A forgalmazási (disztribútori) szerződés a hazai jogalkotási folyamatok eredményeként nevesített szerződésként 2014. március 15-e óta szerepel a Polgári Törvénykönyvben. Ez a szerződéstípus a hagyományos szerződési tipizálási rendszerbe nehezen illeszthető be, ugyanis jellemzőit az üzleti élet alakította ki a szociális piacgazdaság és annak részét képező szerződési szabadság elvének mentén.

A disztribútori szerződésben a tulajdonátruházó (adásvétel, bizomány), valamint a vállalkozási típusú (szállítás) szerződések jegyei vegyülnek, erre tekintettel pedig a disztribútori szerződés által létrehozott jogviszony és annak körében felmerülő jogi kérdések kezelése igen nagy körültekintést és felkészültséget igényel.

A forgalmazási szerződés alapján a szállító ingó dolgot értékesít a forgalmazó részére, aki azt megveszi, majd a saját nevében és a saját javára fogja a fogyasztók felé értékesíteni. Az a kitétel, miszerint a forgalmazó a saját nevében és saját javára jár el, nem jelenti azt, hogy a szerződésből eredő minden kockázatot neki kellene viselnie:

• ha a termék nem megfelelő, a fogyasztói igények kielégítésére nem alkalmas, akkor az akár el is tűnhet a piacról, ennek kockázata azonban inkább a szállító, mintsem a forgalmazó érdekkörében jelenik meg;
• ha a termékre nincs megfelelő kereslet, de a forgalmazó mindent megtett annak érdekében, ami ennek elkerüléséhez általában elvárható, akkor az értékesítés sikertelensége nem minősül szerződésszegésnek.

A Polgári Törvénykönyvben nevesített forgalmazási szerződési szabályok keretet adnak a felek jogviszonyához, annak tartalmát pedig az egyedi igények alapján, a kógens jogszabályi előírások figyelembe vételével határozzák meg.

Az élelmiszernek minősülő termékek forgalmazása körében a forgalmazót terhelő esetleges helytállási esetkörök álláspontunk szerint a következők lehetnek: a fogyasztóvédelmi jog és annak versenyjogi aspektusai, valamint az élelmiszerjog. Külön érintjük a büntetőjogi felelősség kategóriáját is.

→ A fogyasztóvédelmi jog körében a forgalmazó vállalkozásnak tekinthető, aki a terméket közvetlenül a fogyasztó részére forgalmazza, így tevékenysége során tekintettel kell lennie azon jogszabályi előírásokra, amelyek a fogyasztó érdekeit védik a vállalkozással szemben.

Figyelembe veendő jogszabályok a fogyasztó jogainak tiszteletben tartása körében:

• évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény alapján a kereskedelmi gyakorlat magában foglalja az értékesítési, eladásösztönzési tevékenységet, a reklámozást, valamint az egyéb marketingtevékenységet és a kereskedelmi kommunikációt is. Amennyiben ezen tevékenység során valósul meg a tisztességtelenség, a vállalkozásnak helyt kell állnia a fogyasztói jogok megsértése miatt. Tisztességtelennek akkor minősül a kereskedelmi gyakorlat, ha a vállalkozás nem tanúsítja a szakmai gondosság követelményét, a fogyasztói magatartás torzítása valósul meg vagy ennek lehetősége forog fenn; továbbá ha a kereskedelmi gyakorlat agresszív vagy megtévesztő. A törvény nem tartalmaz kimerítő és taxatív felsorolást a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat köréből, a joggyakorlat ezt a listát tovább bővítheti, amit a gyakorlatban feketelistás tényállásoknak nevezünk. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megvalósulása esetén főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság jár el, azonban, ha a kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas, a tilalom megsértése okán a gazdasági Versenyhivatal jár el a Tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény rendelkezései szerint.

• A fogyasztóvédelemről szóló 1997. CLV. törvény további szabályokat határoz meg a forgalmazási tevékenység körében, amely az árfeltüntetés kötelezettségére és a termék csomagolásával szemben támasztott követelményekre terjed ki, továbbá különös rendelkezéseket tartalmaz a gyermek- és fiatalkorúak védelme érdekében. A fogyasztó panasszal élhet, békéltető testülethez fordulhat, vagy magáneljárásban érvényesítheti igényét a vállalkozással szemben. Egyebekben, ha a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését észleli, az arányosság követelményeinek szem előtt tartásával bírságot szabhat ki.

→ Az élelmiszerbiztonság körében felügyeleti szervként az Agrárminisztérium háttérintézménye, a Nemzeti Élelmiszerlánc – biztonsági Hivatal járhat el, aki országos hatáskörben felügyeli az élelmiszerlánc-biztonsági szabályok betartását, hatósági eljárásában vizsgálatot tarthat, továbbá bírságolási jogkörrel rendelkezik. Az élelmiszerbiztonság kapcsán releváns jogszabályok jegyzékét a NÉBIH hivatalos honlapján közzéteszi, és szükség esetén frissíti. A releváns jogszabályok gyűjteménye az alábbi linken érhető el: http://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/765581/86.+kiad%C3%A1s+%C3%89LELMISZER+jogszab%C3%A1lygy%C5%B1jtem%C3%A9ny.pdf/c810367c-7642-538b-2cec-f1986dccf602.

→ A Büntető Törvénykönyv a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények körében rendezi azon bűncselekmények törvényi tényállását, amelyek a tisztességes gazdálkodás kereteit, a tisztességtelen piaci, illetve kereskedelmi gyakorlat követelményeit sértik, megvalósítva ezáltal a fogyasztó és a versenytárs érdekeinek védelmét. A releváns bűncselekmények köre a Büntető törvénykönyv különös részének XLII. fejezetében találhatóak (pl. rossz minőségű termék forgalomba hozatala, fogyasztók megtévesztése, versenytárs utánzása).

dr. Dobos István ügyvéd / dr. Nagy Barna Krisztina egyetemi oktató