1. Bevezetés

A hatályos jogban az adóigazgatási eljárást két törvény szabályozza. Az egyik jogszabály a 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról (a továbbiakban: Air.), a másik pedig a 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről (a továbbiakban: Art.). Míg az Air. az adóigazgatási eljárás általános szabályait tartalmazza, addig az Art. speciális adóigazgatási eljárásokat szabályoz, amik lényegüket tekintve hatósági eljárások. Fontos megjegyezni, hogy a két törvény teljes mértékben egyenrangú; mivel nem szabályoznak azonos helyzeteket kevés az esélye annak, hogy a két jogszabály ütközik egymással. Nem külön-külön, egymás után tárgyalandók, hanem az adózási folyamat szakaszait szem előtt tartva azt kell vizsgálni, hogy az adott szakaszra vonatkozóan melyik törvény tartalmaz lényeges szabályokat. A továbbiakban az Air.-rel, azon belül is meghatározott szakaszokkal kívánok foglalkozni.

2. Az Air. szabályozási rendszere

Az Air. az adóigazgatási eljárás során megállapítja az adózó jogait és kötelezettségeit, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, nyilvántartást vezet az adózást érintő tényekről, adatokról és körülményekről, továbbá adatot igazol, valamint az ezeket érintő döntéseket érvényesíti.

Az adózó fogalmát is az Air. határozza meg, eszerint ,,Adózó az a személy, akinek vagy amelynek adókötelezettségét adót, költségvetési támogatást megállapító törvény, e törvény, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) vagy önkormányzati rendelet előírja. Adózónak kell tekinteni a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyont.”.

Az eljárási adókötelezettségek nagy részét az Art. rögzíti, kivéve például a nyilatkozattételt, melyről az Air rendelkezik és amelyről az alábbiakban lesz bővebben szó. Ezek alapján az adózó köteles a bejelentkezésre, bejelentésre, nyilatkozattételre; adómegállapításra, adóbejelentésre és adóbevallásra; köteles adófizetésre, bizonylat kiállítására és megőrzésére, illetve nyilvántartás vezetésére; ezen felül köteles adatszolgáltatásra, adólevonásra, adóbeszedésre, végül pedig pénzforgalmi számlanyitásra és adóköteles tevékenységével összefüggő kifizetéseinek e számlán való teljesítésére.

3. Nyilatkozattétel az Air. alapján

a, A nyilatkozattétel típusai

A nyilatkozattételnek két formáját szabályozza az Air: az egyik ilyen, amikor az adózónak saját magára nézve kell nyilatkozatot tennie (59.§: Az adózónak joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, az adóhatóság az adózót nyilatkozattételre hívhatja fel.)

A másik eset, amikor harmadik személy ügyében kell nyilatkozni, melyről a következőképpen szól a törvény: ,,Az adóhatóság az adózót, illetve az adózónak nem minősülő természetes személyt – a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adómentességének, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, ellenőrzése, illetve az adóhatóság törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján alkotott önkormányzati rendeletben meghatározott eljárásának lefolytatása érdekében – felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről. A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a természetes személy az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná. Az adóhatóság a nyilatkozattevőt kioktatja jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmezteti a nyilatkozattétel megtagadásának következményeire.”

 Az adózót az adóhatóság a nyilatkozattétel körében arra is kötelezheti, hogy az érintett adózóval bonyolított ügylettel kapcsolatos rendelkezésére álló iratokat és dokumentumokat is nyújtsa be.

 Fontos kitétel, hogy a két adózó között az adott időszakban vagy a korábbiakban jogviszony álljon fenn, továbbá az, hogy a kért adat megtalálható legyen a jogszabály által meghatározott nyilvántartásban, ez pedig azt jelenti, hogy a nyilatkozattevő nem kötelezhető az adatok beszerzésére.

b, Nyilatkozattételre kötelezhető személyek köre

Az Air. alapján a következő személyek kötelezhetőek nyilatkozattételre: a vizsgálat alá vont adózó vevője vagy szállítója; a jelenleg és a múltban székhelyként, telephelyként szolgáló ingatlan bérbeadója; a jelenlegi és a volt könyvelő; a jelenlegi és a volt adótanácsadó, adószakértő; a jelenlegi és a volt alkalmazott; a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló vagy állt személy; a jelenlegi és a volt tisztségviselő, aki képviseletre nem (volt) jogosult (például felügyelőbizottság tagja), volt ügyvezető, vezető tisztségviselő, cégvezető.

c, A nyilatkozattétel elmulasztása

Az Art. 9. §-a szerint más adózó ügyében nyilatkozatot tenni a nyilatkozattevő adókötelezettségei közé tartozik, annak elmulasztása esetén mulasztási bírság szabható ki. A 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről 220.§ (1) bekezdése szerint ,,Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az adóhatóság az e törvényben, adókötelezettséget előíró törvényben, illetve e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek a megszegése miatt a természetes személy adózót kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózót ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.” A (2) bekezdés szerint ,,A kötelezettség megszegésének minősül a kötelezettség hibás, hiányos, valótlan adattartalommal történő, vagy késedelmes teljesítése, illetve teljesítésének elmulasztása.”

 Fontos megjegyezni, hogy a más adózó ügyében tett nyilatkozattétel ugyanolyan súllyal bír, mintha erre a saját ügyünkkel kapcsolatban köteleznének, hiszen a megtett nyilatkozat alapján az adóhatóság a nyilatkozattételre kötelezettnél is elrendelheti az ellenőrzést, amely során a nyilatkozatot bizonyítékként használhatja fel. A nyilatkozattevő szempontjából jelentős kockázatnak minősül, ha átgondolatlan vagy valótlan nyilatkozatot tesz, ha a nyilatkozat visszavonásának, módosításának az adóhatóság bizonyító erőt nem tulajdonít, illetve ha az adóhatóság „kritika” nélkül elfogadja a nyilatkozatot.

d, A nyilatkozattétel megtagadása

A nyilatkozattétel abban az esetben tagadható meg, ha az adózónak jogszabályon alapuló lehetősége lenne a tanúvallomás megtagadására vagy tanúkénti meghallgatására.

Az Air. szerint tanúkénti meghallgatást két körülmény zárja ki: nem hallgatható meg az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, továbbá nem hallgatható meg védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.

A tanú a vallomástételt meg is tagadhatja abban az esetben, ha az adózó Ptk. szerinti hozzátartozója (hozzátartozónak minősül a házastárs, bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa a házastárs, bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, a testvér házastársa, bejegyzett élettársa); megtagadható a tanúvallomás továbbá, ha vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, illetve ha a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy – a jogviszonya megszűnése után is -, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, végül pedig a nyilatkozattételt megtagadhatja a diplomáciai mentességben részesülő személy.

Dobos István ügyvéd

Adóigazgatási eljárással, adójoggal kapcsolatos kérdése van? Ügyvédi irodánk szívesen áll rendelkezésére!

dobos@doboslegal.eu/+36303088151