén is irányadóak a Ptk.-ra vonatkozó szabályok. Másrészt az Üttv. 28. § (6) bekezdése is korlátot állít a féktelen felelősség korlátozás elé. E szerint „a megbízott szerződésszegésért való felelőssége csak egyedileg megtárgyalt szerződési feltételben, és csak a kárnak a megbízott kötelező felelősségbiztosítása káreseményenkénti legmagasabb összegét meghaladó része tekintetében korlátozható”. Ez a szabály egyrészt azt a kötelezettséget teremti az ügyvéd számára, hogy a felelősségét korlátozó feltételt egyedileg tárgyalja meg az ügyfelével. Emellett a szabály az ügyvéd felelősségének korlátozását csak egy meghatározott, összegszerű határ fölött engedi meg.

A kamarai tagsági felvétel feltétele az, hogy az ügyvédi tevékenységet végezni kívánó személynek kötelező felelősségbiztosítása legyen. A kötelező felelősségbiztosítás káreseményenkénti legalacsonyabb összegét az Üttv. határozza meg, mely minden évben emelkedik. A mostani – a 2020. január 1.- 2020. december 31-ig tartó – időszakban a kötelező felelősségbiztosítás törvényi minimuma tizenkétmillió forint.

Az ügyvédi megbízás tartalmára nézve az egyik legelterjedtebb korlátozás annak rögzítése, hogy a megbízás például adótanácsadásra nem terjed ki. Ha e kikötés világos, kellően részletezett és figyelemfelkeltő, akkor valószínűleg nem lesz érvénytelen kikötés, de az ügyvéd fegyelmi felelősségét még érintheti. Másik gyakori korlátozási eszköz az, hogy az ügyvéd a megbízási szerződésben a Ptk. által meghatározott, a kontraktuális kártérítési felelősség alóli kimentési okokat vagylagossá teszi. Ezzel azt éri el a korlátozást alkalmazó ügyvéd, hogy elegendő lesz neki egyetlen kimentési okot eredményesen bizonyítania, és máris mentesülni fog a kártérítési kötelezettség alól. Ezen lehetőségek mellett természetesen egyéb eszközökkel, így a kártérítés maximális mértékének összegszerű meghatározásával, vagy bizonyos kártípusok kizárásával is korlátozhatja a felelősségét az ügyvéd a megbízási szerződésben.

Azonban óvatosan kell bánnia az ügyvédi tevékenység gyakorlójának a felelőssége korlátozásának lehetőségével. Hiszen még ha a korlátozó kikötés nem is ütközne a Ptk., illetve az Üttv. meghatározott szabályaiba, attól még etikátlannak minősülhet, így akár az ügyvéd fegyelmi felelősségét is előidézheti.

 

dr. Dobos István ügyvéd / Rakonczai Kitti

Szerződéssel vagy polgári jogi / munkajogi felelősséggel kapcsolatos kapcsolatos kérdése van? 

Szívesen állunk rendelkezésére!

dr. Dobos István ügyvéd / dobos@doboslegal.eu / +36 30 308 8151

 

[1] Ptk.: 6:142. §

[2] Ptk.: 6:142. §

[3] Ptk.: 6:152. §

[4] Ptk.: 6:114. § (1) bekezdés

[5] Ptk.: 6:78. § (2)-(3) bekezdés

[6] Ptk.: 6:96. §

[7] Ptk.: 6:103. § (1) bekezdés

[8] Ptk.: 6:102. § (1) bekezdés

[9] Ptk.: 6:102. § (5) bekezdés